Vasárnapi könyv, 1930/2 (20. évfolyam, 2. félév, 1-26. szám)
1930 / 1. szám
lését. Az égetődoktor nem árul zsákban macskát, nála láthatja minden beteg előre, hogy milyen gyógykezelésben lesz része. Ez az ábrákkal alátámasztott nyíltság s a hosszú múlt, amely ezt a gyógyítási eljárást szentesítette, érthetővé teszi a népnek az égetődoktorokba vetett nagy bizalmát. A csodadoktorok képtelen állítása szerint a moxa olyan gyógymód, amellyel minden betegséget kivétel nélkül meg lehet gyógyítani. Különösen azonban a fejfájás, fogfájás, köszvény, szédülés, ájulás, orrvérzés, vérszegénység, hasmenés, étvágytalanság azok a betegségek, amelyeken a moxa szerintük feltétlenül segít. Mióta Japán az európai művelődés útjára lépett, az égetődoktorok tekintélye is megingott. A képzett japán orvosok száma nagyon megszaporodott. Ezek legnagyobbrészt Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban végezték tanulmányaikat. Természetes, hogy lemosolyogják apáik babonáit, meg az égető doktorokat, akiket ámító szédelgőknek, az orvosi tudomány kontárjainak neveztek minden hagyomány ellenére. A csodadoktorok azonban nem adták be a derekukat s nem törődve a hitetlenkedőkkel, méltóságos komolysággal ültek tovább gyékényeiken — és várták a betegeket. És ezek nem is maradtak el. Mert igaz ugyan, hogy az európai és amerikai egyetemeken végzett orvosok sok japánban megingatták a magába vetett hitet, de a nagy tömegek meggyőződését nem lehetett megváltoztatni. Az égető orvosoknak mindig akadt betegük. Nemcsak a múlthoz való ragaszkodás okozta ezt, hanem az is, hogy ezek a csodadoktorok — a tömeg hite szerint valóban sok betegen segítettek. A legújabb időkben, úgyszólván napjainkban történt, hogy egy híres berlini sebészorvos, Bier, alapos tanulmányok és kísérletezések után maga is arra a meggyőződésre jutott, hogy ott, ahol az orvosságok és operálók is nem használnak, még mindig használhat az égetés. Bier az orvostudomány történetét búvárolva azt találta, hogy az égetett sebbel való gyógyítást nemcsak a japán és kínai csodadoktorok alkalmazzák, hanem a régi görög, arab és középkori orvosok is igen gyakran gyógyítottak tüzes vassal égetett sebekkel. Bier nemcsak elméletileg igazolta az égetéssel való gyógyítás lehetőségét, hanem maga is alkalmazta, természetesen az orvostudomány mai fejlettségének megfelelő módosítással. Elektromos acéltűt használ, amelyet elektromos áram hoz izzásba, hogy könnyű égési sebet ejthessen azzal. A sebet nem a bőr felületére égeti, mint a japán csodadoktorok, akiknek az eljárása legtöbbször csúnya hegeket okoz a beteg testén, hanem a bőr alatt égeti meg a test szöveteit. Ez úgy történik, hogy a bőrt egyszerű operációval fölemelik és a beégetés után visszateszik rendes helyére. Bier tanárnak tényleg sikerült ilyen módon sok gyógyíthatatlannak tartott betegen segíteni. Különösen a hosszantartó és megismétlődő gyulladások, nem gyógyuló, lázas sebek, izom-, ízület- és csontbetegségek, különösen a különben csaknem mindig halálos lefolyású szívburokgyulladások gyógyultak szépen vagy legalább javultak a tüzes acél hatására. Más esetekben pedig, mikor a beadott orvosságok semmi hatással nem voltak a betegre, az égetett sebek után az orvosságok gyógyító hatása azon