Vasárnapi Újság, 1840 (7. évfolyam, 296-347. szám)
1840-01-26 / 299. szám
sokára meg is jelenik a* lakatos kezében hozva szerszámait, egyedüli kincseit. Kevés perczek múlva nyitva volt a3 zár, 3s a’kalmár méllyen lelkincsezve veté sóvár pillanatát a 3 pénzládába, hol bánknóta csomók 3s szabályoson elrendezett tallérlakások mutaták, hogy azon negyedóra, melly még hárm volt, elegendő, hirét a gyanúnak még csak árnyékától is megmenteni.„Mivel tartozom , Amós ?44 kérdé erszényét húzva. —• „Öt tallérral, uram44 felele Szpárksz. — „Öt tallérral! mitt megőrültél-e jó ember? hiszen nem kivánt munkád öt minutumi időt.44 — „Igaz, felelt egész nyugottsággal a 3 lakatos, nekem kevés idd kellett a kinyílásra, de gondolja meg az úr , hány évet kellett tanulnom, mig annyira mehetek, hogy ezen munkát olly kevés idd alatt véghezvigyem. Kegyed bizonyosan nem sokat vonakodnék az orvosnak, ki kegyedet egy minutai látogatása által megmenté a’ haláltól, még sokkalta többet fizetni, és pedig én kegyednek a3 kereskedő másod életét, a3 Intelt adtam vissza. Es kegyed velem azért a3 szolgálatért, mellyet kegyednek tettem, úgy alkudozik mint valami portékáért, ahoz képest a3 miilyen becse van a3 kegyed szeme előtt ? — „Becse az én szemem előtt44 viszonzá a3 kalmár megvető mosollyal, „no, csakugyan azt gondolom öt húszas elégséges annyi fáradságért, mert én azzal éppen úgy csináltathattam volna más kulcsot, vagy a3 magamét vissza szerezhettem volna.44 „Helyesen felele a lakatos, „úgy de lett volna é ideje kegyednek csináltatni, vagy az elveszettet megkerestetni bankzárás előtt? Ha én azon szorultságot, menyben kegyedet találom igazában használni akartam volna, nem lesz valam módom sokkal tetemesb summát eldőre kialkudni kegyedtől, és kétségkívül két annyit is kész örömmel ígért volna nekem, mint most kérek.44 „Két annyit is, mint most kér! valóban , ez az ember meg van örülve! lm, itt van öt húszas, monda a3 kalmár, odanyujtván a3 lakatosnak azon alánézd' kevélységgel, mellyel mint a3 gazdag hiszi, joga van neki a szegényt büntelenül lesújtani, „ha nem éri meg ezzel, ám tessék ellenem vádat inditni, most drágább az időm, mintsem efféle semmi dolgokkal vesztegessem.44 /•6 o „ Én még senkit sem vontam soha perbe44, felesé Szpárksz, „és sokat vesztettem, mert sokat hittem el, de,44 hozzá téve, és rendes szelídségét az igazságtalan bánás okozta bosszankodása legyőzé, „kegyed dúsgazdag, képes fizetni, és mivel szolgálatomat így akarja jutalmazni kegyed, kéntelen lesz most csak azért is fizetni, még pedig törvénykezés nélkül.44 Ezen szókkal hirtelenbe csapá a3 pénzláda fedelét, hallék a3zár becsattanása és a3 banknoták és tallérlakások mintegy tündér vésszé bájütésie el valának tűnve. A3 kalmár most állott mintegy kőszobor, nézett Amósra, nézett a3 nagy faliórára, mellynek minutája jelenté, hogy még csak 20 minuta hibázik 3 óráig. Amós így szólt nyugodtan : „Ha azt hiszi ön, hogy igazságtalanul bántam önnel, ám tessék vádoljonbé,idom most becsesebb, mintsem azt efféle semmiségekkel vesztegessem44, 3s kiméne a3 házból. A kalmár visszakiáltá, nem volt semmi választása, sürgető az ido, hitele kockán állott. Nem azt mondanák a városban, hogy az elvesztett