Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)

1848-09-17 / 23. szám

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2S-elik szám. (új folyam) , Sept. 11-én. Kolozsvár, sept. 14. Itt az idő. Szorgalmas gazda pity mailatkor kér és fog munkájához. Kellünk mi is , mert a politikai láthatáron hajnallik s mi bizony egy kicsinyt igen mélyen találtunk alulni. Na de ő még nem baj, mert hiszen setétben nem is ta­nácsos a viadal: az ember az ellenség mellett félre vághat s barátját sértheti meg. Világosban ettől a veszélytől mentve leszünk. S éppen ez az értelme annak, mit mondunk, hogy már hajnallik, nem mintha valami piros reményekkel kecsegtetnék hazánkfiait. Ezekkel csak úgy hízelkedhetünk magunknak, ha rendit­­hetlenü­l egybetartunk. Értsük meg hát jól, dolgaink ma nem álla­nak jobban és nem állanak roszszabbul, mint tegnap, de elleneink kezdik levetni az álarctot, s ez már nyereség, csak tudjuk használni s ne csüggedjünk. Midőn marlins elkergető Metternichet, azt gondolok már minden jól van s áldomást ivünk a medve bőrére. Ám de Metternich Angliába ment hogy Achitofel-tanácsokat adjon ellenünk s az önállóságra törekvő Magyarhont, az ipari önállóságot nem tűrhető kalmár Anglia előtt gyanúsítsa. És félő, hogy czélját elérte. Metternich elment de palástját mint Ilyés, fiatal Elisaeusok egész seregének hagyta. Ezt a serget egy szóval Camarillának hívják. A camarilla eddig sötétben működött, sötét­ben hajtogatott; most már azt hiszi előléphet a sötétből, mert a három cerberus fő 11 indisdxtractz, Jellachich és Radetzky szerinte egyszerre bekapja a magyart, ha nem tudom hány ezer vagy millió feje volna is. Ébredj magyar!!! Tán még nem késő. De ébredni még nem elég, tenni is kell. Hogy pedig tehessünk tudnunk kell állásunkat. A reactio a bécsi falragaszok, a zágrábi hírlap s a szebeni szászok által kijelentette, hogy a martius­­aprilisi törvények, magyarország függetlensége, Erdély uniója mind­­ semmik. Ki azt, hogy mind­nyájunknak egy és osztatlan osztrák mo­­narchiába kell beleolvadnunk. Magyar ezredeinknek magyar kenyeren, lé­jen és boron tartott, magyar pénzzel fizetett tiszt­jei nagy, igen nagy része azt gondolja s az ő­­szintéje mondja, hogy az ő hona az o­s­z­­tr­á­k á­r­mád­a. Mit fogna tenni kenyértörés­kor, önkint következtethetni. Az országgyűlési követség, mely Bécsben sept. 9-kén ő felsége elébe terjesztő a pokoli gonoszság által egymás ellen hajtogatott népsé­gek mindenekre egyaránt veszélyes sorsát, az országot pusztító dúlást és vérontást s kérelé, hogy a hozott törvények személyes szentesítése által adjon tekintélyt megtámadott s királyi szó­val erősített függetlenségünknek, tagadó választ kapott. Az újoncz állításban az ármány új ürügyet és fáklyát kapott, melylyel a föld népe méltatla­nul ingerült kedélyét felgyújtsa. Népcsoportoza­­tokat már is fegyverrel s vérontással kelle szét­verni. Mindezeket gyaníthatólag sőt valószínűen egy nyilvános fegyveres mozdulással fogja befejez­ni a reactio keletről, nyugatról, délről és éj­szakról. A magyarnak csak a legszorosabb, rendi­e­hetlenebb egybetartásban, testvéries ölelkezés­ben s erélyében lehet üdve és menekülése. Adja Isten, hogy diadala is. A Budapesten belügyministerileg felállított országos rendőri osztály igazgatásával Hajnik P­á­l ministeri tanácsnok­or bízatott meg. A törvényhatóságoknak meghagyatik , hogy a midőn rendőri ügyben ezen középponti osz-23

Next