Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)

1848-10-19 / 32. szám

A marosvásárhelyiek pedig azt sem várva hogy megtudhassák, Urbán uram mit gondolt mit nem, meghatározzák, mi bizony feladjuk magunkat.*) És ezen örvendetes hírek Kolozsvárra ér­keznek. A közbátorsági bizottmány öszszeül és meg­határozza : mi bizony nem adjuk fel magunkat. Egy úri­ember közülök azt mondja: Uraim, mi csak nyolczan vagyunk, ha mi azt mondjuk: mi nem adjuk meg magunkat, még nem sokat ér; ezt a népnek kellene mondani: tartsunk tehát népgyülést. És némely emberek megvakarják a fejeket, egyet sóhajtanak s azt mondják: „tartsunk tehát népgyülést.14 És megjelennek a már emlitett nagyszerű placatok. És lön Kolozsvárott 1848-ban October 17-e reggel 8 óra tájt. És mi is felébredünk álmunkból és mondok magunkban: Uram isten! hiszen ma Kolozsvárt népgyülés lesz. És kipattanónk ágyunkból és magunkra há­nyok legszükségesebb ruhadarabjainkat és ro­hantunk, mintha szemünket kivették volna, meg­látni a nagy csudát. És mit láttunk!?!? A középutcza szegletén láttuk felállítva fegy­verbe, mondjuk, fegyverbe a nemzetőrség két századát. És a város háza alól jövének ki fegyver­ben, olvasd: fegyverben a lovas nemzetőrök. És rendbe állának a fegyveres gyalogok mellé. És jövének a külvárosi nemzetőr-századok fegyvertelenül,olvasd: fegyvertelenül. És ál­­liták őket szép igyenetes rendbe. És egy strá­­zsamester elővevé botját, olvasd: magyarófa pálczáját és egyengeti vala őket szépen, hogy álljanak még igyenetesebben. *) Megjegyzendő, hogy Marosszéken éppen az az egyén talált jelen lenni, kinek feladási hajlama már más tényekben is mutatkozott. És mi elbánulva kérdezők: hát kit akarnak felakasztani ? És mondok nekünk: senkit sem akarnak fel­akasztani, hanem Kolozsvárt népgyűlés lesz. És mi mondánk: mire való e fegyveres nép? És nekünk felelének: a csendet és rendet feltartani. És mi mondánk: uram fia! népgyűlésen a csendet és rendet fegyveres erővel akarják fen­­tartani? Nem olyan forma-e ez, mintha a kép­viselők háza alá, vagy éppen belé egy sor­ ez­redet állítanának fel a csendet és rendet fentartani? Azon gyűléseken, melyeken a legfőbb souverain, a nép akar határozni, önök a csendet és rendet fegyveres erővel akarják fentartani? Hát nem tudják-e önök, hogy ha Angolhonban a nép­gyűlésen egy rendőr-szolga egyenruhában merne megjelenni, a nép legott öszszeszaggatná? És mondanak nekünk: uram az Angolhonban vagyon, mi pedig Kolozsvárott vagyunk. Nekünk a csend és rend fő kötelességünk. Nekünk ezt a martiusi napok óta a nagy Telekin elkezdve minden ember prédikálta. Aztán látja kegyed: nehéz időket élünk; a rosz példa nagyon raga­dós és a bécsi és pesti nép minő gyalázatosan viselte magát! Nekünk vigyáznunk kell. És mi elhallgatánk, hanem nézzük vala a népet (azaz a kufárnékat, napszámosokat, gu­­bernialistákat sat. sat.) mely már gyülekezni kezde és szinte vala félanynyi, mint a rend és csend fentartására kirukkoltatott nemzetőr-szá­­zadok. A midőn a magyarok Istene kegyelmes sze­mekkel tekinte le Kolozsvár városára, nem tűrhetvén tovább , hogy itt e nagyszerű eszme is anynyira eltörpüljön, külde egeiből nagy zápor esőt, mely elkergető mind a népet, mind pedig a csend és rend fentartására kirukkolta­tott nemzetőr-századokat. És mi is szalalánk és áldók a magyarok istenét a ki újabban tanúbizonyságát adá hogy csakugyan nem feledkezett meg az ő népéről. Momus.

Next