Vasárnapi Újság, 1841 (8. évfolyam, 348-399. szám)

1841-09-19 / 385. szám

sem tanul, mert egy más ámító jó és pénzt ásni csalja; itt elvesztegeti ide­jét 3s a3 kezében levő pénzt; a3 föld pedig csak földet ád neki, mit jobb lett volna addig szántania, 3s még sem elég a* leczke. Más okos jó hozá, 3s számokat ád neki, mellyek bizonyo­san kijönnek a 3 lottérián, 3s Hivédi mind teszi, mind teszi, míg egy asztal­ fióknyi reskontója lesz, mellyből siránkozó ron­gyos gyermekeinek még egy inget sem csináltathat. így bukik a* helytelen hi­­tü ember egyik tévedésből a’ másik­ra 3s többnyire a­ vakhit mellett az i­­gazi hitet elhanyagolván, végre két­ségbe esve bukik sirjába. Ezzel azt vélem, eléggé megmu­tattam, hogy a3 hamis hit ha ollykor történetből jól ütne is ki, annyi rosz­­szul jár, hogy azt a3 kis jót tízszere­sen is visszafizetteti. Azt is vélem, hogy ha a3 Szerkesztő úr e3 soraimat olvasóival közlendi, némellyeket kö­zülök józanabb gondolkodásra fog éb­reszteni velök. Adja Isten! N. N. G. SZÉCHENYI ISTVÁN CREDOja. A­ tisztelt gróf legújabb munkája nem jutott annyi olvasó kezébe, a­ mennyin óhajtották volna. Mivel most már, mint halljuk, ezen munkának: „Kelet népe 1841-ben,44 minden pél­dánya el is kelt, czélszerűnek láttuk, némelly közérdekű és minden vitat­kozás nélküli helyeket belőle olvasóink ismeretére juttatni. Ezt még szükséges­nek is tartjuk, mivel sokak előtt, kik nem olvasták, e­ munka nem csak az ismeretlenség, hanem balvélemény ho­mályával is van burkolva. A­ gróf sza­vai a­ 353 — 357 lapokon ezek: „Vért és életet —vagy, mert vérrel és élet­­vesztéssel nem használhatni mindenkor, ámbár ezekkel is, ha kell — de min­den esetre munkát, megtörhetlen áll­­í­tatatosságot, nappali verítéket és éj­jeli virasztást legőszintébben síromig azon kormánynak, melly őszintén nyújt kezet nemzeti és alkotmányos fölemel­kedésünkre. Ha ezt azonban nem cse­­lekszi, oppositio tagja vagyok, de tisz­telő megbecsüléssel mindig;44 „mert meg akarom adni, mi Istené,és éppen így a­ fejedelemtől lefelé minden min­­den embertársamnak, ha nem is hí­zelkedve, de szoros igazság szerint, mi az övé; és mert nem hihetem, hogy okszerinti de illendő ellenzés, hol ar­ra szükség van, végkép nevezetné dy­­nastiánkat azon útra, melly rá nézve is a­ leghasznosb és legdicsőbb; mert ma a­ felvilágosodás idejében, úgy hi­szem, nem csak határtalanul dicsőbb, de minden kétség nélkül hasznosb is, erőtül pezsgő, egy testű, egy lelkű nemzetet kormányozni, mint uralkod­ni elnyomott, magát emésztő népet. —­Szintúgy esküszöm hűséget és aján­lok fáradhatlan­us legőszintébb, és bár­milly alárendelt együttm­unkálást min­den hazámfiának, a3 polgári lét akár­­milly alacsony lépcsőjén álljon is, ki ész, tudomány és tapasztalás jelelte­­ki után a3 nemzetiség és alkotmány lo­bogóját viszi elől. 44 „Kész vagyok aránylagosan min­den közterhekben részt venni. 3S ért­sük egymást; nem bizonyos terhek­­ben egyedül, mint például a3 házipénz­tár viselésében, hanem kivétel nélkül minden lehető terhekben, 3s nem sza­bad ajánlkozásként egyedül, de tör­vényes kötelességileg, 3s mi több, a3

Next