Vasárnapi könyv, 1939/2 (29. évfolyam, 2. félév, 1-26. szám)
1939 / 1. szám
az elsüllyedt hajóban lévő légnyomás között túlságosan nagy különbség ne legyen, mert ez a megmentendő tengerészek azonnali halálát okozhatná. Maga a mentés technikailag olyan módon történik, hogy az elsüllyedt hajó fekvésének megállapítása után a mentőhajó, amely a búvárharangot viszi magával, búvárt küld le a tengerfenékre. Ennek a feladata, hogy a búvárharang vezetőkötelét az elsüllyedt tengeralattjáró legmegfelelőbb mentőnyílásán elhelyezze és megerősítse. Ha ez megtörtént, lebocsátják a búvárharangot. Ez így megy végbe : a búvárharang tizennégy víztartályát vízzel megtöltik és a kötél segítségével pontosan ráeresztik a tengeralattjáró mentőnyílásának karikájára. Amikor az ellenőrző búvár jelenti, hogy ez megtörtént, a búvárharang kezelője elsősorban kibocsátja a víztartályokból a vizet, azután az alsó nyitott kamrában lévő vizet sűrített levegővel kipréseli, úgyhogy most már csak a reánehezedő víztömeg súlya szorítja a búvárharangot oda elmozdíthatatlanul az elsüllyedt tengeralattjáróhoz. Amikor mindezzel végeztek, hozzá lehet kezdeni a tulajdonképpeni mentéshez. Magától értetődő, hogy a búvárharang telefonnal is fel van szerelve, amellyel érintkezésbe tud lépni a mentőhajóval, ahonnan viszont érintkezésbe lépnek — ha arra szük így eresztik az elsüllyedt tengeralattjáró vészkijárójára a mentőhajóról a búvárharangot. (Eredeti filmfelvétele az amerikai haditengerészetnek.)