Vasárnapi könyv, 1940/2 (30. évfolyam, 2. félév, 1-26. szám)
1940 / 1. szám
FELHŐKARCOLÓK LEBONTÁSA Amerikában, a rohanó élet és száguldó események hazájában minden gyorsabban fejlődik és hamarább múlik el, mint bárhol. Míg Európában egyáltalán nem ritkaság a többszázéves épület, addig az Újvilágban már az 50 éves ház határozottan elavultnak számít, amely bántja a szemet, csúfítja a környezetet és akadályozza a fejlődést. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban nem is igen tűrik meg az ilyesmit és újabban mind több kiöregedett épület kerül csákány alá. A folytonos építkezés és telekhiány folytán oly nagy számban kerültek lebontásra az ilyen elavult épületek, hogy külön, nagy részvénytársaságok alakultak, amelyek kizárólag épület-lebontással foglalkoznak. Ezek a vállalatok szinte már tudományosan kidolgozott rendszer szerint és többnyire rekordidő alatt végzik el egy-egy öregedő épület lebontását. Az általános bontási folyamat újabban már a felhőkarcolókat sem kíméli. Ebben az évben 4, egész Amerikában jól ismert felhőkarcoló szűnt meg. Még a sok híres épület elmúlása között is nagy figyelmet keltett azonban az a rekordgyorsaság, amellyel most az egyik legismertebb épületet lebontották. Ez az épület ugyanis egyike volt a világ legelső teljesen acélvázzal épített felhőkarcolóinak. Chikagóban állott ez a 14 emeletes nagyszálló, amelyet 1892- ben építettek. A világháborút megelőző években ennek a szállónak vezető szerepe volt az Egyesült Államok politikai és társadalmi életében : itt rendeztek csaknem minden nagyobb fontosságú politikai gyűlést és estélyt. (Ugyanazt a szerepet töltötte be, mint ma New Yorkban a világhírű Waldorf Astória-szálló.) Mivel azonban a szálloda alapépítményei akadályozzák az új földalatti vasút alagútjának építkezését, ezért a városi tanács úgy határozott, hogy tulajdonosa vagy teljesen alakítassa át a felhőkarcoló alapépítményeit — ami óriási költségbe került volna — vagy pedig bontassa le az egész épületet. A tulajdonos inkább a lebontás mellett döntött és így most Chikágó egykori büszkesége csákány alá került. A vállalat, amely közel 30 éve foglalkozik épületbontással, szerződésben biztosította, hogy a bontási munkálatok egy órával sem tarthatnak tovább, mint 90 nap. Tehát 3 hónap alatt kellett egy 14 emeletes, acélvázas felhőkarcolót teljesen eltüntetni. Ez csakis úgy lehetséges, ha a bontási munkálatokat előre pontosan kidolgozott tervek szerint és a legnagyobb munkaösszhangban végzik el. A bontási munkálatok menetére jellemző, hogy az előírt 90 munkanapból 3 hetet szántak az épület szerkezetének alapos tanulmányozására, a különböző víz-, gáz-, hűtő- és villanyvezetékek elhelyezésének pontos megállapítására és csak miután mindezzel teljesen tisztában voltak, fogtak neki a tulajdonképpeni bontásnak. Fokozta ez esetben a nehézségeket az, hogy az épület eredeti tervrajzát sehogyan sem lehetett megtalálni, mivel az a cég, amelyik annak idején a felhőkarcolót építette, már évekkel ezelőtt feloszlott, így a bontást végző mérnököknek először szinte teljesen újra meg kellett konstruálniuk az épületet, hogy tisztában lehessenek az alappillérek elhelyezésével és súlyelosztásával. Időközben természetesen mindazt, amit eddig el lehetett végezni, megtették. Kiszedték az épület öszszes ablakait, teljesen kiürítettek