Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-10-27 / 546. szám
len által; — tavaszra a’ pozdorját leszedem és helyébe vízi mohát rakok, száraz időben ezen által öntözöm, ekkér a’ föld nem cserepesedik meg, ki sem szárad; gyakorta megnézem, vájjon a’ moha alatt nem kezd-é kelni; — az ágyakat, hová ültetendők, tavasszal újra felásatom, és mikor a’ magok bújni kezdenek és a9 terlevelek között a3 falevél már mutatkozik, az ágyakat megint apróra ágálom, egy láb szélesre elosztom, minden ágyon egy hüvelyk mély barázdát húzok zsinór után kapanyéllel, és akkor a* kúpot, ha az idő hüvös —* napközben, ha pedig nagyon meleg — reggel, vagy legtöbbnyire este felé megkezdem, úgy hogy egyik szélén, kezemmel a földet jó mélyen leszedem, és midőn a* magokhoz érek, vigyázva két kezemre egy marokra valót gyöngén kidöntök, — már ekkor egy újnyi, sőt soknak hosszabb csirája van; a csirába ment magokat valami edénybe portálba szedem egyenkint, az edény fölibe vizes ruhát boritok, hogy a3 csirákat a* nap, szél meg ne faervassza; mindenik szálnak alsó csiravégét körmömmel elcsípem, a3 végett, hogy ne karó-, hanem ágas gyökeret hajtson, mi egyik főczél, körülbelül százra valót kiszedvén, az ültetéshez fogok, — ha a9 föld száraz, egy órával előbb a' barázdákat jól megöntözöm, *s midőn a9 föld a9 vizet béitta, hegyes czövekkel lyukat szúrok, a9 csirát béeresztem, úgy, hogy a9 tejlevelek a9 föld szinéval egyezzenek, gyöngén földet nyomok hozzá, és így ültetem a9 barázdát végig, a9 lágy magokat 2—3 újnyi távolra, a9 kőmagokatl pedig fél lábnyira egymástól és ezek nemesítés végett is helyben maradhatnak : ezután a9 barázdát egyszer kétszer a* föld szárazságához képest megöntözöm, és ha a9 vizet elírta, kézzel bétakarom, hogy a9 tejlevelek alig látszassanak; egy hét alatt, ha az idő kedvez, a9 sor végig zöldellik, és ha már mind kibújt, a9 földet fakéssel vagy kis kapával felporbanyitom, és azt később is gyakran ismétlem. Szárazságban az öntözést ekkép teszem: a* sorok mindkét oldalán a3 földet vigyázva, nehogy a 9 plánta megsérüljön, kis kapával vagy fakéssel felhúzom, úgy hogy kétfelől árok képződjék, ezen árkot vízzel tele töltöm, ha a* föld elitta, két—háromszor ismétlem; az öntözőt jól le kell tartani, hogy a 9 viz az árokba folyjon, miért is az öntöző rózsáját tanácsos levenni; az öntözés természetesen este felé történjék; másnap reggel korán az árokpartot elterítem, este felé pedig megporhanyitom; egy ilyen öntözés, ekkép kezelve, akármilyen szárazságban elég egy bélig. E bánásmód mellett oly hirtelen nőnek a csemeték, hogy nagyobb részét még azon nyáron alvóra lehet szemezni; én ez idén több száz így nevelt csemetét szemeztem, tavaszra pedig ismét több százat párosíthatok, és ezt mulatva teszem szobámban. — Lesznek némelyek, kik e* nevelés módot fakényeztetésnek nevezik, de ezek fával okszerűen bánni nem tudnak és hogy tudatlanságukat palástolhassák, inkább másban keresik a hibát. Kik útmutatásom szerint, melyet akárkinek örömest szolgálok, ültették és ápolták a tőlem szerzett oltoványokat, 2-dik 3- dik évben már élvezték fáradságuk gyümölcsét. Ámde hozzá kell látnni ügyszeretettel— hiszen a9 burgonya alá is erőteljes földet választ a9 jó gazda, kétszer is felszántja, megkapálja; sőt a9 salátát is, hogy boruljon, körülporbanyitjuk, öntözzük, — csak a*