Vasárnapi Újság, 1846 (13. évfolyam, 608-658. szám)
1846-11-22 / 654. szám
6.730-nk Vasárnap. Kolozsvárn, November 28-tín, 1946. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM Új népkönyvek. lap. 738* Hasznos növényeinket pusztító elődi plánták, lap. 744. Újságok, lap. 710 Ifj népkönyvek- I. Cselédkáté. Kiadta Tilson János könyvárus, Kolozsvárt 1846. 12 edrétben. Ezen német eredeti után dolgozott hasznnos munkácsijának magyar szerkesztője, czélját és kinézését a következő szókban adja óhajtóit olvasóinak, a' cselédeknek, tudtára: ,,Én nyertesnek tartanám magamat, ’s édes örömérzet áradna keblemben, ha az uraknak amaz elleneteki panaszát: azért lesz jó a’ más világon, mert nem kell cselédet tartani, és azon ti mindennapi nótátokat: nekünk meg azért lesz jó, mert nem kell urat szolgálni,‘eltudnám engesztelni;’sat. Igen is, mig az a’ más világ, hol sem urak sem szolgák nem lesznek, eljöne, nagyon szükséges lenne kölcsönös engedményekkel ’s igyekezettel azon lennünk, hogy ezt a’ mostanit, melyben urak és szólgák vannak, ’s a’ melyben az uraknak nincs mindig oly jó sorsuk nints a’ szolgáknak, magukra ’s egymásra nézt, törhetőbbé tegyük. Ha az embert, a’ világi sok ferdeségek a’ csodálkozásra lassan lassan el nam tompitnák, valóban bámulni lehetne, menynyire hanyagok vagyunk legfontosabb érdekeink iránt Egy biró ítélete némi szegénynek utolsó falatját veheti ki a’ szájából, egy ártatlant becsületétől foszt meg, szabadság és élet tőle függ. De mástfelöl, az ártatlanság is tőle várja diadalát, a* jog tőle várja védelmét, az erőszak ’s az annál százszorta veszélyes b álnokság ellen; tőle tart a* féktelenség hogy kicsapongásai fejeinkre ne nehezedjenek. És ki az az emberi társaságban élő ember, ki biztatni merné magát, hogy soha bíróra nem szoruland? No de pert csak kerülhet az ember, de kerülhet a cselédet? Bizony mi ezt tartjuk, hogy nélkülözhetlenebb viszony, mint gazda és cselédközti, emberek közt nincs. Gyakoribb ez százszorta a’ házassági viszonynál, mert száz nőtelent mernénk tenni egyre, ki sem gazda sem cseléd nem volna. A’ vadaknál, hol a’ nőtlenség hallatlan, a’ feleség csak egy örökre lebilincselt cseléd. De ha számban meghaladja a’ cselédi viszony a’ házasságit, fontosságban bizony mindjárt utána következik. Férj és feleségen kívül, nincs két oly ember, ki anynyira képes legyen egymásra nézve az életet pokollá vagy édenné lenni, mint gazda és cseléd. És ezek után már nem bámulhatun, hogy három ilye temérdek fontosságú tisztnek.