Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)
1848-09-21 / 24. szám
lését s bizalmát teljesen megérdemelve, a házi boldogság karjai közt magához hasonló fiakat lenne nevelendő a hazának; ha végre ezen intézetben nemcsak hogy rang, vagyon vagy sors különbség nélkül minden ép egészséges ifjú részt vehetne; nem is csak ingyen vehetne részt, hanem élelméről és minden szükségeiről gondoskodnék az intézet; mindezeket így feltéve, nem azt kellene-e gondolnunk, hogy apák, anyák és gondviselők seregestől és vetélkedve tódulnak az Istentől kezökre bízott ifjakat azon jótékony intézet áldásaiban részeltetni? Mi legalább, az emberi természet sok gyengeségeinek ismerete mellett is, csaknem fogadásra igent mondottunk volna. És fájdalommal kell sok felől hallanunk, hogy számos hazánkfiai, sőt egész helységek gyermekeik boldogságára az utat elzárni s ezt a törvény ellenszegüléssel, nyilvános lázzadással is eszközölni, elég boldogtalanok és esztelenek. Vigyázzatok atyámfiai, mert ezt ördögök, látható emberi képbe öltözött és köztetek kóborló, titeket ámító, veszélyekre csábító pokoli lelkek sugalják nektek. Mi a feljebbiekben az országgyűlés által határozott katona—állítást és katonáskodást irtak le és bizony legkevésbé sem szépített színekkel. Megfontolását saját józan okosságukra bízzuk. Azon egy vonást hagytuk ki képünkből, hogy az életiskolázás azon 3 — 4 éve alatt 100 ifjuból 1 vagy 2, — talán 5 is, — eleshetik. Hát itthon és saját szemeitek élőt, saját kezeitekkel ápolva biztosithatjátok-e kedveseitek életét a sors csapásai ellen? Egy himlő, egy láz, egy karó, egy sáncz, egy ló, egy szekér, egy ökörszarv — mindezeknél egy parányival sem veszélyesek a puskagolyók. Ime ott van Frankhon. Az egész világgal háborút folytatott. Algír 18 év óta áldozatot kíván, s Frankhon népessége épp oly tömött, mint Európa bármely országáé, mely a legmélyebb békében élt. Aztán nem is mindig harczol és háborúz a katona ; s béke idején hol van kevesebb halál mint köztök? Ami magát a katonáskodást illeti, az új törvény véghetlenül kedvező és jótékony. Az újoncz sereg nem kötélen fogott, kedvetlen, kétségbeesett, talán családjuktól elragadott nyomorultak siralmas csoportja, nem tömlöczből menekült gonosztevők, vagy a rendőrség által kiseprett korbelek erkölcstelen s erkölcsrontó bandája, — hanem egyivadéku, gondoktól szabad, az élettel s halállal egyenlően vigan szembe néző, tüzes élénk ifjak egymást ismerő barátságos köre, melyet a honvédelem magasztos érzete a legnemesebb indulatok szárnyain emel feljül az erkölcsi romlottság fertőjén. És ti ettől a körtől vonnátok el gyermekeiteket ? A törvény által kiszabott korig az ifjú az életre való készületét bevégezte. A földmíves rég kijött az iskolából, sőt gazdasági intézetben is tanulhatott és praktizálhatott; az iparos és kereskedő már kenyerét kereshető legény, a tanuló a gymnasiumi vagy ipariskola folyamát elvégezte s igy hadi szolgálata kitelése után legott élethez foghat. Csupán az egyetemre vagy más felsőbb szakiskolába szándékszó ifjú látná tehát pályáját némileg akadályozva, De az ilyekre a törvényben különös tekintet van. Aztán béke idején, iparosnak és tanulónak elég ideje s módja lesz, szolgálata időszakában is választott foglalkodásait folytatni. Végre, barátim, ha kötelesség s tán terhes kötelesség a katonáskodás, a leghatalmasabb, legelőkelőbb, leggazdagabb sincs kivéve alóla; ha pedig jótétemény — mi azt állítjuk, hogy az — mindenki részesedik benne. Újra mondjuk, s főképp hozzátok szólunk, ti, kik Magyarhon szabadságával szabadságot, birtokot, polgári szép állást kaptatok, hogy a független Magyarhon minden törvényes a ti kapott javaitok biztosítására irányulnak s a ki ti