Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-02-21 / 666. szám
gunk a’ Borgó Zsuzsi leányához járni, tudom ki angyala van nem is töltik ott senkinek oly teli az iczét mind mi kettőnknek— halljad tehát: A’ kan nálunk az a’ mi nálatok a’ kos, az ártány mi nálatok az imi, eme a’ mi nálatok a’ nyöstény juh vagy anya-birka. Ezeket igy értvén, ki szoktuk választani kannak a’ legjobb hízó, ’s legtöbb jövedelmet hajtó fehér mcjigolicz féle sertésekből a’széles hátú és derekú, kurta orrú és lábú, sulyok fejű, lágy fodros szőrüeket, a’ tavaszi malaczokból. Az így kiválasztott kan sertést jövő őszen tenyésztésre használjuk , adván néki első évben 15—16 emét, azutáni években 16—20at, így használjuk 4—6 évig. Ekkor kiheréljük,meghizlaljuk, ’s vagy leöljük vagy eladjuk, így választjuk meg a’ tenyésztő eméket is megint a’ tavaszi erősebb malaczoktól. Minekutánna már ki van választva a’ kan és eme, kiszámítjuk az időt, melyre a’ malaczozásnak esni kell, oly időszakra t. i. mely a’ malaczoknak nem anynyira ártalmas. Ilyen martins. Erre nézt tudni kell, hogy a’ sertés 46—17 hétig szokta malaczát hordozni, la tehát novemberben bocsátjuk a’kant az etiléhez, már martiusban malaczozik, mikor a’ hidegtől anynyira félni nem lehet. — Mig a’ sertés hasas, nem szoktak zaklatni, sem térítő kutyákkal ijesztgetni, minden ugratást, felhevülést, haragra ingerlést mellőzni szoktunk, ne hogy a’ sertés a’ malaczot elvesse.— Egész hasassága alatt a’ sertéseket jól tartjuk,csak malaczozás előtt 5—6 nappal adunk nékik gyengébb eledelt ’s e’ mellett maradunk malaczozás után is anynyi napig. Ezt azért teszszük, ameg tapasztaltuk, hogy ha malaczzás előtt, is rögtön utána, igen jól tartjuk az eméket, a’ malaczokból sok elhull hasmenésbe. Ezen idő alatt tehát burgonyát (pityókát) kell főzni, ezt öszvetörve, korpával öszve keverni, vízzel feleresztve, inkább italul mind eledelül adni. Közelgetvén a’ malaczzás ideje, a’ sertéseket nem szoktuk a’ mezőre hajtani, hanem hon tartjuk, pajtáit megigazítjuk, ajtókat, válókat helyre rakjuk ’s ha lehet úgy intézzük a’dolgot, hogy egy rekesztékbe egy sertésnél több ne malaczozzék, vagy legfennebb kettő.— A’ malaczozás közelítését megismerhetni az eme nyughatatlanságáról, röfögésiről, fészke csinálásáról. Ekkor a’ betyárnak szemesnek kell lenni, az ólba apró szalmát vinni; de ne igen sokat, hogy az eme malaczaira könynyen reá akadjon, különben sokat öszvegázol közülök. A’ mint a’ sertés megmalaczzott, a’ betyár töstént ott terem ’s a’ méhhurkot rögtön kihúzza az ólból; nehogy az anya megegye ’s a’ vizes malaczaihoz is hozzá fogjon, mi sokszor megesik, kivált ha az eme éhes. Tehát különösen ügyelni kell, hogy ámbár zsíros eledellel nem tartjuk is ekkor az eméket, de korpás itallal még is úgy gondoskodjunk rólok, hogy éhséget ne érezzenek. Mig a’ malaczozás folyt, a’ betyár minden vasárnap bémegy az öreg ispányhoz, ki a’ héti szaporodást a’ feladás után nem szerint fílirja, ’s mivel az öreg ispány nem szokott kijőni a’ hetenkinti szaporodás szemlélésire, minden eme szaporodásából egyet kettőt ki kellet hagyni a’ feladáskor, hogy legyen a’ szegény betyárnak is egy kevés pergő pecsenyéje. — Vége lévén a’ malaczozásnak , a’ mint a’ malaczok növekednek, az etileknek jobb jobb ’s bő