Vasárnapi könyv, 1931/2 (21. évfolyam, 2. félév, 1-25. szám)

1931 / 1. szám

levegőrétegekben t­ud mozogni. Repülés közben szárnyaival a le­vegőre támaszkodik és valósággal a levegőbe kapaszkodik. Eddig 13 kilométer volt a legnagyobb ma­gasság, amelyet repülőgéppel el­értek s így a tudósok már régóta másfajta szerkezeten törik a fejü­ket, amellyel föl lehet jutni a nagy magasságokba. Egyes áb­­rándozók a Föld vonzóköréből is ki szeretnének törni hogy beha­toljanak a világűrbe. Ez a szer­kezet, amelynek a repüléshez nin­csen levegőre szüksége, a régóta ismert rakéta. A rakéta lényegében azon a ta­pasztaláson alapszik­, hogy min­den hatásnak ellenhatás felel meg. Ha elsütünk egy pisztolyt, érez­zük, amint a pisztoly agya visz­­szaü­t, visszarúg. A felrobbanó puskapor nemcsak a golyót röpíti ki, előre, hanem a fegyvert ma­gát is hátralöki. Képzeljük el, hogy van egy fegyverünk, amel­­­­lyel másodpercenként 60 lövést le­het tenni s ez a fegyver csövei­vel a Föld felé van fordítva. Ha a visszaütő erő másodpercenként csak 10 centiméterrel vihetné előre akadálytalanul a lövéseket leadó fegyvert, akkor ez negyed óra múlva már jelentékeny sebesség­gel emelkednék a magasba. A ra­kéta is ilyenféle szerkezet. Belse­jében robbanó anyag van fölrak­tározva s a robbanásakor fejlődő gázok kiáramlása a Föld felé irá­nyul. A visszaütő erő tehát a folytonos gyorsulás következtében egyre nagyobb sebességgel moz­gatja fölfelé a rakétát. Ha egy önműködő szivattyú-adagoló szer­kezet állandóan robbanóanyagot, gázt sajtol a rakéta égőterébe, ahol azt villanyszikra robbantja föl, a fölrobbant gáz nagy nyo­mása a rakétát rendkívül magas­ra fölhajthatja. A rakétát, mivel visszalökő erő mozgatja, repul­­ziós (visszarúgó) motornak is nevezik. A­­szivar alakú rakéta f­elül ki­­hegyesedő csúcsa könnyen hasítja a levegőt s két oldalt hosszanti irányban tartó szárnyakkal is el van látva. Hogy minél kevesebb robbanó­anyaggal minél nagyobb utat tehessen meg, a rakéta rö­­pülés közben fölöslegessé vált alsó részeit ledobja s kétszer-há­­romszor megkisebbedve folytatja útját a magasba. Végül már csak a kupakja marad meg. Ebben vannak elhelyezve a magas lég­­rétegek tulajdonságait mérő ké­szülékek. Mikor a rakéta eléri a legnagyobb magasságot, kinyílik a csúcsában összehajtva elhelye­zett ejtőernyő s a kupak a kinyílt ejtőernyővel ereszkedik ismét alá. Terveztek már olyan rakétát is, amelynek a kupakjában megfigye­léseket végző ember foglalna he­lyet. Előbb azonban madarat vagy egeret akarnak elhelyezni itt, hogy megismerjék a nagy magasságban uralkodó viszonyok­nak az élőszervezetre gyakorolt halásat. Sok mérnök és természettudós 3. rész —A 2. T*S­, 1 rész — Három részből álló világűr-rakéta a kilö­vés pillanatában. Az első rész kiégése után leválik a tovább­haladó rakétáról.

Next