Vasárnapi könyv, 1939/1 (29. évfolyam, 1. félév, 1-26. szám)
1939 / 1. szám
A TRAPPISTÁK A világtól teljesen elzárkózó szerzetesrend tulajdonképen szigorított cisztercita-rend — Szigorú rendszabályok. — A francia forradalom szórta szét a rendet. — Imádkozás, elmélkedés és munka. — — A szerzetesrendek sokfélék s nem egyetlen céljuk a világtól való elszakadás, de sőt inkább szolgálatokat igyekeznek tenni annak a világnak, amelytől elszakadtak és amely nagy tökéletlenségében nem nélkülözheti munkaerejüket. A fenkölt lelkihet s az önzetlen szolgálat ikertestvérek és a bajokkal küzködő emberiségnek önzetlen szolgálata összeköti a földi élettel a szerzetesrendeket is. A betegápolás, gyógyítás, tanítás, lelkipásztorkodás azok a kapcsok, amelyek a szerzetesrendeket összekapcsolják a földi élettel is, míg előbb, a középkorban pedig fokozottabb mértékben fáklyái voltak az emberi művelődésnek. Valamennyi szerzetesrendnek vannak rendi szabályai, amelyek nemcsak a kolostori életet szabályozzák, hanem kötelességgé teszik a rendalapító által választott munkakör szorgalmas művelését is. Nálunk a szerzetesrendek közül a tra p p is ta-rend a legkevésbé ismert, mert Magyarországon sohasem volt kolostoruk. Ezt a híres rendet Ráncé (olv. Ranszé, 1626 —1700) alapította. Előkelő francia családból származott, amely gyermekét máltai lovagnak szánta, de bátyja halála után, hogy ennek egyházi jövedelmeit örökölje, egyházi pályára lépett. Még gyermekkorában megtették párizsi kanonoknak, de csak 1651-ben szentelték fel. Amíg felszenteletlen volt, világias életet élt, mint ebben az időben a francia előkelőkből kikerülő francia papság egy része. Harmincnégy éves korában azonban hirtelen nagy lelki változáson ment keresztül, hátat fordított a világi örömöknek, lemondott egyházi méltóságairól, vagyonának nagy részét szétosztotta a szegények között és a a trappéi cisztercita-kolostorba vonult vissza, amelynek már régóta apátja volt. La Trappe (francia szó, olv. trapp, azt jelenti : kelepce, csapóajtó) szűk völgy Normandia határán. A bencések már 1122-ben alapítottak itt kolostort, amely 1118-ban átvette a cisztercita rendszabályokat. A cisztercita rend ugyanis, amelyet Szent Róbert apát alapított 1098-ban Citeauxban (olv. szító), gyorsan terjedt francia földön és mivel Szent Benedek szigorú rendszabályait újította föl, a régebbi bencés kolostorok könnyen átalakultak a citeauxi rendszabályok szerint. Idővel azonban a la trappéi kolostor fegyelme meglazult, szerzetesei elvilágiasodtak. Amikor Rancé apát ide vonult vissza, nemcsak maga változott meg, hanem megreformálta, újjáalakította a la trappéi kolostor életét is. Visszaállította a régi szigorú cisztercita rendszabályokat. Kötelezővé tette a világtól való teljes elfordulást, a Biblia szorgalmas tanulmányozását, a böjtölést, az imádkozást még az éjjeli órákban is, a beszédnek lehető kiküszöbölését. A rendtagoknak saját munkájukból kellett eltartani magukat, amely munka főleg mezőgazdasági volt. Ez a szigorított cisztercita-rend, amelyet La Trappe után trappistarendnek neveztek el, tagjait pedig trappistáknak, túlságosan szigorú szervezete miatt nem igen terjedt. A la trappéi kolostor ugyan virágzott, 1714—1790 között több mint