Vasárnapi Újság, 1834 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1834-04-27 / 4. szám

4dik V­as­ár­nap Kolozsvárt Április 27dik 1834. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK­ TERJESZTÉSÉRE. Az Ásántik és azoknak babonáji. Az állatok ösztöne. Hogy lehet a’ földet megismerni. Házi szerek. Eszköz a’ pocz egerek elűzésére. Aprilisben virágzó hasznos plánták. Újságok­ AZ ÁSÁNTIK ÉS AZOKNAK BABONÁJI. Mind képtelenségekre vetemed­­hetik a magára hagyatott tudatlan ember, ha sem a­ sok száz eszten­dőktől fogva tökéletesített tudomá­nyokat leíró emberek, sem az isteni kijelentés boldogító vilá­ga által nem oktattatik és értelmesittetik, arra pél­dánk lehet egy afrikai nép, mely­nek neve: Ásántik. Ezek ama for­ró tartományokban laknak , hol a 3 nap minden éven kétszer jár éppen az embereik feje felett, és az ez ál­tal okozott hévség csak nem kiáll­a­­tatlan. Ez a3 környűlállás az ott lé­vő népeket lankadtakká, restekké, dolog kerülőkké, ellenben indulat­jaikat tüzesekké, vérszomjúhozókká teszi. Szünteleni, vagy legalább újab­ban újabban gerjedd háborúban van­nak egymással, melyekben a­ meg­­győzetett fél csak halált vagy örö­kös rabságot várhat fejére.­­— Min­den, a­­kitől csak kitelhetik, egy vagy más módon ilyen rabszolgákat sze­rez magának, melyeket osztán pén­zen adnak és vesznek, vagy cserélik mint a­ marhát, és gazdájuk szint­úgy ura életeknek és haláloknak, mint­ha csak az állatok sorába tartozná­nak. Ezen népek közt Afrikának fel­ső Guínea nevű tartományában leg­­hatalmasbak az Ásántik, kik nemcsak a­ szomszéd szerecsen népeket mind jobbágyaikká tették, hanem még az ott kereskedés véget megtelepedett angolokra is reá ijjesztettek volt; jóllehet ezeknek erős váraik, ágyúik és katonáik valának. Azért is az an­­gol igazgatás ajándékokkal és követ­séggel kívánta megengesztelni az Á­­sántik királyát, Szái Tutu Kváminát. Ezen követség egyik tagja Baudits*) úr a következő tudósításokat adja az Ásántik vallásáról: Van nekik némi néma homályos képzetek egy fő is­tenségről , de a­ kit sem igazán meg­ismerni, sem helyesen tisztelni, meg­lévén fosztatva az igaz vallás sege­delmétől, nem tudnak. Ugyan­is mel­lette mindenféle alsóbb rangú lelkek­ben, tőlok képzelt alistenekben, (a­ mint ők hívják) fétisekben bíznak, ezeket imádják, és ezektől várnak vak babonájokban oltalmat és sege­delmet. „Az isten és az én fétisem,“ ezen elvárhatatlan két szó szüntelen szájában forog az Asántinak. Ezek, a mint­ák hiszik, folyóvizekben, er­dőkben és hegyekben laknak, és e­*­ Bowdich.

Next