Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)

1848-09-21 / 24. szám

lését s bizalmát teljesen megérdemelve, a házi boldogság karjai közt magához hasonló fiakat lenne nevelendő a hazának; ha végre ezen intézetben nemcsak hogy rang, vagyon vagy sors különbség nélkül minden ép egészséges ifjú részt vehetne; nem is csak in­gyen vehetne részt, hanem élelméről és minden szükségeiről gondoskodnék az intézet; mind­ezeket így feltéve, nem azt kellene-e gondolnunk, hogy apák, anyák és gondviselők seregestől és vetélkedve tódulnak az Istentől ke­­zökre bízott ifjakat azon jótékony intézet áldá­saiban részeltetni? Mi legalább, az emberi természet sok gyen­geségeinek ismerete mellett is, csaknem foga­dásra igent mondottunk volna. És fájdalommal kell sok felől hallanunk, hogy számos hazánkfiai, sőt egész helységek gyermekeik boldogságára az utat elzárni s ezt a törvény ellen­szegüléssel, nyilvános lázzadás­­sal is eszközölni, elég boldogtalanok és esztelenek. Vigyázzatok atyámfiai, mert ezt ördögök, látható emberi képbe öltözött és köztetek kó­borló, titeket ámító, veszélyekre csábító pokoli lelkek sugalják nektek. Mi a feljebbiekben az országgyűlés által ha­tározott katona—állítást és katonáskodást irtak le és bizony legkevésbé sem szépített színekkel. Megfontolását saját józan okosság­ukra bízzuk. Azon egy vonást hagytuk ki képünkből, hogy az életiskolázás azon 3 — 4 éve alatt 100 ifjuból 1 vagy 2, — talán 5 is, — el­es­hetik. Hát itthon és saját szemeitek élőt, saját ke­zeitekkel ápolva biztosithatjátok-e kedveseitek életét a sors csapásai ellen? Egy himlő, egy láz, egy karó, egy sáncz, egy ló, egy szekér, egy ökör­szarv — mind­ezeknél egy parányival sem veszélyes­ek a puska­golyók. Ime ott van Frankhon. Az egész világgal háborút folytatott. Algír 18 év óta áldozatot kíván, s Frankhon népessége épp oly tömött, mint Európa bármely országáé, mely a legmé­lyebb békében élt. Aztán nem is mindig harczol és háborúz a katona ; s béke idején hol van kevesebb halál mint köztök? A­mi magát a katonáskodást illeti, az új törvény véghetlenül kedvező és jótékony. Az újoncz sereg nem kötélen fogott, ked­vetlen, kétségbeesett, talán családjuktól elraga­dott nyomorultak siralmas csoportja, nem töm­­löczből menekült gonosztevők, vagy a rendőr­ség által kiseprett korbelek erkölcstelen s er­kölcsrontó bandája, — hanem egyivadéku, gon­doktól szabad, az élettel s halállal egyenlően vigan szembe néző, tüzes élénk ifjak egymást ismerő barátságos köre, melyet a honvédelem magasztos érzete a legnemesebb indulatok szár­nyain emel feljü­l az erkölcsi romlottság fertőjén. És ti ettől a körtől vonnátok el gyermekei­teket ? A törvény által kiszabott korig az ifjú az életre való készületét bevégezte. A földmíves rég kijött az iskolából, sőt gazdasági intézetben is tanulhatott és praktizálhatott; az iparos és kereskedő már kenyerét kereshető legény, a tanuló a gymnasiumi vagy ipariskola folyamát elvégezte s igy hadi szolgálata kitelése után legott élethez foghat. Csupán az egyetemre vagy más felsőbb szak­iskolába szándékszó ifjú látná tehát pályáját né­mileg akadályozva, D­e az ilyekre a törvényben különös tekintet van. Aztán béke idején, iparosnak és tanulónak elég ideje s módja lesz, szolgálata időszakában is választott foglalkodásait folytatni. Végre, barátim, ha kötelesség s tán terhes kötelesség a katonáskodás, a leghatalmasabb, legelőkelőbb, leggazdagabb sincs kivéve alóla; ha pedig jótétemény — mi azt állítjuk, hogy az — mindenki részesedik benne. Újra mondjuk, s főképp hozzátok szólunk, ti, kik Magyarhon szabadságával szabadságot, birtokot, polgári szép állást kaptatok, hogy a független Magyarhon minden törvényes a ti ka­pott javaitok biztosítására irányulnak s a ki ti­

Next