Vasárnapi könyv, 1937/1 (27. évfolyam, 1. félév, 1-26. szám)

1937 / 1. szám

adott nekik, meghosszabbította s az orrát felhajtotta. A hosszú fa­talpak már megbírták testének sú­lyát a havon. Eleinte szőrös bőrrel vonta be a hosszú fatalpakat is, hogy csúszni, siklani tudjon. Az­tán rájött, hogy fölösleges a bőr­rel való bevonás, jobb, ha a fa­talpak alsó felét formálja csúszóssá, könnyen siklóvá. A jobb láb fa­talpát eleinte rövidebbre vették, mint a bal lábát, s a rövidebb fatalppal rugdosták, lökdösték ma­gukat előre. Később egyenlő hosszú sítalpakat használtak, s két bottal lökték magukat előre. Még a kor­csolyázók is sokáig egy hosszú bottal hajtották magukat előre. A sí a lappoknál fejlődött ki leg­jobban, s a norvégek a 6. század­ban már skundfinne­r-nek, csúszkáló embernek nevezik szom­szédjaikat, a lappokat. Később ők is megtanulták a lappoktól a csúsz­kálást és fölülmúlták benne mes­tereiket. A sítalp a lappoknál még csak közlekedési eszköz volt, a norvégeknél már sporteszköz, a

Next