Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)
1842-10-23 / 442. szám
hiszik a3 tagosztályt, és mintha már tovább gondolkozni szabad sem volna, elfelejtkeznek a3 közlegelőről,múlhatatlanul szükségesnek ismervén azt a3 máris hanyatlani kezdő állattenyésztésre nézve. Vannak végtére,kik a3 tagosztályt csak akkor ismerik el tagosztálynak lenni, midőn— lehető esetben— minden birtokosnak egész határbeli illetménye egy tagban adatott szabad haszonvétele alá; és én is bár a legigénytelenebb egyének közül való vagyok, de mint kit hivatásom e3 tárgy körüli némelly ismeretekre vezetett és mint kinek eddigi éltem folyama alatt legtöbb figyelmem a honi gazdálkodáson függött, nyíltan kijelentem, hogy az ezen utolsók gondolkodása szerint történt tagosztályt hiszem azon czélhoz vezetőnek, mellyet általa a törvény egyesek és az egész haza javára kívánt elérni. Kik szántóföldet, kaszálót, legelőt külön kívánnak, azoknál csak igen kevés változtatás kell az eddigi szokásban volt ugar-módokhoz és azok leginkább önhasznukat tekintik a kaszálóföld közös megszabadulásával, mert ha a 3 tagosztály megtörténte után minden birtokos arány szerint tart is marhát, minek maximumát mindenütt a3 birtok jósága és terjedtsége fogja meghatározni,egy nagyobb é s tehetősebb rész mindig számolni fog azon nyílásra, melly a3 legeltethetési jogon az által fog történni, hogy a3 kevesebb értékű rész az arány engedte barmot ki nem bírja tulajdon gazdasági köréből állítani; pedig az igazságos gazdának a helyett, hogy erre ügyeljen, oda kell főfigyelmét fordítania „miként helyezze tulajdon fekvő birtokát olly állapotba,hogy járó marháját onnan minél szebb és jobb karban tarthassa?“ egy szóval ezek még természetes kaszálót és vadrétet kívánnak, mellyeket kaszálás után bitorlani szeretnek; de szabad mivelésök alá az egyetlen szántóföldrovat kerül, és a3 többi része határbeli illetményeknek a3 gondviselés hatalmas szárnya alá bizatik; — a3 legelőről pedig, mint semmi módon fel nem oszthatóról, kinek kinek szabad haszonvételt engednek az arány korlátai között. Azoknak, kik szántó- és kaszálóföldet egytagositani szeretnek, már bizonyosan megfordult gondolatokban a3 közlegelő sorsa is; ezek már a3 mint maguk szeretnek a3 földből minél több 3s bizonyosabb hasznot venni, úgy szeretik ezen módot birtokos társaikkal is tudatni, 3s őket a3 nemesebb gazdálkodásba bevezetni, — szóval, ezek szántó- 3s kaszálóföldről szabad rendelkezést 3s használatot követelnek, bitangnak egyedül a3 közlegelők, de ezt minden esetre bitangnak óhajtván. Már ha annál bizonyosabb és több hasznot adhat birtokosának a föld, minél szabadabban miveltetik; következik, hogy csak egy négyszegölnyi térségnek sem szabad jó és szorgalmas gazda kezei között úgy heverni,hogy annak egész bizonysággal kiszámított haszonvétele ne legyen; úgy de ezt mihelyt másokkal közös valami birtokrésze van, legyen az kaszáló, rét, vagy legelő, nem teheti, és így sem az elkülönözött kaszáló-tartás, a melly a3 mint mondám, bizonyos közlegelői szint ölt magára, mihelyt a 3 széna róla letakaritatott, sem a 3 legelő közbitangolása,— mellyek ezen mód szerint a 3 „senkié és mindenkié“ nevet igen érdemlik,— nem vezetik a 3 gazdát azon czélhoz, melly szerint neki minden határbeli illetménye szabad rendelkezése alá hagyatván, azt azon