Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-09-26 / 697. szám

stria nélküli papírral toldozott ablakok vannak, a’ rongyos színe hagyott kana­pé, kopott kifoldozott székek, felpocz­­kolt asztalok, egy néhány rezes fringia a’ ,,bátosi“ táborozás emlékéül, kopott csákó lombos tollúval, silányul felelnek meg a* gegnek, melyet tekintetes, vagy m­éltóságos birtokosa mutat. De miért van ez így, hiszen a’ jószágot, melybe bélépénk, alkalmas szépnek lehet ne­vezni, mert 15—20 jobbágy tartozik hozzája, vizsgáld meg tehát életrendet a’ leírt háznak, hogy okulhass: a’ fel­kelés későn történik, délig a’ munka pipázásból áll, azután jó az ebédlés, reá egy kis siesta, megint pipázás, vagy a’ jobban igyekező szomszéd házának elszólása, néha egy kis farbli, lábét, czapár­ ha­bár garasban is; ez a’ nap leélési modor, kevés kivétellel életké­pét adám­ sok falusi nemes laknak. — Ellenben gyere velem nemes barátom Szebenbe vagy Brassóba egy szurkos kezű schusterhez, vagy undorító szap­panoshoz ha tetszik, csinos emeletes házba vezetlek, mely felér jószágoddal, de mivel szorgalom lakik benne, bő­­vebben kamatol mint a’ Méd, ezt a* tulajdonos szerzette munkája által, az első szobában fogad a’ gazda levett sap­kával, ki 10—12 legénye között maga sem henyél, még 2—3 —4 szobákba ve­zet bé, melyek különbféle bútorok­kal ellátvák, bennük több az ezüst, mint nállad a* czín és réz; az házi no, kiu­tán valaha vásárokon is láttál sátor előtt árulni, csinosan öltözve rugonyos pamlagjával kínál meg. Te pöffeszkedel a’ nagyságos czímet hallva, ők pedig gúnymosolylyal kisérnek ki, mert 10 évekkel ezelőtt divatozó kabátod, nad­rágod elárulják büszke reá tartásoddal takart szegénységedet. És ismétlem, mi­ért ezen ellentét egy hazában! mert amott a’ dologtalanság, a’ számvetés nélküli gazdálkodás, itt pedig a’ szor­galom és igyekezet jeles tapintattal pá­rult életbölcsesség tartják a’ vezérzász­­lót. Csak a’ hivatal keresés egyedüli kinézése a’ vmegyei nemes ifjunak; le­gyen a’ nemesnek bár hat fia, minde­gyikre nézi a’ kitűzött czél oskolát vé­gezni, cancellariát járni. Az apa csen­des lélekkel van, mert gyermeke iránti kötelességeit teljesí­­tte; az ifjú pedig mint készen censurázott megjő, élni kéne, de a’ birtokból nem telik, ekkor tehát hivatal keresni indul, mert köze­ledik a’ tisztújitás, vérit atyafiát igyek­szik hivatalából kiejteni, hogy maga nyerhesse el; földje szalagnyi keskeny, azért szomszédjáért nyirbálja; marhái hitványok, tehát a’ szegényebb nemes vagy paraszt gabonáján, füvin bízlal­­tatja meg; ha pedig hivatalra kap, igyekszik lépesedni, mert tudja, hogy egy két év múlva ő is kieshetik ’sat. Ezen hanyag életrendszer, az alattomos ármánykodások tulajdon béreik ellen, vagy erőszakos kihágások elégtétel kö­vetés nélkül nincsenek elrejtve a’ szom­széd paraszt előtt; mert néha magunk dicsekszünk győzedelmü­nkkel, megta­nítják a’ parasztot nemcsak egymás el­len áskálódni, de az erélyes tisztviselő ellen is hamis tanukat szerezhetni, hogy hivatalából elmozditódjék. Meg a’ fa­lusi elöljárót, hogy kelljen az egy évi bíróságot sükerrel folytatni. (folyt. lőv.) Kézdi vásárhelyi események. September 8-án a’ polyáni Oláh pap lóháton bérművén K. Vásárhelyre, ott egy pénzes embernél bizonyos számú bankó czédulákat cserélt fel más nemű 3,9*

Next