Vasárnapi könyv, 1941/1 (31. évfolyam, 1. félév, 1-26. szám)
1941 / 1. szám
fertőz, akárcsak a paratifusz. Legtöbbször bizonyos fogékonyságnak, hajlamosságnak is kell lennie az ember részéről, hogy megkapja az állatok viruszbetegségeit. De ez így van az állatok baktériumok által terjedő betegségeire vonatkozóan is. A szarvasmarhagümőkórt, amelyet a forralatlan tejben lévő baktériumok terjesztenek, főleg a gyermekek kapják meg. Vannak állati viruszbetegségek, amelyek csak bizonyos állatfajtákat támadnak meg, de azonkívül az embert is. Ilyen a száj és körömfájás nevű viruszbetegség, amely csak a hasított körmű állatokat támadja meg, de megkaphatja az ilyen állatokkal érintkező ember is. A papagáj-betegség néven ismert madárpestis, amely viruszbetegség, a madarakon kívül szintén nagy előszeretettel támadja az embert is. A lovak ragályos vérszegénysége és a sertéspestis nevű viruszbetegségek a megfelelő állatfajtákon kívül az embert támadják meg, ha az erre vonatkozó megfigyelések helyesek. Van eset rá, hogy különböző állatfajták ugyanazon betegségének viruszai különbözők, ha egyébként közeli rokonság van is köztük, így például a különböző állatfajták himlőjének okozói, viruszai különbözők s különbözik ezektől az emberi himlő virusza is. Azt lehetne mondani, hogy a himlő virusza módosult az egyes állatfajok szerint s mindegyik csak egy állatfajtára veszedelmes. De az ilyen természetű viruszok is okozhatnak meglepetést bizonyos körülmények között, megváltoztathatják természetüket s a bőr megbetegedése helyett a lélegzőszervek, a tüdő megbetegedését idézhetik elő. Még különösebb az influenza virusza, amely szintén a tüdőn keresztül támadja meg a szervezetet. Az influenza virusza is elkülönült különböző fajtákra, de a közeli rokonság annyira megmaradt közöttük, hogy elősegíthetik, folytathatják egymás romboló munkáját. Az amerikai sertésinfluenza és az emberekre annyira veszedelmes spanyolnátha viruszai igen hasonlók egymáshoz. Több kutató azt állítja, hogy az emberi spanyolnátha járványok az amerikai sertésinfluenza járványokban folytatódnak. Svájci kutatók hasonló összefüggést gyanítanak a gyermeki hátgerincbénulás és a sertés, valamint szarvasmarha hátgerincbénulásának viruszai között is. Hasonló természetű lehet az agyvelőhártya gyulladás egy fajának virusza, amelyet csaknem egyidőben fedeztek föl ugyanazon vidéken majmoknál, egereknél és embereknél. Legveszedelmesebbek az idegeket megtámadó viruszok, amelyek elkülönüléseket alig mutatnak s állatok és az ember idegrendszerének megtámadására egyaránt alkalmasak. Mintapéldája ennek a veszettség, amely harapás által terjed. Ázsia határhegységeinek vadállatai között van nagyon elterjedve s úgy látszik itt van az őshazája. A kutya és kutyaféle állatok, farkas, sakál legfogékonyabb iránta, de különböző mértékben csaknem valamennyi állatfajta. Dél-Amerikában megfigyelték ezt a betegséget a vámpíroknál is, bár csak lappangó formában, tünetek nélkül, amely azonban alkalmas lehet további fertőzésekre. Hasonló az eset a sertéseknél gyakori álveszettséggel is, amelyet a sertés valószínűleg a patkánytól kap. A betegség tünetei nem fejlődnek ki rajta, de embereket s más állatokat megmarva, terjesztheti a bajt. A Vasárnapi Könyv a rendkívüli viszonyok miatt ideiglenesen min. em. rendeletre csak 8 oldalon jelenik meg. Terjedelme egyébként ló oldal (7) .