Vasárnapi Újság, 1839 (6. évfolyam, 245-295. szám)

1839-10-20 / 286. szám

— No­s, monda, leülvén kényel­mes töltött székére, kedves öcsém, ön szép prédikácziót mond a vasárnap! Phű! felele Szőlősi eretetett egy­ked­vűséggel, mellyel azonban Hollót s nem ámitá­ el. — Na, na, vallja­ meg csak; ön tudja, hogy beszéde derék, igen de­rék vala. — Hiszen, ha nem csalódom, azt kell vélnem, hogy tett egy kis ha­tást, felele Szolosi, és nem hiúság­ból mondom , hogy legjobb prédiká­­cziómnak tartom.Ha az igazat meg kell vallanom, sokat dolgoztam rajta. Azt bizony jól is teszi, adja ma­gát a'* lelkiekre, mert jelen pályáján, úgy látszik, nem fog haladhatni. — Engedelmet kérek, barátom uram, az én készületem. .... — Óh , ne értse félre szavaimat é­­des Szolosi! én nem mondom hogy épen semmire sem megy, hanem csak nem fog rendkívüli lépéseket tenni. Nem nem, hagyja oda a* bárót és le­gyen pap. De, hogy a* dologra tér­jünk, szükség lenne, hogy azon be­szédét, érdeme szerint elhíreljék, an­nál is inkább, hogy a­ jelen szép na­pokban , sokan az egyházi közönség nagyobb befolyású tagjai nem lehe­tének jelen. — Ne hiszem, X.és Y. felszólaló Szolosi, nem fogják dicsérni; velök egy kicsinyt rútul bántam, de jóaka­róim kétség kívül.................... — Megálljon, nagyon téved, ép­pen X. és Y. és csak is ők emlegetik az ön prédikáczióját. Szolosi bámulva tekinte barátjá­ra, és egy pillanatnyi hallgatás jon. — E* szerint, folytató Holló, ez I 656 a* beszéd egy eldöntő próba, melly­­ből vagy győzve vagy bukva kell ki­jönnie; ez az ön szónoki adományai­nak legteljesb mutatványa............. — Hová indul­ ki? mondá félhan­gon Szolosi, a* ki már hüledezni kezde. — Feleljen csupán a­ kérdésem­re. Volt önnek valami szólalkozása a3 kis pappal ? — A* legjobb barátom, közelebb­ről is, igen barátságosan tölténk egy estvét. — Tehát nem sült belé a­ beszé­débe ? kérdé Holló. — Én hogy belé sültem volna? Urara fia, három fertályig beszéltem zavarodás, megállás nélkül. — Nem sült belé?.... A* gazem­ber!! ! — *S igazán azt merték monda­ni? kérdé Szolosi, mind inkább fel­háborodva. — No, no, kedves barátom ez a­ kis bosszúság ne hogy megbetegítse, felele Holló, a* tőle kitelhető leg­nyájasabb hangon; kiveszi azt szám­ba , mit beszél az a* tekintet nélkül való ember. Ő senkihez sem jár, az­az már az előkelőbb, nagyobb be­­folyásu embereket értem. Ez, vigasz­talására szolgálhat kedvesem! Hanem az igaz szerencsétlenségére, hogy ő­­tt a­ városon felette sok házzal is­meretes, és jó szája van.­­— Gyalázatos hazug! kiálta Szo­losi méreggel, én és belésülni; be­szédem kezdetétől az utósó .... —• Csendesedjék barátom, csen­desedjék, ne is gondolkozzunk ró­la. Fogja, játszódjék nekem egyet a­ flótáján. ~ Az ördög vigye­ el a* flótámat!

Next