Vasárnapi könyv, 1938/2 (28. évfolyam, 2. félév, 1-25. szám)
1938 / 1. szám
ÉKSZER ELŐBB VOLT MINT RUHA Az ékszer megkülönböztet. — Kezdetben minden anyag jó volt ékszerkészítésre. — Ma különösen a ragyogó drágakövek színe tesz erős hatást az emberre. — A divat a drágakövekkel és féldrágakövekkel is szeszélyesen bánik. — A nemes opál babonája. — — Az embernek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a hiúság. Hiú volt az ősember s hiú maradt késői utóda a mai ember is. Az igyekezet , többet jelenteni másnál, velünk született ösztön. Minden ember mélyen meg van győződve bensejében arról, hogy ő különb, jelentékenyebb, fontosabb, mint más. És akármilyen nevetséges is ez az önhittség, lényegében nem lehet kárhoztatni. Nem lehet gáncsolni, hogy mindenki fontos, jelentékeny személynek gondolja és tartja önmagát. Valóban minden ember egy-egy világközéppont, saját, képzelt világának a középpontja. S amikor egy ember meghal, akkor egy világ dűl össze, egy képzelt világ. Az igazi világ természetesen halad tovább a maga útján, nem sokat törődik a képzelt világok s azok kiformálóinak az összeomlásával, megsemmisülésével. Ezek után érthető, hogy nincs bosszantóbb egy világközéppont számára — amilyenek mindnyájan vagyunk —, mintha azt veszi észre, hogy más is, a többi ember is olyannak látszik, éppen olyan akar lenni, mint ő. Ezt igazságtalannak érzi, mert az ő képzelt világában minden más ember csak kép, mozgókép, súlytalan, jelentéktelen árnyék. Ezért különbözni akar másoktól, akik hasonlóknak látszanak hozzá. Ha jelentéktelenségében másként föl nem tűnhet, fölékesíti magát ritka, tetszetős dolgokkal, amilyeneket más nem igen szerezhet meg. Az ősembernek, mint a mai vadembernek, jó volt erre a célra minden ritka, szép virág, toll, csillogó kagyló vagy bármilyen mesterséges készítmény akármilyen anyagból, agyagból formált gyöngyök, állatfogakból fűzött lánc. Fontos volt, hogy másnak ne legyen olyan. A festőanyagoknak is nagyon megörült, mert velük különösre, rendkívülire mázolhatta magát. Az ékítés vágya buzgó kutatásra sarkalta s nemesebb, fényesebb anyagokra bukkant. A fénylős könnyen alakítható aranyban, ezüstben pompás ékszeranyagra talált, de megelégedett a rézzel, a bronzzal is, amikor rájött a formák meglepő hatására s a könnyebben megszerezhető anyagokból is tudott hatásos, meglepő ékszereket készíteni. De legjobban tetszettek az ékszeranyag után kutató ősembernek a csillogó, színesen ragyogó kövek. Az ilyen ritka kövek ragyogása valósággal elbűvölte. Ezekből csinálta most már nemesfémekbe foglalva a legkívánatosabb ékszereket. Ezeknek csak egy versenytársuk volt, az aranysárga borostyán gyöngyszemek, melyek a Balti-tenger partjáról jutottak el délre a Krisztus előtti évszázadokban. A borostyán volt a kezdetleges világkereskedelem legfontosabb árucikke. Az ékszer a legősibb jelbeszéd, azt a titkolt önteltséget mondja ki kíméletesen : emberek, én más vagyok, mint ti, különb vagyok, fontosabb vagyok, amint láthatjátok is. Később a tehetősek dísztárgyakkal ékítették lakásukat is, hogy személyük fontosságát hangsúlyozzák, de mégis a testet díszítő ékszer maradt a leg-