Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-09-12 / 695. szám
pás palota mellett nyomorult viskók állanak csoportosan, ott a’ szegénység hazája, ’s az éhség az úr, holott egy tuszkál és pöfög és százak sírnak. Vess keresztet és haladj tovább. A’ mely városban sok a’ lakoma és dinom dánom, és mindennek eszemiszom a’ vége, és egy téli estre sem telhetik el a’ kártya nélkül: ott a’ fő szolga, a’ has és a’ gége az urak; ott egy szakács többet ér mint egy okos ember, ’s egy játék kártya becsesebb mint a’ legszebb könyvtár. Akár mely országban élsz, minden a’ felsöségtöl függ. Ha ők a’ kicsinységekben nagyok, megesküdhetsz rá, hogy a’ nagy dolgokban kicsinyek. Már eleget mondok neked. Nem mintha mindent megmondtam volna. De adtam körülbelül finormértéket a’ kezedbe, ’s tudsz ügyelni az igazi útmutatókra. Kövesd a’ tanácsomat. A’ hová mészsz, kérdezz sokat, felelj nagyon röviden; tedd magad tudatlanabbnak, mint a’ milyen vagy, és mindenütt örömest fognak oktatni. Dicsérj mindent a’ mi dicsérni való; de ne ócsárolj mindent a’ mi megérdemlené az ócsárlást, és mindenek szivet meg fogod nyerni, ha abban jársz; mert az emberek mindenütt gyengék és hiúságuknál fogva hordozhatod, mint a’ lovat a’ gyeplővel. Légy egész útadban szorgalmas, takarékos, kegyes, tudnivágyó, szerény, hallgató, bátor, csendes és állhatatos. Tégy egykor egész embernek fogsz haza juni szüleidhez, és mindig jobbá, okosabbá, gazdagabbá fogsz lenni. Dalnoki közlemények. I. E’ lapok184-ik számában megjelenvén a’ „Dálnoki közlemények* azt az érdekeltek egy barátomtól nyakra főre megkeritik, ’s gyülésökben arcz pirulva olvassák. — Bezzeg volt harag, voltak keserves kifakadások. Egyik azt mondta ,hogy ha világ szájára adtak az újitni akarók, csak azért sem nyernek ezután semmiben, ha vagyonunk feláldozásába kerül is, maradni kell a’ régi jó (!) rendnek.— Egyetértésről beszélnek , még sem hallgatnak azon egyre, kire ez előtt is hallgatott a’ falu ; bár azon úr, a’ falu pénzét legalább itthon a’ faluban költötte el, nem adta a’ brassói szásznak, mint őkelnek a’ vízipuskáért szinte hétszáz forintunkat, mire szükségünk sem lett volna; mert ha elégünk, megfizeti a’ tűzkármentő társaság, szép okosság kétfelé fizetni? „De ekkora falunak mit is ér egy vízipuska— vága közbe egy másik—még akadály leend égéskor: helyeslem most is, hogy ellene protistálánk.— Okiczkiviczki fiatalok még szemünkre vetik, hogy harmincz esztendők alatt—miolta t. i. jövedelmünkről rendes jegyzőkönyv vivődik —vettünk-é valamit a’ falu számára, vagy azon harmincz ezer forintból tőkésitettünk-e?—Éppen bizony, mire a’ falunak a’ tőkepénz, elég ha az egyes emberek gazdagok, akkor a’ falu is gazdag. — De egyéb iránt is, hát a’ tőkepénz mire való is egy falunak? Hisz látjuk, hogy menynyi embert csalnak meg a’ kölcsönözök, sem interes, sem tőke, hát egy falut hogy ne csalnának meg? mert közös lónak túrós háza, a’ falu bajában ki fáradna lelkesen/** .„Ugyan kérdem, nem ott vannak-é őkemék is, a’ hol mi Öregekül — szól egy harmadik, falvánk volt kolomposa—mert nekik is van-é vagy egy ga~ 37*