Vasárnapi Újság, 1836 (3. évfolyam, 91-141. szám)
1836-08-07 / 122. szám
béd rendszerint káposzta lév volt hámozatlan pityókával, a* vacsora az volt, mi a* reggeli. Hol a' gazdának még cselédje is volt, ott szolga és szolgáló csak köntöseikben feküdtek le hálni a* padra, még pedig úgy, hogy fejeik egymást érték, és igy nékem háló pajtásaim voltak. Vasárnap a gazda és asszony szánba fogva, S aké ha mentek templomba, hol a3 magokkal vitt kender, bab, borsó és egyéb e3 féléért, templomból ki jőve, ismeretes zsidójoknál reggelit kaptak , melly fejér és közkenyérből, sóból és pálinkából állott; a paraszt többnyire úgy be reggelizett, hogy rendszerint részegen tért haza. Haza jőve, levetkezte a* reggel felvett tiszta inget —• melly finomabb volt, 3s egész a’ térdig le ért, elannyira, hogy a’ ködmön alól három ujjnyira kilátszott — és helyette az otthon viselni szokott durva szennyest vette fel; épen így tett az asszony is. A* böjt előtti napon megfőzetett egy rakás hús, 3s már reggel feltétételt az asztalra, olly hatalmas portziókban , hogy mindenik a* magáéból ezen napon tizenkétszer is ehetett. Másnap mindenki egy főtt tojást kapott, és ez által megkezdődött a' böjt, melly idő alatt a* reggeli sült pityóka volt, az ebéd káposzta leves, vagy pedig sóskáposzta főtt pityókával, a* vacsora pedig az volt, mi a’ reggeli; a* böjt végső napján megint főtt tojást kapott mindenki, a böjt utáni első napon pedig megint ollyan lakoma volt, mint a böjtelőttin. Az egész télen által a* szárnyas állatok 3s raalaczok a* szobában a* széles padok alatt csinált rekeszekben tartattak, 3s ez mellett este még a* borjúk 3s kecskék is bebocsáttattak, 3s egész éjszaka annyit nyargaltak, hogy a* miatt, 's a'rosz bűz miatt alig tudtam alunni. Viradtkor a* gönne is bebocsáttatott, *s ennie adatott, mi alatt a3 raalaczok szoptak; melly után megint külön választattak, 3s a3 gönne kihajtatott. — A* hogy lábaim meggyógyúltak, a3 kezemmel gyült meg a3 bajam; egy kelés lett reá, 3s miatta 44 napig olly keserves fájdalmat szenvedtem, hogy alig tudtam kiállani. A közel Bonlaukes falúból nehány parasztok jövének hozzám, ajánlkozónak, hogy egy nehány hétig szállást ők is szívesen adnának. Minthogy azon falúbeli 40 háznépnek fele katólikus Littvánokból, fele pedig luteránus németekből állott, tehát elhatározom magam az ajánlatot elfogadni, hogy végre olly emberek közé is juthassak már, kiket megérthessek. Búcsút vettem tehát február végén eddigi jóltevőimtől. Legelőbb a 3 bíró, egy német vett magához; miután megismerkedünk, ajánlom magam , hogy a német közönség gyermekeit, kik mivel az oskola 2 órányi távolságra való, télen által otthon tartatának, az olvasásra tanilni fognám. Ez tetszett neki, másnap jelente a közönségnek is. Miután egyik közülök, egy erdész, ki kérdezett, 3s e3 végre alkalmasnak talált, 20 gyermek adatott kezem alá, 3s oskolának helyet a bíró adott. Könyv dolgában szűken jöttem ki; mégis lehetett azon örömöm, hogy némelly 4, 5 esztendős gyermekeket, kik soha sem tanultak volt az előtt, 14 nap alatt egész az