Vasárnapi Nógrád Megyei Hírlap, 2007. január-június (10. évfolyam, 2-25. szám)

2007-04-15 / 15. szám

2007. ÁPRILIS 15., VASÁRNAP HORIZONT Az úr az űrből: Simonyi Aldebrőn HALLÓ, ITT VAGYOK Kicsi szavak az emberi­ségnek, de nagyok pár ember számára. Kevesen vették a magyar szárma­zású űrhajós éteri üzene­tét. Egyikük egy hevesi faluban értett a szóból. Kovács János - IttHAóZB, Gyurka, ötössel jól hallom. - Rendben, Gyuri. Kö­szönöm! A rokon lelkek fél szavakból is megértik egymást. A rádió­amatőr kollégák pláne. Nem szószátyárok. Egy hullámhos­­­szon vannak. Ha több mint há­romszáz kilométerre ülnek is egymástól. S akkor mi kell még. Amiben aztán az ég adta vilá­gon semmi különös nincs, mondhatná az egyszeri olvasó. Hiszen ma már bármelyikünk könnyedén létesíthet kapcsola­tot minden különösebb műsza­ki-technikai hókuszpókusz nél­kül az ország másik végével. Egy telefon és kész. Ám az már kissé cifrább dolog, ha a beszél­getőtárs nem Szentgotthárdon várja a hívást, hanem a fejünk fölött jó háromszáz kilométerre lebegve. Az aldebrői portán egyszer csak megszólalt az űr magyar hangja. Utoljára 27 éve jött magyar szó a kozmoszból. A fenti beszélgetés csütörtök hajnalban hangzott el. Nem két aludni nem tudó, s ébren virrasz­tó éjszakai bagoly között, hanem a harmadik kiképzett magyar, il­letve magyar származású ameri­kai űrhajós, Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly és a HAGZB hívójelű aldebrői rádiómatőr, Plósz György között. (A HA magyarország, a hatos He­­ves-Nógrád jele, az utolsó kettő a személyi azonosító, ötössel hal­lani pedig a legjobb vételt jelen­ti.) Ne csodálkozzunk azon, hogy ezúttal nem tárgyalták ki egy­más családi-rokoni hogylétét, se receptet nem cseréltek, még csak egyetlen űrhajósviccet sem sütöttek el. Még olyan sutákat se, amit mi elemista kisdiákként az első magyar, Farkas Berci 1980-as utazása kapcsán mond­tunk, mármint, hogy azért tűn­tek el a bárányfelhők, mert fel­ment a Farkas. De félre a pimpós és ásatag po­énokkal, hagyjuk meg a profik­nak. Tényleg az idő sürgette a föl­di és éteri értekező feleket, ezért nem is volt mód a bőségesebb te­rcierére, mondja Plósz György. Így is sikeres volt a kísérlet, amelynek fő szervezője az 1924-ben alakult Műegyetemi Rádió Club és annak vezetője, dr. Gschwindt András is abban bízott, hogy minél több kapcso­latot sikerül létesíteniük a ma­gyar rádióamatőröknek. Csü­törtökön hajnali egykor erre simonyi Károly (képünkön) 1948-ban Budapesten szüle­tett informatikus és milliár­dos, bill gates barátja, a Microsoft birodalom korábbi fejlesztő főmunkatársaként az ötödik űrturista. A 12 na­pos űrprogram során számos kísérletet végez. Internetes naplójában azt írta: „Nagy hatással van rám a rádióamatőr-kö­zösség, akik sok szem­pontból előre látták a majdani internetet. ” Simonyi az űrutazásá­ra készülve rádióama­tőr-vizsgát is tett, s meg­kapta a magyar Nemzeti Hírközlési Hatóságtól a HA5SIK hívójelet, amelyet a kísérlet során is használt. Ez ugyanis alig valamivel több mint tíz perc állt a rendelkezé­sükre. Pontosan magyar idő szerint 0 óra 55 perctől 1 óra hét percig volt fölöttünk kedve­ző és elérhető helyzetben a Nemzetközi Űrállomás a rajta lévő Simonyival.­­ A megszervezett csapatban alig húsz másodperc jutott min­denkire, hogy minél többen sorra kerüljenek az alatt a rövid idő alatt - teszi hozzá a 66 éves nők célja az volt, hogy az alig tízpercnyi idő alatt minél több összeköttetés jöjjön létre, maguk a beszélgetések igen rövidek voltak. A kapcsolatot viszonylag egyszerű földi be­rendezésekkel is létre lehetett hozni, a nehézséget legin­kább az űrállomás pályájá­nak kiszámítása, a vi­szonylag rövid idejű lát­hatóság, a megfelelő antennák megválasz­tása és mozgatása je­­­­lentette. aldebrői rádióamatőr, aki ma nyugdíjasként is ugyanolyan lelkesedéssel hódol szenvedé­lyének, mint mikor több mint ötven évtizede gimnazistaként elkezdte. A nemzet­közi rádióamatőr­versenyek trófeáit is magáénak tudó Plósz György Észak- Magyarországról egyetlenként létesí­tett kapcsolatot Simonyival, országosan pedig a 17 sikeres rádiós bejelentke­zés egyike az övé. A Heves megyei űr-beszélge­­tőtárs szerint Simonyi Károly útja nem csak a hazai vonatko­zások miatt jelentős, hanem Magyarországot is világszerte népszerűsíti a magyarul kitű­nően beszélő és a magyarságá­ra büszke, rendkívül közvetlen számítástechnikai szakem­ber. Űrbéli tartózkodá­sa idején folyamato­san vezetett inter­netes naplójára (http://charles­inspace.com) egyébként folyamato­san ér­ ,,,, ... k­e­z­n­e­k * H­lődő kér­­dések, az iskolásoktól a hobbi-csillagá­szokig, angolul és magyarul, s azok kimerítő válaszra is talál­nak az amatőr asztronautától. Aki magyar gyerekek rajzait és magyar zászló­kat is magával vitt az űrbe. Az alma persze nem esik messze a fájától, és a 24 mil­lió dollárjáért a jövő lágerben hét végéig még a ki­vendégeskedő Charles Simonyi mostani tudo­mány-népszerűsítő és ismeret­­terjesztő tevékenysége sokban utal édesapja, a budapesti mű­egyetem világhírű professzora, Simonyi Károly munkájára. Utóbbi például „A fizika kultúr­története” című könyvével má­ig jelen van a nemzetközi iroda­lomban. S Plósz György, aki ha ugyan tanítványa nem is volt az idősebb Simonyinak, de sze­mélyesen ismerhette az általa csak szabadszájú zseniként tisztelt excentrikus professzort, s akinek fiával most pár évtized múltán szót válthatott. Lám, mi­lyen kicsi a világ. S ez a kicsiny­ség Földünkre nézve a világűr­­ből látszik talán a legjobban. Mondhatnak bármit a csillagá­szok, a világ nem hogy tágul, de inkább egyre zsugorodik. Ese­tünkben épp családi méretűre. A rádióamatőrök nem szószátyárok, fél szavakból értik egymást Simonyi Károly és az űrkísérletek . Az aldebrői portán egy­szer csak megszólalt az űr magyar hangja. Itt HAGZB, Gyurka, ötössel jól hallom - kezdte a társalgást Simonyi Károllyal az aldebrői rádióamatőr. Hamar megértették egymást. A két nép közötti régi barátság jelképe ereklye Az egri Minorita templomnak ajándékozták Szent Kinga sószobrát Az 1224-ben Magyarországon született, ám 1292-ben bekövet­kezett haláláig Lengyelország­ban élő Árpádházi Szent Kin­gát - a wieliczkai sóbányászok pártfogóját - 1999-ben kanoni­zálta II. János Pál pápa. A Szentatya nagy kegyet gyako­rolt ezzel mind a lengyelek, mind a magyarok iránt - hang­zott el tegnap az egri Minorita templomban tartott szentmi­sén. Mint Tadeusz Sajdak atya, a II. János Pálról elnevezett za­rándokközpont vezetője utalt rá, Szent Kinga Jézus Krisztus hű követőjéhez méltó példamu­tató életet élt. A Stary Saczban lévő sírjához évente zarándok­latot szerveznek, emlékét a só­bányában száz méter mélyen kialakított kápolna őrzi. Szentté avatása után az akkor Magyarországon szolgálatot tel­jesítő Pawel Cebula minorita atya, valamint a Szent Kinga Tisztelői Társaság vezetője, Mieczyslaw Witowski arra kér­te a bányászokat, hogy készítsék el a szent sószobrát. Stanislaw Antol faragómester alkotását ezt követően ajándékozták, s hozták el az egri Páduai Szent Antal tiszteletére épült templomnak. A 156 lengyel zarándok által kísért sószobrot a szentmisét vezető Juliusz Janusz érsek, a Szentszék magyarországi nagykövete áldozta és szentel­te meg. ■ Sz. I. Az ajándékozó wieliczkai bányászok tisztelgése Szent Kinga képe előtt. A sószobor egy speciális üvegdobozban áll a templom mellékhajójában. 3 JEGYZET Dicsőséges űrléptékek napok óta kimondottan jól érzem magam. S bár hos­­­szasan töprengtem rajta, mi ennek az oka, sokáig nem jöttem rá. Semmi nem tör­tént ugyanis, ami ugrássze­rű változást jelentene az éle­temben. A megvilágosodást egy idős rokonomnak kö­szönhetem. Találkozásunk­kor tőle régen tapasztalt lel­­kendezéssel beszélt a ma­gyar származású amerikai űrturista, Simonyi Károly utazásáról. hát erről van szó, döbben­tem rá, ismét teljes szívvel büszkék lehetünk egy ha­zánkfiára! Megosztottság nélkül, félretéve pártszíne­ket, ideológiát, szimpátiát. Örülhetünk honfitársunk nagy sikerének. Komoly tett az, amit véghezvisz pár százezer kilométerre boly­gónk fölött, a kozmosz végte­lenségéhez képest apró, tö­rékeny szerkezetben töltve napjait. Nem kis bátorság, elszántság, tudományos kí­váncsiság szükséges hozzá. Igazolja ezt az, hogy amatőr­ként vágott bele a kalandba, s a vagyonából 24 millió dol­lárt volt hajlandó áldozni rá. Jóleső érzés, amilyen sze­retettel szülőhazájáról, a né­pünkről nyilatkozik, egy al­kalmat sem elmulasztva, hogy jelezze a világnak: a magyar ember tehetségénél fogva képes a legnagysze­rűbb cselekedetekre is. Nemcsak ország-, hanem planétahatárokat is átszár­nyalva, mindezért cserébe ne­künk is illik a legnagyobb tisztelettel adózni Károly, a második magyar űrutazó előtt. S talán az is eszünkbe jut most, hogy a körülötte csak botrányszagú sztorik szenzációvá fabrikálásával mennyire méltánytalanul bántunk az elmúlt másfél évtizedben Farkas Bercivel. Pedig ő az első - profi - űr­hajósunk... VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@hevesmegyeihirlap.hu / ""‘“V SZALAY­­­­ ZOLTÁN ! S­• •s*’; y •­­v* Nincs már torokgyík, kanyaró, gyermekbénulás Hazánk is részt vesz a Védőoltá­si Hét megtartásában április 16- 22. között. A WHO, az Egészség­­ügyi Világszervezet rendez­vénysorozatának megszervezé­sét 25 országban vállalták. A cél a védőoltások tudatosságának fokozása a szülők és az egész­ségügyi dolgozók körében. Igye­keznek ráirányítani a politiku­sok figyelmét az immunizációs (védőoltási) programok végre­hajtásához szükséges források biztosítására. A hét fő üzenete: minden gyermeknek szüksége és joga van a védőoltással meg­előzhető betegségek elleni véde­lemre. Mindezzel teremthető meg egy államban a kedvező jár­ványügyi helyzet. Bizonyítják ezt a hazai ered­mények is. Az elmúlt tíz évben nem fordult elő torokgyík, járvá­nyos gyermekbénulás. Kanyarót sem igazoltak a kutatók már 2002 óta. A rózsahimlő és a fül­­tőmirigy-gyulladás is csak szór­ványos. Országunk korszerű védőoltá­si rendszerrel büszkélkedhet. Az 1990-es években elvégzett átala­kítás fontos lépése volt a 2006- ban bevezetett új oltási rend, mellyel kombinált oltóanyagokat kezdtek alkalmazni. Ennek kö­szönhetően kevesebbszer kell ol­tásra menni, s csökken a nem kívánt oltási reakciók - láz, fáj­dalom, duzzanat az injekció he­lyén - gyakorisága is. ■

Next