Vasárnapi Újság, 1838 (5. évfolyam, 194-244. szám)
1838-09-16 / 230. szám
379 380 törködve .... de félmeztelen! 3seezek a3 szépségtelen nők csudás felékítvényeikkel 3stb. 3stb!IS—A3 gyermekek körűlülve sitten valamelly tüzet, sütnek bizonyos állatot, de a3 mellynek alakját teljességgel ki nem vehetni; lábszáraik csupa csupaszok , stb olly formán kuczorganak a3 tűz körében, mint valami kicsiny hottentótok; egyiköknek vállán bizalmasan ül egy majomka, kondorhajában kaparászva ; amott egy kétkerekű halottas szekér döczög, öszvérek lévén elébe fogva; tovább a3 veres köntösös papok búcsút járnak; amott elfátylozott dámák lépnek előre, egy egy feketének kíséretében; minden nemzetbeli 3s minden szinti matrózok, kezdve tudniillik a3 fejérborti dánuson, egész a3 fekete afrikaiig, úgy a3 legirtózatosbb koldusok 3s divatos öltözetű uracsok tarka csoportban bolyonganak egymás köztt. Továbbá amott a3 nagy épület3 ajtaja előtt katonákat lát az ember; ez a3 tengeri sergek3 kaszárnyája. Egy csoport jó egyenruhás embert lehet itten szemlélni, a3 kik részint ülnek, részint állnak, vagy pedig hevernek, dohányfüzeteiket szivdogálva az ajtónál ; két őrök , kiknek szájokban viszont dohányfüzeteket láthatni, járnak le és fel és csevegnek bajtársaikkal. Ha közelebbről szemügyre veszszük eme harczosokat, úgy találjuk, hogy egy részint — bárha barnások is, de — szép legények, és köztük szerecsenek is vannak, kiknek egyenruhájuk egészen csudálatosan áll sötét arczulatokhoz. „Agoa, agoa!őt (Víz, víz!) kiabálják a3 vízhordók ollyas valami hangon, mint miilyen az elkárhozot ■ tak3 panasza. Hangjok mély, homá lyos, búskomor, mint azon olajfák3 zöldé, melly alatt felbuzga a 3 víz, mellyet most eladnak, és tulajdonképen mégis szép. Egészen másként hangzanak , és közönségesbb módon a" hal- és baromfiárusoké. Ellenben egész csoport szamarak 3s öszvérek mennek megterheltetve narancscsal, czitrommal, fügével, rózsával és más virágokkal, a3 nélkül hogy a3 tulajdonos kiabálással zajt ütne; a’ gyümölcsök 3s szép virágok nem szorultak a3 tulajdonos3 vagy eladó3 kitrombitálására. — Ama palota3 kapuja előtt egy tehén fejelik,v3s az utczát számtalan tyúkok járják öszve és vissza csirkéik* társaságában. Ha ti, szegény tollas állatkák ! Londonban bolyongnátok eként, már az 5 első minutum alatt ízre, porra tapodtatnátok; L i Ssabonban azonban ettől nincsen mit tartanotok.—Az ökörszekér nyikorgása , csikorgása, mellyet addig meg nem kennek , mig lángot vetéssel nem fenyegetőzik, néha félmértföldnyi útról is elhajlik, valamint az öszvérkaravánok csöngetése is; a kocsik és kétkerekű taligák igen lassan vánszorganak. Ellenben Lissabonban sokkal több a* lovag, mintsem más nagy városokban. Itt úgy szólva minden nyeregben van, amott egy elhízott úr kérelmesen *s elfogulatlanul üget, kezében egy csomó acát s egy ernyőt tartva; szamara pedig, mellyen halad, félig simán meg van nyírva, alább természetes durvaságában hagyatván; mint mondják, a nyergelés ekképen jobb móccsal megeshetik. Valljon hová mehet azon elhízott, vas