Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)

1842-10-23 / 442. szám

hiszik a3 tagosztályt, és mintha már tovább gondolkozni szabad sem vol­na, elfelejtkeznek a3 közlegelőről,múl­hatatlanul szükségesnek ismervén azt a3 már­is hanyatlani kezdő állatte­nyésztésre nézve. Vannak végtére,kik a3 tagosztályt csak akkor ismerik el tagosztálynak lenni, midőn— lehető­ esetben— min­den birtokosnak egész határbeli illet­ménye egy tagban adatott szabad ha­szonvétele alá; és én is bár a­ legi­génytelenebb egyének közül való va­gyok, de mint kit hivatásom e3 tárgy körüli némelly ismeretekre vezetett és mint kinek eddigi éltem folyama alatt legtöbb figyelmem a­ honi gazdálko­­dáson függött, nyíltan kijelentem, hogy az ezen utolsók gondolkodása szerint történt tagosztályt hiszem azon czélhoz vezetőnek, mellyet általa a­ törvény egyesek és az egész haza javára kí­vánt elérni. Kik szántóföldet, kaszálót, legelőt külön kívánnak, azoknál csak igen kevés változtatás kell az eddigi szo­kásban volt ugar-módokhoz és azok leginkább önhasznukat tekintik a­ ka­szálóföld közös megszabadulásával, mert ha a 3 tagosztály megtörténte u­­tán minden birtokos arány szerint tart is marhát, minek maximumát mindenütt a3 birtok jósága és terjedt­sége fogja meghatározni,egy nagyobb é s tehetősebb rész mindig számolni fog azon nyílásra, melly a3 legeltethetési jogon az által fog történni, hogy a3 kevesebb értékű rész az arány enged­te barmot ki nem bírja tulajdon gaz­dasági köréből állítani; pedig az igaz­ságos gazdának a­ helyett, hogy erre ügyeljen, oda kell főfigyelmét fordíta­nia „miként helyezze tulajdon fekvő birtokát olly állapotba,hogy járó mar­háját onnan minél szebb és jobb kar­ban tarthassa?“ egy szóval ezek még természetes kaszálót és vadrétet kíván­nak, mellyeket kaszálás után bitorla­­ni szeretnek; de szabad mivelésök a­­lá az egyetlen szántóföldrovat kerül, és a3 többi része határbeli illetmények­­nek a3 gondviselés hatalmas szárnya a­­lá bizatik; — a3 legelőről pedig, mint semmi módon fel nem oszthatóról, ki­­nek kinek szabad haszonvételt enged­nek az arány korlátai között. Azoknak, kik szántó- és kaszálóföl­det egytagositani szeretnek, már bizo­nyosan megfordult gondolatokban a3 közlegelő sorsa is; ezek már a3 mint maguk szeretnek a3 földből minél több 3s bizonyosabb hasznot venni, úgy sze­retik ezen módot birtokos társaikkal is tudatni, 3s őket a3 nemesebb gazdálko­­dásba bevezetni, — szóval, ezek szán­tó- 3s kaszálóföldről szabad rendelke­zést 3s használatot követelnek, bitang­nak egyedül a3 közlegelő­k, de ezt min­den esetre bitangnak óhajtván. Már ha annál bizonyosabb és több hasznot adhat birtokosának a­ föld, minél szabadabban miveltetik; követ­kezik, hogy csak egy négyszegölnyi térségnek sem szabad jó és szorgalmas gazda kezei között úgy heverni,hogy annak egész bizonysággal kiszámított haszonvétele ne legyen; úgy de ezt mihelyt másokkal közös valami birtok­­része van, legyen az kaszáló, rét, vagy legelő, nem teheti, és így sem az elkü­lönözött kaszáló-tartás, a melly a3 mint mondám, bizonyos közlegelői szint ölt magára, mihelyt a 3 széna ró­la letakaritatott, sem a 3 legelő közbi­­tangolása,— mellyek ezen mód sze­rint a 3 „senkié és mindenkié“ ne­vet igen érdemlik,— nem vezetik a 3 gazdát azon czélhoz, melly szerint ne­ki minden határbeli illetménye szabad rendelkezése alá hagyatván, azt azon

Next