Vasárnapi Újság, 1846 (13. évfolyam, 608-658. szám)

1846-11-22 / 654. szám

6.7­30-n­k Vasárnap.­ Kolozsvárn­, November 28-tín, 1946. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TART­ALOM Új népkönyvek. lap. 738* Hasznos növényeinket pusztító elő­d­i plánták, lap. 744. Újságok, lap. 71­0 Ifj népkönyvek- I. Cselédkáté. Kiadta Tilson­ János könyv­árus, Kolozsvárt 1846. 12 edrétben. Ezen német eredeti után dolgo­zott hasznnos munkácsijának magyar szerkesztője, czélját és kinézését a­ következő szókban adja óhajtóit ol­vasóinak, a' cselédeknek, tudtára: ,,Én nyertesnek tartanám maga­mat, ’s édes örömérzet áradna keb­lemben, ha az uraknak amaz elleneteki panaszát: azért lesz jó a’ más vilá­­gon, mert nem kell cselédet tartani, és azon ti mindennapi nótátokat: ne­künk meg azért lesz jó, mert nem kell urat szolgálni,‘eltudnám engesz­telni;­­’sat. Igen is, mig az a’ más világ, hol sem urak sem szolgák nem lesznek, eljöne, nagyon szükséges lenne köl­csönös engedményekkel ’s igyeke­zettel azon lennünk, hogy ezt a’ mostanit, melyben urak és szólg­ák vannak, ’s a’ melyben az uraknak nincs mindig oly jó sorsuk nints a’ szolgáknak, magukra ’s egymásra nézt, törhetőbbé tegyük. Ha az embert, a’ világi sok fer­­deségek a’ csodálkozásra lassan las­san el nam tompitnák, valóban bá­mulni lehetne, menynyire hanyagok vagyunk legfontosabb érdekeink iránt Egy biró ítélete némi szegénynek u­­tolsó falatját veheti ki a’ szájából, egy ártatlant becsületétől foszt meg, szabadság és élet tőle függ. De mást­­felöl, az ártatlanság is tőle várja di­adalát, a* jog tőle várja védelmét, az erőszak ’s az annál százszorta veszé­­lyes b álnokság ellen; tőle tart a* fék­telenség hogy kicsapongásai fejeink­re ne nehezedjenek. És ki az az em­beri társaságban élő ember, ki biz­tatni merné magát, hogy soha bíró­ra nem szoruland? No de pert csak kerülhet az ember, de kerülhet a cse­lédet? Bizony mi ezt tartjuk, hogy nél­­kü­lözhetlenebb viszony, mint gazda és cselédközti, emberek közt nincs. Gyakoribb ez százszorta a’ házassá­gi viszonynál, mert száz nőtelent mer­nénk tenni egyre, ki sem gazda sem cseléd nem volna. A’ vadaknál, hol a’ nőtlenség hallatlan, a’ feleség csak egy örökre lebilincselt cseléd. De ha számban meghaladja a’ cselédi vi­szony a’ házasságit, fontosságban bi­zony mindjárt utána következik. Férj és feleségen kívül, nincs két oly ember, ki anynyira képes legyen egymásra nézve az életet pokollá vagy édenné lenni, mint gazda és cseléd. És ezek után már nem bámulhatun­­, hogy há­rom ily­e temérdek fontosságú tisztnek.

Next