Vasárnapi Ujság, 1848. január-június (15. évfolyam, 710-733. szám)

1848-03-26 / 722. szám

2H 221 numainak ezen kérelmeit felterjesztendő. Egyszersmind egy másik küldöttség nevezve ki úgy a petitiónak a’ helytartó tanács elébe terjesztésére, mint a’ börtönben tartott Stancsics Mihály, szabadon harsaltatására. A’ helytartó tanács a’ nép igazságos kivanatának engedett. A’ sajtoszalva ,s agut megadta, 's ennek utolsó vértanúját Staucsicsot szabadon bocsátotta. A’ nép már délelőtt kinyomatta Landererrel a’ proclamatiot, ’s a’ Petőfi „nemzeti dalát minden elöleges censurálás nélkül. Nevezetes, hogy a' hányszor e’ nemzeti dalt elszavalták, mindanynyiszor a hazafiak sok ezrei a’ költeményben előforduló ,,esküszült szavakat felemelt ujjakkal hangosan ’s a’ legnagyobb lelkesedéssel ismételték. A’ nemzeti szinházban Bánk bánt adták. Közkívánatra Rákóczy induló és marseillei ismétlése mellett Egressy Gábor Petőfi nemzeti dalát szavalá el a’ színpadon. A’ rend fentartására éjjel polgárőrök czikáztak az utczákon. A' katonaság egészen mellőzve volt. Botrány, kicsapongás, sem éjjel, sem nappal nem történt. Mart. 16-án ismét nyílt néptanácskozmány a' városi tanácsteremben. A'bizottmány felszólitá a’népet, hogy a rend és csend fenntartása tekintetéből mindenki a’ rögtön felállítandó nemzeti örseregbe írja bé magát. A' nép osztálykülönbség nélkül sietett e' felhívásnak eleget tenni. Ezerek és ezerek írták bé magokat. Este nagyszerű világítás, még a’ katonai laktanyákban is. A’ nádori várlak Budán teljes fényben tündöklőtt, hogy alkalmasint mielőbb annál magasztosabbban fogadja falai közé a’ magyar királyt. De mit vétett Kolozsvár, a mi új színt, új lelket öltött városunk, hogy oly későn említjük? Mart. 21-re egy magyar nemzeti bájos tavasznak volt hajnala ránk nézve. Proppant néptömeg hullámzotta körül a tanácsházat a’ szabadság szent érzelneitől lángolva; namzeti színű lobogók repkedtek a’ szélben, mely mintegy jelképe volt a’ lelkeket szokatlanul meghatott lázas ihletetségnek. Egyik „unió“ feliratú lobogót szemeink előtt tűzték ki a’ tanácsház fedél homlokzatára. A’ lobogót erős luvalom lengette nyugotnak, mint szivünk lángjait egy hatalmas vonzalom az anyahon karjai közé. Nemzeti háromszín díszlet minden kalapon vagy meljen. Az oly sokat nyavalygott testnek egészsége, jó színe megkezdett jönnen immár városi népünkön is eléggé látható. A’ küldöttség által a’ kir. kormányszékhez vitt felirat k'vant viszhangra talált — egyik tanúja ennek e’ cersurai bábáskodás nélkül megszülethetett lapunk is. Estve nagyszerű fáklyás menet volt, miként tán soha sem látott még városunk. Noo fáklya lobogó lényénél, magyar zeneszónál ment a’ fiatalság előbb kormányzó őnmagához, azután id. gr. Bethlen Jánoshoz’s tanár Méhes Sámuelhez, e’ közösen tisztelt férfiak iránti tisztelete s hálaérzelmmeiket nyilvánítani, ifjaink lelkesedése leírhatatlan. Városunk tompa közönyösségét oly élénk lázas ingerültség váltotta fel, mi csak nagy dolgok előestéjért várható. Nemzetőrségünk alakul. Rendzavarás nincs, de hogy is lehetne, midőn a’ közbátorságot szabadsági szellem koszorúzta meg. Legújabb bircli. Az országos küldöttséget, ’s különösen Kossuthot leirhatatlan pompával fogadták a’ bécsiek. A’ pesti és posonyi ifjuság is Bécsbe rándulva örömfáklyákkel fegyverkezve mentek bé a’ császári városba, ’s a’ testvériesség legtisztább, legzajosabb érzelmeivel lőnek fogadva. Kossuth lelkes szónoklatokat tartott a’ bécsi polgároknak. Ő felsége is igen jól fogadta hű magyarjait ’s a Nádort ruházta fel teljes hatalommal intézkedni. A’ független magyar minisztérium elnökévé gr.Batthány Lajost, miniszterekké Deák Ferenczet, Kossuth Lajost és gr. Széchenyi Istvánt nevezte ki ő felsége. E’ magasztos hírnek hallása Kolozsvárit mart. 24-én átvillanyozott minden hazafias érzelmü szivet; estve a’ reform, és unitar, főiskolákban pompás világitás volt, ’s a’ hírnek tovább meg tovább terjedése szerint, kinek csak magyaros lelke volt, önként, elöleges értekezödés nélkül is kezdte világítani ablakát. — Az új ministerekért ezer meg ezer éljenek törtek ki az ihllet ifjúság kebléből. A’ Petőfi „Esküjét“, fiatal tűzzel, ’s férfias komolysággal szavalák el több ízben, 's az „esküszünk*' szavaknál a’ jelenlevők mindanynyiszor felemelt újjal kiálták „esküszünk**. ■— Szavalák a’ mi Gyulai Palinknak lelkes „erdélyi dalát“ is, mely a’ mart 21 - ki diadalünnep fényes estéjén zendült meg először a’ fiatalság ajkain, s azóta az „esküvel”* együtt már a’ legkisebb tanuló gyermek is tudja és szavalja. Itt következik a’ szép dal: Nyugat felöl testvérünk ajkiról A’ szent szabadság menydörgése szól: Ébredjünk és fogjunk kezet 'S dörögjön fel hazánk felett E! szó : Legyen szívben, hazában Az ébredő magyar közt unió! Nyugat felöl testvérünk ajkiról A’ nemzetegység szent igéje szól. Ki nyugszik még?! ki vesztegel? Most vagy soha! dörögjön fel E’ szó: A’ két magyar hazában Legyen szabadság, legyen unió! Grationaár. Kolozsvárt. Mart. 23-kán 1848. Kistékája váltó garasban : Tisztabúza 67. Elégi búza 47. Rozs 40. Torokbtíza 31. Zab 17. Marhahús fontja 11 kr. »Si itke szíes’ny ev. rrf. főiskola könyv-és kőnyomó intézetében kiadja Brassai Samu.