Vasárnapi Újság, 1836 (3. évfolyam, 91-141. szám)
1836-10-23 / 133. szám
gét megérdemlenék. Ezeknek pedig csalhatatlanul több sükerrel és nyereséggel folytatott gazdaságuk másoknak is kedvet fog adni példájukat követel, és ennek megejthetésére elszórt birtokaikat, csere vagy adás vevés által csomókba egyesitni, és így amaz engedelem egy lépés lenne a birtokok commassálására. Ezen magyarázat által mind azon földekhez nem férést, elszántást, pásztoroltatást ’sat. illető félemlések és ».nyomorék következések46 elesnek , mint a’ mellyekre már a 3 dolog természeténél fogva a3 javaslatom alkalmat nem adhat. Avagy talán azt véli a* gondolkozó úr, hogy a* magyar birtokos ollyan irigységből, tunyaságból és értetlenségből álló valóság, ki a* becsületes úton szerezhető nagyobb nyereségét felszámilni vagy átlátni nem tudja, vagy ennek megszerezésére ha több munkába, fáradságba kerül mint a* mennyivel eddig szokott élni, iparát fordítni nem akarja, vagy ha mind ezt tenné is, de azért hogy egyszersmind birtokos társa is részesülte benne, már nem cselekszi? Én vétkes dolognak tartanám illyéseket tenni fel hazámfiairól, és azért hogy egyes példákat látunk , mellyek szerint egyik birtokos még nyereséggel sem cseréli fel egy darab földjét conpossessorával, ki sokszor többet is jobbat igér helyette; vagy midőn egy elkezdett sánczot, melly az ő rétjét is mentené az iszapolástól is kákától, csak azért sem folytat tovább, mivel az szomszédjainak hasznára lenne; ezekért mondom nem húzok következést az egészre ; sőt bízom, hogy a naponként növekedő belátás, lassanként az erők és vállak egyesítésére, a közczélnak közös és egyes erővel vadászására kirondja gazdáinkat. Csak a’ commassatiok adhatják meg tehát javaslatomnak as teljes létesülést, de hogy addig is, a kinek környülállásai engedik, ha földeit kedve szerint használja, mi kár vagy privatismus volna benne, bajos látni, miután ama trombitált „nyomorék következések 44 füstképen eloszlanak. Nem de nagyobb privatismus-é most, a’ midőn sok ember, a ki saját birtoka erején el nem tarthatna 10 darab marhát, 3— 4 és több annyit is tart az ugaras közlegelő védelme alatt? Az illy privatismusra egyébiránt a gondolkozó urnák felettébb nagy hajlandósága látszik lenni, és ugyan ezért mondá értekezése kezdetén esztelennek azt, a’ ki földjei jobb, sikeresebb és nyereségesebb használása végett azokból al más marháit kirekesztvén, a’ magáéit is almások birtokaitól eltartaná ’s a közlegelőbeli kopányusáról lemondana. Úgy de ez csupa és tiszta igazság, mellyet esztelenségnek nevezni szinto oly erkölcsi romlottságot árulna el, mintha azt mondanék , hogy esztelen az ony adós, aki a3 határnap eljöttével per nélkül lefizeti az adósságát, holott azt talán juridicum remediumokkal sok évekig elhúzhatná és halaszthatná. Avagy jól esnék ez a gondolkozó urnak, ha egy faluban 10 telket bírna, és egy jövevény beülvén egy negyedrész telek árendába, annyi vagy még több marhát hajtana a köz legelőre mint az említett úr? JS mikép akadályozná meg ezt? Ha szinte törvény volna is a’propor-