Vasárnapi Újság, 1839 (6. évfolyam, 245-295. szám)
1839-10-20 / 286. szám
— Nos, monda, leülvén kényelmes töltött székére, kedves öcsém, ön szép prédikácziót mond a vasárnap! Phű! felele Szőlősi eretetett egykedvűséggel, mellyel azonban Hollót s nem ámitá el. — Na, na, vallja meg csak; ön tudja, hogy beszéde derék, igen derék vala. — Hiszen, ha nem csalódom, azt kell vélnem, hogy tett egy kis hatást, felele Szolosi, és nem hiúságból mondom , hogy legjobb prédikácziómnak tartom.Ha az igazat meg kell vallanom, sokat dolgoztam rajta. Azt bizony jól is teszi, adja magát a'* lelkiekre, mert jelen pályáján, úgy látszik, nem fog haladhatni. — Engedelmet kérek, barátom uram, az én készületem. .... — Óh , ne értse félre szavaimat édes Szolosi! én nem mondom hogy épen semmire sem megy, hanem csak nem fog rendkívüli lépéseket tenni. Nem nem, hagyja oda a* bárót és legyen pap. De, hogy a* dologra térjünk, szükség lenne, hogy azon beszédét, érdeme szerint elhíreljék, annál is inkább, hogy a jelen szép napokban , sokan az egyházi közönség nagyobb befolyású tagjai nem lehetének jelen. — Ne hiszem, X.és Y. felszólaló Szolosi, nem fogják dicsérni; velök egy kicsinyt rútul bántam, de jóakaróim kétség kívül.................... — Megálljon, nagyon téved, éppen X. és Y. és csak is ők emlegetik az ön prédikáczióját. Szolosi bámulva tekinte barátjára, és egy pillanatnyi hallgatás jon. — E* szerint, folytató Holló, ez I 656 a* beszéd egy eldöntő próba, mellyből vagy győzve vagy bukva kell kijönnie; ez az ön szónoki adományainak legteljesb mutatványa............. — Hová indul ki? mondá félhangon Szolosi, a* ki már hüledezni kezde. — Feleljen csupán a kérdésemre. Volt önnek valami szólalkozása a3 kis pappal ? — A* legjobb barátom, közelebbről is, igen barátságosan tölténk egy estvét. — Tehát nem sült belé a beszédébe ? kérdé Holló. — Én hogy belé sültem volna? Urara fia, három fertályig beszéltem zavarodás, megállás nélkül. — Nem sült belé?.... A* gazember!! ! — *S igazán azt merték mondani? kérdé Szolosi, mind inkább felháborodva. — No, no, kedves barátom ez a kis bosszúság ne hogy megbetegítse, felele Holló, a* tőle kitelhető legnyájasabb hangon; kiveszi azt számba , mit beszél az a* tekintet nélkül való ember. Ő senkihez sem jár, azaz már az előkelőbb, nagyobb befolyásu embereket értem. Ez, vigasztalására szolgálhat kedvesem! Hanem az igaz szerencsétlenségére, hogy őtt a városon felette sok házzal ismeretes, és jó szája van.— Gyalázatos hazug! kiálta Szolosi méreggel, én és belésülni; beszédem kezdetétől az utósó .... —• Csendesedjék barátom, csendesedjék, ne is gondolkozzunk róla. Fogja, játszódjék nekem egyet a flótáján. ~ Az ördög vigye el a* flótámat!