Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)

1844-05-26 / 525. szám

detlenség senkit m­eg nem betegített; mértékletesség és trend voltak házi or­vosaink, melyek mindenféle nyavalyát megelőztek.­Udvarán egy kis világ hemzsegett mindig ifjodó majorságok­ból; tojásért csirkéért huszonegy év alatt egy garas sem ment ki három­­ból; de azért német „tyúk ültetőnek“ senki sem nevezte volna, asztala fe­jén a­ nyájas, vidám, mulaltató gaz­­dasszony volt, ki körül vendégei oly örömmel sereglettek, mint udvarán pi­­péji. 58 az udvar háta megetli ker­­tecske! Oh az, valódi kis paradicsom volt, a’ jónak és rosznak tudásának fája nélkül; veteményre soha sem köl­töttünk 3s mégis a3 szegény néhai meg­boldogult feleségem bokrétája vasár­­naponkint mindig legszebb volt az e­­gész templomban. A3 háznál kinek ki­nek ki volt mérve saját dolga, saját kötelessége, melynek mindenik cseléd­nek utánna kellett állani. 3S mégis, huszonegy esztendő alatt szolgálóba egyszer sem hallottam zsémbelődni, *) mert a3 szegény néhai megboldo­gult nem szájjal, hanem tettel volt jó gazdasszony. Ő mindenütt jelen volt, mindent meglátott 3s felügyelete alatt senki sem hibázhatott; a3 kamara- és pincze-kulcs soha sem került szolgá­lója kezére; minden szükségest maga adott ki; házánál senki sem éhezett, de nem is lopott sem nem vesztegetett. Házunknál soha sem volt kéménygyu­­fás, mert a­ szegény néhaim ügyelt minden darab fára, és ha ő aludt, há­zában tűznek, gyertyának aludnia kel­lett. A­­mit napvilág 3s szürkületben eligazíthattak, azt gyertyagyújtásra so­ha sem halasztották Nyárban este so­ha meleg ételt nem ettünk 3s ilyenkor délután a­ tüzet mindjárt betakarták, más­nap reggelig megsem gyújtották. *­ Oh csudák csudája !!! Maga mosatott, 3s a* mosóba soha egy darab gúnyája sem veszett el. Lepe­dőit, ha közbül megrengetegü­ltek, ket­té vágta és szélükkel varta össze, még ingeit is megtudta ilyformán fordítani ’s harisnyáit többször kifoltozni; kön­tösömet apró festésekért soha szabó kezébe nem küldtem; maga és leá­nyai általuk készült köntösökben jár­tak. Fehér­neműje minden évben sza­porodott egy néhány darabbal; a3 té­li fonalokat minden tavaszon megsze­­rette és nyáron át megfehéritette. Kertjét idejében benne termelt magvakkal vetette be; ebben dolgoz­gatva pihente ki magát minden ta­vasszal a3 téli munka után; benne­­ minden buján ’s gazdagon tenyészett, mert módját jól tudta, és mivel a3 gyomot korán kiirtotta, vele félannyi baja sem volt mint másnak. Neki min­den jól sikerült, mert mindennel úgy bánt a3 mint kellett. Tehenes a3 jó u­­tánlátás következésében az egész csordában legjobb húsban voltak és legtöbb tejet adtak, keze alatt egy pihe vagy egy morzsa sem ment kárba. E3 jó tulajdonai öntudata őt vi­dámmá és megelégedetté tette. Ha az asztalnál jó étvággyal ettünk, a­ di­­dicsőség rá háromlott. Ha szép asz­talneműit bámulták, az ő érdemit is­merték el. Szorgalmas, tiszta és vidám gyermekei pedig a3 gondos és jó a­­nya élő dicséretei valának;a 3 házban uralkodó rend,pontosság őt annyira fel­­vidámitották hogy általa minden ven­dégek elvalának ragadtatva. Egy asz­­szonyt se dicsértek többet mint őt 's pedig egynek sem mondottak keve­sebb dicsérő szavakat mint neki, kö­rében mindig jó kedv, vidámság u­­ralkodott; házamnál soha egy duzzo­gó arczot sem láttam, mert ő, kire néztek mindenek szemei, és az kinek­­ , 9

Next