Vasárnapi könyv, 1941/2 (31. évfolyam, 2. félév, 1-26. szám)

1941 / 1. szám

GYÖNGYHALÁSZOK MUNKAKÖZBEN z Egyesült Államok egyik ter­mészetrajzi múzeumában, az Óceán életét bemutató termekben a napok­ban újabb csoport készült el, amely a gyöngyhalászást jeleníti meg va­lódi korall-szirtekkel, valódi gyöngy­­kagylóteleppel, a tropikus tengerek szivárványszínekben játszó halai­val, félelmes, sokkarú fejlábúakkal s a tengerfenéken dolgozó gyöngy­halászokkal. A tengeri állatok s a gyöngyhalászok is élethűek, de ezek már viaszból készült másolatok. A csoportban van panoptikum­szerűség, de van benne j­ó adag valódi tudomány is, mert a hozzávaló anyagot kiváló szakemberek sze­rezték meg s az összeállításhoz is alapos helyszíni tanulmányokat vé­geztek. Gyöngykagylókban bővel­kedő, tropikus tengerfenéken film­felvételeket és színes olajfestmé­nyeket készítettek. Termőhelyén szedték össze a gyöngykagylókat, a korall-szirteket s a jelenet szí­nességét emelő többi tengeri álla­tokat. Tanulmányozták a gyöngy­halászok életét és munkáját. Az expedíciót, amely a gyöngy­halászcsoport elkészítésével volt megbízva, Miner, az Amerikai Természettudományi Múzeum szak­tudósa vezette. Az anyagi eszközö­ket a vitorláshajóval együtt egy Crocker nevű milliomos adta, aki maga is részt vett az érdekes élményekben bővelkedő vállalko­zásban. Az expedíció korallzáto­­nyokkal összekötött kis szigetcso­portot választott működése szín­teréül, s erre legalkalmasabbnak látszott a Hawaitól 3200 kilo­méterre délre, a Csendes-óceánban fekvő P­e­u­r­h­y­n, a maláj benn­szülöttek nyelvén pedig Tonga­­r­e­v­a. Ez az angol uralom alatt álló szigetcsoport nagyon alkalmas volt a gyöngykagylóhalászat tanul­mányozására, mert itt a világtól távol, az ősi egyszerű módon folyik a gyöngykagylóhalászat ma is. Azonkívül az apró szigetek itt se­­kélyvízű, 18 kilométer legnagyobb átmérőjű lagúnát zárnak körül. A lagúna vize kristálytiszta, fene­kén pompás korallképződmények vannak. Bővelkedik halakban és mindenféle tengeri állatban s fene­kén nagy gyöngykagylótelepek is vannak. A szigeteket tropikus nö­vényzet, főleg kókuszpálma borítja. A bennszülöttek életalapja a kókusz­pálma. Ez látja el őket élelemmel, itallal, ez ad anyagot ruháik, sző­nyegeik, halászhálóik, házaik ké­szítéséhez. A kókuszdió szárított húsát, a k­o­p­r­á­t, pedig a szigete­ket érintő hajók útján nagy töme­gekben exportálják. Két faluban laknak a szigetcsoport két szélén a bennszülöttek, Omokó­ban és Te­­tautuá­ban. Testalkatuk némi kau­kázusi vonást is mutat s valószínű, hogy évszázadokkal azelőtt Ázsia déli partjairól jutottak a Csendes­óceán szigetvilágába. Ügyes halá­szok, amellett pompásan úsznak és nagyszerű búvárok. Szorgalmasan halásszák a gyöngykagylókat is, amelyeket tonnaszámra adnak el a kereskedőknek gyöngyházgom­bok, késnyelek készítésére. Első­sorban azonban igazgyöngyöket ke­resnek a kagylókban. Nincs mind­egyikben; a parazitáktól nem kín­zott kagylók nem fejlesztenek gyöngyszemeket. A gyöngyképződés lényegében nem más, mint a kagyló védekezése a behatoló paraziták lárvája ellen, amelyet úgy szigetel el magától, hogy szilárd gyöngy­koporsóba zárja azt bele. A sziget­­csoport gyöngyhalászai lemerülé­seiknél csak szemvédőt használnak. Pompás izmú és tüdejű búvárok, 7—8 méter mélységben 3—4 percig dolgoznak lélegzetvétel nélkül, ak­kor felszínre emelkednek levegőért

Next