Vasárnapi könyv, 1939/1 (29. évfolyam, 1. félév, 1-26. szám)
1939 / 1. szám
is a trappistákat. Ekkor ismét szétszóródtak mindenfelé. Eljutottak Németországba, Angliába, Itáliába, Spanyolországba, Belgiumba, Hollandiába, Oroszországba s Kanadába is. Mindenütt igyekeztek megvetni a lábukat és kolostorokat alapítottak. Napóleon bukása után Franciaországba is visszatértek és sikeresen terjeszkedtek. Nemcsak anyakolostorukat szerezték vissza, hanem a vallásos élet föllendülése után újakat is építetgettek. De 1880-ban ismét 1450 trappistát utasítottak ki Franciaországból. A trappista-rend a világtól teljesen elzárkózó szerzetesrendek közé tartozik. A rend szabálya, amelyek több átalakuláson mentek keresztül, legutóbb XIII. Leó pápa erősítette meg (1894), nagyon szigorúak. Céljuk, hogy a lelket, a szellemet tökéletesítsék szemlélődő élet, imádság, hallgatás és munka által. Azt lehet mondani, hogy a trappisták egész élete istentisztelet. Imádkoznak és dolgoznak, tanulmányozzák a Szentírást, az egyházatyákat, a vallástudományt, theológiát. Kolostoraik az ájtatosság, a munka és a hallgatás menedékvárai, szigetei az élet hullámzó, zajos tengerében. A trappisták napi időbeosztása a következő : 7 óra alvás, 7 óra imádság, istentisztelet, 1 óra az étkezésekre fordított idő, 4 óra tanulmány és magányosan végzett ima, 5, télen 4 órai testi munka. Korán kelnek, éjjel 2 órakor, vasárnap 122-kor, nagy ünnepeken 1 órakor. Tüstént a kápolnába vonulnak misét hallgatni, közben ősi egyházi énekeket énekelnek. Félórai mély hallgatás után ismét imádkoznak és énekelnek, míg odakint lassan reggel lesz. Hét órakor közös reggeli, amely kenyérből és vízből áll. Utána a harang hívó szavára ismét a kápolnába vonulnak. Nyolc órakor munkára indulnak a kertekbe, a szántóföldekre, a műhelyekbe. Hallgatva, fáradhatatlan szorgalommal végzik a kijelölt munkát, csak ajkuk lassú mozgásáról látszik, hogy még akkor is imádkoznak. Ha közölniük kell egymással valamit, jelbeszéddel, vagy igen rövid szavakban teszik. De az, hogy soha nem beszélnek : mese. Kétségtelen, hogy a hallgatást nemcsak a trappisták, hanem már a Benedek rend korábbi elágazásai is gyakran sürgették. »A szerzetesi életben — mondja egyik nagy bencés apát, Petrus Venerabilis (1122—56) — szükségesség és hasznosság dolgában semmi sem fogható a hallgatáshoz.» A trappisták a hamisítatlan benediktiánus szellemet valósították meg és bizonyos napokon, pl. a nagyböjt keddi, csütörtöki, és szombati napjain egyáltalában nem beszéltek. Nyáron 11, télen 1ol 1, böjtnapokon pedig 1 órakor van az ebéd ideje.Előtte és utána imádkoznak. Az ebéd kenyérből, főzelékből, gyümölcsből áll. Az ételek elkészítéséhez tejet, olajat is szabad használni. Vegetáriánusok, halat, húst, tojásos ételt csak a betegek kapnak. Ebéd után nyáron kis pihenő után ismét munka következik, amelyben csak azok nem vesznek részt, akik tanulmányokat végeznek. Este 3/45- kor van a vacsora, amely rendesen olyan mint a reggeli. Utána ismét a kápolnába vonulnak imádkozni. A lefekvés ideje nyáron esti 8, télen 7 órakor van. Közös hálóteremben alusznak, ágyuk deszkára helyezett szalmazsák, takaróval és szalmával kitömött párnával. Ágyaikat csak függönyök választják el egymástól. Teljesen felöltözve, de cipő nélkül feküsznek le. Haláluk után is koporsó nélkül, rendes ruhájukban temetik el őket, egyszerű sírkeresztjükön csak nevük olvasható és a dátumok. A ruházatuk durva, fehér csuhából és fekete csuklyából áll nyersbőrből készült övvel. A frátereké, akik theológiai tanulmányokat nem végeznek, ugyanolyan a ruhájuk, de barna színű.