Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)
1842-09-18 / 437. szám
hogy Ön miattam szerencsétlen,és hála győzött; — azonban mivel nememnek illedelme, és Önnek helyzete eltiltanak engem attól, hogy személyesen tiszteletére lehessek, azért csak ezen czédula által tudathatom, hogy én még élek, és még itt Dálnokiné asszonyságnál leendek néhány napig, a3 ki nem szűnöm meg lenni örökös tisztelője Rosenberg Mária.“ Ezután mind ketten gondolatokba merültek, mellyet az ebédre való csengetés szakaszta félbe.—„Most édes barátom, szóla a3 rektor, menjünk ebédre, légy nyugodtan és társaidnak semmit se szólj.“ — A3 klerikusok látva az ő zavarodásukat, öszve sugdostak és mindenik más más okát gyanitotta, mint a3 mi valósággal volt. Minek előtte tovább haladnánk, szükséges a 3 rektorral bővebben megismerkednünk.—Ez mintegy 50 éves lelki, és testi erejében lévő nemes székely férfiú,és néhány évtől fogva kanonok volt a károlyfejérvári káptalanban. A miilyen nyájas, barátságos egyfelől, másfelől éppen olly magát reá tartó, tekintete szeretetet, tiszteletet, és bizodalmat parancsolt. Nem az úgy nevezett porcina gravitással, hanem szilárd maga viselete, lelkülete és szelíd bánása módjával, tudta ő illő fenyítékben tartani növendékeit, a3 kik éppen úgy féltek megbántani, úgy szerették, mint a3 jó gyermekek a3 jó atyát. — A3 hibás, egy barátságos megintésére, inkább megbánta tettét,mint előde goromba szidalmaira. —Nem bocsátotta ő el a 3 legjobb növendéket is azért, ha talán egyszer úgy talált járni mint Noé atyánk, hanem követte Szent Pál Timotheushoz irt levele 4 fejezete 2 versét, és intett, dorgált és megint intett, 3s megint dorgált, 3s a kit igen ritkán ne talán meg kellett büntetni, a3 klerikusok által hozatott ítéletet ellene. — Jó gazda volt ő, de nem abban tartotta azt létezni, hogy minden örömöket magától és növendékeitől megvonva, pénzét nagy kamatok reménye mellett uzsorára adja, hanem takarékos volt, hogy mikor szükség kívánja, költhessen. Nem tartott azokkal a kik soha még egy jó falatot sem esznek bároknál csak azért hogy másokat ne kelljen kínálni belőle; nem azokkal, a3 kik a3 legundokabb fösvénység mellett a3 szegénység kicsikarásával, szolgáik érdemlett jutalma elvonásával gyűjtött pénzt halmoznak egymásra; hanem élt a3 jelennek, éltében akarván általa boldogított embereket látni. Azt szokta vala mondani, hogy a3 nőtelen ember, ha pénzt hagy is maga után, azt vagy ellopják, vagy az ő intézetétől más czélra fordítják, továbbá, hogy egy kanonoknak legkevesebb oka van késő öregségére gondoskodni; a3 midőn bizonyos, hogy ha szolgálatra alkalmatlan leend is, fizetése haláláig járand. Ezen elvekből kiindulva sok jót tett, sok jó reményű ifjakat buzdított: tanáccsal, ajánlással, közbejárással elősegített. A3 klerikusokkal nem úgy bánt mint iskolás gyermekekkel, hanem mint a 3 status szolgálatára idomítandó meglelt ifjakkal Nem rekesztette, nem szigetelte el őket a3 társaságtól, hanem még útat nyitott, hogy az illendőség határai között a3 társalkodás nagy iskolájába merítsenek maguknak hasznos ismereteket, így midőn falukra az úri házakhoz, mint közkedvességü ember, kirándult, mindenkor egykét klerikust elvitt, hogy bátradjanak, lássanak, tapasztaljanak; útközben barátilag beszélgetett velök és hasznos megjegyzé