Vasárnapi Újság, 1845 (12. évfolyam, 556-607. szám)
1845-04-20 / 571. szám
243 latnai ugyanazon egy tárgyat vagy ecsetet illetőleg gyakran éppen ellenkezőt kívánnak, sőt olyan dologra ösztönzik, mirel maga átlátja hogy semmit sem ér. Ezen jelenetet csak abból is ki lehetne magyarázni, hogy ránk emberekre nézve átalában semmi gém viszony talán (absolut), valamint abból, hogy mint a* testi világban a* tömegek, az erők, úgy az erkölcsiben is a* hajlamok, törvények és elvek egymást kölcsönösen korlátolják, és korlátolniok kell. De másfelől talán nem volna tanácsos az erényeknek ily tusáját, ily rész nyilatkozását megengedni. Hogy hogy? Hát minden külön erény becses, derék dolog, óhajtás és törekvés tárgya? (már pedig annak kell lenni ha az erény nevet érdemli) és egyesülésük, együtthatásuk mégse legyen az? Erényt ne gondolhassunk valami jó nélkül, melyet cselekvésben, törekvésben, gondolkodásban vagy hajlamban czélba vészén és mégis a* környületekhez képest valami elismert világos rosszat okozhasson? Ezekben oly ellenmondások vannak, hogy ha aZ erényeket kimenteni *s mégis ama* jelenségeket elismerni akarjuk, más módunk nincsen, hanem hogy a’ szó ban forgó tulajdonságokat, csak feltételes erényeknek nevezzük. Nincs egy erény is a* mely valami jót nevenne czélba, már akár igyekezettel és cselekvéssel, akár indulattal és hajlammal és a* mi jó, vagy a* mennyiben jó, csak az és annyiban lehet az utána való törekvést erénynek nevezni. Hogy ha már az erények valami olyat vesznek czélba ami mindig, mindenütt és kifogás nélkül jó, akkor azon egy egyénben igen is jól és egyességben megférnek, követeléseik nem ellenkezendőnek és az az eset 244 hogy jó, rosszul üssön ki, nem történnék. De az a kérdés, hogy van-e ily kifogás nélküli jó *s következőleg e* szerént értelmezett erény egynél több? *) A* miket mi külön erényeknek nevezünk, mind oly dolgokra vonatkoznak, melyek csak feltételesen és nem minden viszonyok közt jók, így per se hogy jöhetnek a dolgok *s ennélfogva a réájoki törekvések is ellenkezésbe. De azon esetben az ellenkezés igazában nem jók közt van, hanem valamelyiküknek közülök nem *) A’ Ki kívánná tudni mi ez az egyetlen egy jó?mi a’neve vagy legalább jellemzete ? olvassa meg a’ summum bontanról (legfőbb jóról) nyilvánított véleményeket, irt könyveket ’s az erkölcstanitók rendszereit. ’S ha olvastuk után valamikép nagyobb homályba ’s bizonytalanságba találom, azon egy cseppése botránkozzék meg, se ne essék kétségbe a’ legfőbb jó léte felől. A’ nehézség nem a’ dolog valóságában, hanem csak megmondásában létez. Közös ez minden értelmezéssel. A’ frank akadémia hires szótára egy ily értelmezések gyűjteménye. A’ frank tudósok virága, térfele szerkeszté és imé nincs talán egy értelmezés benne (szellemi, átalános eszmékről szólunk") mely ellen szakembernek inkább vagy kevésbé méltányos kifogása ne lenne vagy lehetne. Már pedig hogy mind azon tökélytelenül jellemzett eszmék léteznek, okos ember nem kételkedik. Állat, növény minden bizonnyal léteznek a’ világon, igen kevés kivétellel minden egyes esetben reájok is ismerünk; de mind e’ mai napig, a’ mi természet tudományi tökélyei dicsekedő korunkig, nincs természet tudós, ki ama’ két eszmének kielégítő értelmezését tudja adni. Azért higgjünk hát a’ summum bonumban, ha meg sem is tudják nekünk mondani; valahányszor látjuk vagy tapasztaljuk, soha sem fogjuk félre ismerni; — csak hogy hogy túl gerjedt érzékiség, indulat vagy szenvedély ne vakitsa szemeinket. Csak is ezek az okai’s nem belső lényegek,hogy az erkölcsi igazságokat kevésbé evidenseknek tartják mint a’ mértaniakat.