Vasárnapi könyv, 1937/1 (27. évfolyam, 1. félév, 1-26. szám)
1937 / 1. szám
adott nekik, meghosszabbította s az orrát felhajtotta. A hosszú fatalpak már megbírták testének súlyát a havon. Eleinte szőrös bőrrel vonta be a hosszú fatalpakat is, hogy csúszni, siklani tudjon. Aztán rájött, hogy fölösleges a bőrrel való bevonás, jobb, ha a fatalpak alsó felét formálja csúszóssá, könnyen siklóvá. A jobb láb fatalpát eleinte rövidebbre vették, mint a bal lábát, s a rövidebb fatalppal rugdosták, lökdösték magukat előre. Később egyenlő hosszú sítalpakat használtak, s két bottal lökték magukat előre. Még a korcsolyázók is sokáig egy hosszú bottal hajtották magukat előre. A sí a lappoknál fejlődött ki legjobban, s a norvégek a 6. században már skundfinner-nek, csúszkáló embernek nevezik szomszédjaikat, a lappokat. Később ők is megtanulták a lappoktól a csúszkálást és fölülmúlták benne mestereiket. A sítalp a lappoknál még csak közlekedési eszköz volt, a norvégeknél már sporteszköz, a