Vasárnapi könyv, 1931/1 (21. évfolyam, 1. félév, 1-26. szám)
1931 / 1. szám
UR VÁROS ROMJAI ÉS A SZUMÍR MŰVELTSÉG — Az ásatások végleges eredménye. — A szumírok műveltsége jóval megelőzte az egyiptomiakét. — A mezopotámiai ásatások megindítása. — A legértékesebb leletek Ur város temetőjéből kerültek elő. — A királysírok kincsei. — A szumír templomok maradványa. — Ur város hanyatlása és pusztulása. A pennsylvaniai egyetem expedíciója kereste föl Ur romjait és ez kisebb ásatásokat is végzett. Ez a vidék azonban csak akkor nyílt meg a régészek számára, amidőn a világháborúban angol csapatok nyomultak előre Mezopotámiában. Először egy haditudósító, Thompson Campbell (olr. kempfei) végzett ásatásokat Eridu környékén 1918-ban, majd a következő évben, az eredményeken felbátorodva, a British-múzeum egy expedíciója folytatta a munkálatokat Eridu, Ur és Ul-Ubald környékén, Hall régiségtudós vezetésével. Az anyagi bajok ismét véget vetettek a munkának. Végre 1922-ben a fentebb említett expedíció indult útnak Woolley vezetésével. Ez már nyolc év óta dolgozik itt s a kiásott maradványokról angol és amerikai tudósok igyekeznek megfejteni a világ legrégibb ismert államának a titkait. Úgy látszik, a modern művelődés gyökerei ide, a rég elpusztult szumír városokba nyúlnak vissza, azért ezeknek az ásatásoknak és az eredményeknek a rendesnél sokkal nagyobb jelentőségük van. A kiásott szumír városok közül legfontosabb Ur városa. Ez a város az Eufrátes-folyó partján feküdt, nem messze a Perzsa-öböltől. Ma attól tizenöt kilométer távolságra van, mert a folyó új irányt vett föl azóta és sokáig fővárosa volt a szamírok országának. Az ásatások folyamán hamaros Eddig az volt az általánosan elfogadott vélemény, hogy az emberi művelődés a Nílus folyó völgyében, Egyiptomban vert legelőször gyökeret. A fáraók alapították a világ legelső nagy birodalmát, amelynek fejlett műveltsége a görögök közvetítésével az európai nemzetek művelődésére is kihatással volt. Nyolc évvel ezelőtt azonban az amerikai pennsylvániai egyetem és az angol British-múzeum közös expedíciója Ázsiában, a Tigris és Eufrátes folyók között elterülő Mezopotámiában kiásta az ősi szumír városok romjait az elborító földrétegek alól. Ezen ásatások alkalmával olyan leletekre bukkantak, amelyek alapján Woolley (dlr. vallei) Leonard, az expedíció vezetője — aki igen érdekes könyvben számol most be erről a tudományos munkáról, — azt állítja, hogy a Tigris és Eufrates völgyében Kr. e. 3500-ban már igen fejlett műveltség volt. „Ebben az időben Egyiptom még barbár ország volt, két jelentéktelen részre osztva, amelyet Menes, az első egyiptomi uralkodócsalád megalapítója, még nem kapcsolt össze egységes állammá. Taylor (olv. télor), a basrai angol konzul volt az első, aki 1854-ben ásatni kezdett a régen elpusztult Ur város helyén emelkedő dombokon. Anyagi támogatás hiánya és a vidék veszélyessége miatt azonban az ásatás abbamaradt. A XIX. század végén a