Vasárnapi Ujság, 1848. január-június (15. évfolyam, 710-733. szám)
1848-03-26 / 722. szám
zetőknek gondolt eszközöket is . — alázattal folyamodunk azért a’felséges kir. főkormányhoz, hogy mérlegelve az időt és környülményeket, tántoríthatatlan állandó hűségünkről atyáskodó felséges fejedelmünket bizonyossá tenni, és alázatos kérelmünk tárgyában siető intézkedését megtenni méltóztassék* VJLÁGOH. Sebes folyóban nem kergeti sebesebben a’ hullám hullámot, mint özönlenek egymásra az újabbnál újabb hírek, az európai döntő hatású eseményekről, oly eszmék’s vágyak teljesültéről, oly igéknek a’ legszebb, legbámulatosabb alakká testesükéről, miket a’ legmerészebb ember- és honbarát is csak titkon, ’s óvatlan szemektől elrejtve ápolt sóvárgó, ’s oly kínos fájdalmakkal küzdő keblében. Boldogok mi, a’ jelen újjáteremtő korszak gyermekei, hogy a’ népek ’s közelebbről tulajdon népünk, az egykor oly szép, oly dicső magyar nemzet újjászületési napjait megérhettük, ’s e’ napok üdvös gyümölcseit is már már szaggatjuk; oly sok hű kebel emésztődött el e’ szép napok után epedő vágyak tüzében, ’s annál nagyobb a’ felelőség terhe is ránk nézve, hogy a’ százados küzdelmek gyümölcsöző eredményeit, ’s a’ kedvező sorsnak úgyszólva ingyenajándékát megbecsüljük , magunkat többé oly bűnös fespedési álomba, mint eddig, sűlyedik és sülyesztetni ne hagyjuk. De a’ dologra, vagy a’ legújabb hírekre, melylyek egyébaránt mind megannyi mázsányi fontosságú lett dolgok. Legelsőben is, mi oly közel illethet minket, a’ bécsi dolgokról halljuk egy ottan mart. 17-én kelt leséi tudósítását, mit a’ hírlapok is valósítanak. „Reméltem,—így ir levelezőnk—eddig hallották az újságokból, hogy itten már három nap óta micsoda revolutio volt; kezdette a’ tanuló ifjuság a’ polgársággal egyetértve, és hála istennek tegnap a’ válasz leérkezett ő felségétől, miszerint kérésök meg van adva, p. o. nemzeti őrség, sajtószabadság, felelős ministerium, szóval: alkotmány. Ki gondolta volna, hogy Bécsben ily dolgok történnek; alig telt el 24 óra, a’ menynyi deákság—és mások is hozzájok csatolván magokat, — reá rohantak a’ polgári fegyvertárra, — valami nagy bajjal eleikbe állott a’ katonaság és nem engedte; de még sem lévén maradás, később csakugyan ki kellett adni nekik,— most már valami 13 ezer ifjú és polgár fegyverben van. Azért is adott ő felsége parancsot a’ fegyvertár megnyitására, mert az ifjak és polgárok fogadást tettek, csak kérésöket adja meg az udvar, ők csendességet csinálnak a’ köznép közt, a’ mi bé is teljesedett a’belső és külső városban. Hanem a* Maria hilfen kívüli gyárakban dolgozók és más nagyszámú czellengők, öszszecsoportosodva, a’ maria-hilfi őrvonalt, a’ hol vámolnak, leégették, több nagy gyárakat felgyújtottak, az erőműveket, gépeket öszszerontották, irtózatos pusztításokat és rablásokat tettek — sokat ellőttek már közülök, és a’ mint ma hallám, ötszázat meg is fogtak, mint beszélik 900 is van már béfogva — a’ Stadtgrabenben lévő nagy pinczébe dugják bé ezeket a’ rabló és pusztitó czellengeket.— Három nap óta a’menynyi bolt és kapu mind bé van zárva, a’ város egész éjeken keresztül az utolsó házig mind ki van világítva, különösen tegnap (márt. 16-án) iszonyú ö- o ! 1 o