Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-09-19 / 696. szám
én őszi vetéseimet megtehettem, ’s a’ mellett kenyérnek való gabonát is véli ejtem, ’s ez nekem igen jól esett, ’s azt is jól tudhatja menynyi adósságba verték magukat helybeli lakostársaink, csak hogy a’ mindennapi kenyerüket megszerezhessék. Földm. Az igaz, még most is érzem a’ sulyját, mivel jó igásmarháimból csak nem egészen kipusztultam, ’s Isten tudja mikor állhatok viszsza arra az állapotra, hol az előtt voltam. Leik. Tegyük fel jó szomszéd! hogy ha határunkat újból egy ily csapás érné, nem lennénk-é még inkább letiporva, ’s nem jutnánk-é koldusbotra? tehát hogy ez meg ne történjék, álljunk bé az Erdélyi kölcsönös jégkármentő társulatba, és biztosítsuk jó reménynyel biztositó vetéseinket. Földm. Az mind jó volna, de vájjon engem elfogadnak-e? mert hisz ott mind urak vannak, ’s ott tán némi készületek is kívántatnak, p. o. a’ földet előbb megbecsülteim ’sat. Leik. Koránt sem. Ott a’ legegyszerűbb módon megy léghez a’ dolog. A’ szomszéd bémegyen a’ közelebbi héti vásárkor a’ társaság ügy vívéjéhez, ’s egyenként név szerint feljelenti mind azon földeket, melyeket kármentesíteni akar, megmondja hogy kik jobbról ’s balról földjeinek szomszédjai—menynyi és miféle gabonát vetett beléjek, és menynyit remél belőlük— igaz? hogy igen sokra ne tegye, mert a’ társaság nem pénzbeli menynyiséget, hanem csupán a’ termés való létét mentesiti; hogyha osztán kárt szenvedne, csak is a’ megbecsült kárt téríti meg a’ társaság, nem pedig még a’ féljüli nyereséget. Továbbá teljes meggyőződésemből tudom azt is, hogy a’ társaság minden ügyvivői rendelést kaptak, miszerint igyekezzenek különösen a’ szegényebb sorsú földmivelőket ezen egyesület jótékonyságára figyelmeztetni, ’s kiváltképen általok használtatni. Föld. Ezt én nem tudtam. De még egy aggodalmam van, t. i. ott midőn valaki béáll a’ társaságba, mindjárt fizetni kell? Lelki ügy van, előre kell lefizetni a’ biztosított öszszeg kiszámított díját vagy is taxáját. Földm. Igen, de a’ mint a’ tiszt, úr mondá, ezen társulat kölcsönösségre van alapítva, miért kell tehát itt fizetni, holott a’ vármegyében levő túzkármentőknél csak akkor fizetnek ha kár történik? Leik. Lássa jó szomszéd, az erdélyi jégkármentőnek elve merőben különbözik a’ megyei tűzkármentőkétől; ezen társulatba akkor áll bé az ember, midőn heverő pénze van, melyet hogy ha ki is ád, nem érzi meg, azután pedig több gondja nincsen, és az ilyeténképpen bégyülendő pénzből térítődik meg a’ kár, ’s hogy ha valami még fenmarad, azt azoknak, kik folytonosan minden évben mentesítenek, 5 év múlva a’ biztosítási díjhoz képest mérsékelve viszszafizeti, addig az előkövetkezhető nagyobb károsodás esetére benn tartja. Földm. Hát 5 év elteltével egyszerre fizesi-e viszsza ezen társaság, mind az öt évi fölösleget, ’s ha valaki azalatt kiáll ebből a’ társaságból, akkor is részesedik-e az őlét illető maradék pénzben 1 Leik. Nem. A’ fölöslegek viszszafizetése (ha csak addig valami rendkívüli kár kifizetésére fel nem használódik ) kezdődik a’ jövő 1849-ik évben, ’s ezen túl minden évben, t. i. azok, a’ kik 1844-től mint a’ társulat létesüléséről