Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-02-21 / 666. szám

gunk a’ Borgó Zsuzsi leányához járni, tudom ki angyala van nem is töltik ott senkinek oly teli az iczét mind mi ket­tőnknek— halljad tehát: A’ kan nálunk az a’ mi nálatok a’ kos, az ártány mi nálatok az i­m­i, eme a’ mi nálatok a’ nyöstény juh vagy anya-birka. Ezeket igy értvén, ki szoktuk választani kannak a’ legjobb hízó, ’s legtöbb jövedelmet hajtó fehér m­cjigolicz féle sertésekből a’széles hátú és derekú, kurta orrú és lábú, sulyok fejű­, lágy fodros szőrüeket, a’ tavaszi malaczokból. Az így kiválasztott kan sertést jövő őszen tenyésztésre használ­juk , adván néki első évben 15—16 e­­mét, azutáni években 16—20at, így hasz­náljuk 4—6 évig. Ekkor kiheréljük,meg­hizlaljuk, ’s vagy leöljük vagy eladjuk, így választjuk meg a’ tenyésztő eméket is megint a’ tavaszi erősebb malaczok­­t­ól. Minekutánna már ki van választva a’ kan és eme, kiszámítjuk az időt, melyre a’ malaczozásnak esni kell, oly idő­szakra t. i. mely a’ malaczoknak nem anynyira ártalmas. Ilyen martins. E­rre nézt tudni kell, hogy a’ sertés 46—17 hétig szokta malaczát hordozni, la tehát novemberben bocsátjuk a’kant az etiléhez, már martiusban malaczo­­zik, mikor a’ hidegtől anynyira félni nem lehet. — Mig a’ sertés hasas, nem szoktak zaklatni, sem térítő kutyákkal ijesztgetni, minden ugratást, felhevülést, haragra ingerlést mellőzni szoktunk, ne hogy a’ sertés a’ malaczot elvesse.— Egész hasassága alatt a’ sertéseket jól tartjuk,csak malaczozás előtt 5—6 nap­pal adunk nékik gyengébb eledelt ’s e’ mellett maradunk malaczozás után is anynyi napig. Ezt azért teszszük, ameg tapasztaltuk, hogy ha malaczzás előtt, is rögtön utána, igen jól tartjuk az eméket, a’ malaczokból sok elhull has­menésbe. Ezen idő alatt tehát burgonyát (pityókát) kell főzni, ezt öszvetörve, korpával öszve keverni, vízzel felereszt­ve, inkább italul mind eledelül adni. Közelgetvén a’ malaczzás ideje, a’ sertéseket nem szoktuk a’ mezőre haj­tani, hanem hon tartjuk, pajtáit megi­gazítjuk, ajtókat, válókat helyre rakjuk ’s ha lehet úgy intézzük a’dolgot, hogy egy rekesztékbe egy sertésnél több ne malaczozzék, vagy legfennebb ket­tő.— A’ malaczozás közelítését megis­merhetni az eme nyughatatlanságáról, röfögésiről, fészke csinálásáról. Ekkor a’ betyárnak szemesnek kell lenni, az ólba apró szalmát vinni; de ne igen sokat, hogy­ az eme malaczaira könynyen reá akadjon, különben sokat öszvegázol közülök. A’ mint a’ sertés megmalaczzott, a’ betyár töstént ott terem ’s a’ méhhur­kot rögtön kihúzza az ólból; nehogy az anya megegye ’s a’ vizes malaczaihoz is hozzá fogjon, mi sokszor megesik, kivált ha az eme éhes. Tehát különösen ügyelni kell, hogy ámbár zsíros eledel­lel nem tartjuk is ekkor az eméket, de korpás itallal még is úgy gondoskod­junk rólok, hogy éhséget ne érezzenek. Mig a’ malaczozás folyt, a’ betyár minden vasárnap bémegy az öreg is­­pányhoz, ki a’ héti szaporodást a’ fela­dás után nem szerint fílirja, ’s mivel az öreg ispány­ nem szokott kijőni a’ hetenkinti szaporodás szemlélésire, min­den eme szaporodásából egyet kettőt ki kellet hagyni a’ feladáskor, hogy legyen a’ szegény betyárnak is egy kevés per­gő pecsenyéje. — Vége lévén a’ mala­czozásnak , a’ mint a’ malaczok növe­kednek, az etileknek jobb jobb ’s bő­

Next