Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 1. kötet (Budapest,1887)
Dobos János üldözte, mely szellemi téren mindig hatékonyabb fegyvernek bizonyult a bunkós botnál, de amelyet csak szellemes emberek (s ő az volt) tudnak helyesen kezelni. Mint kritikus az eszményhez mérte, amit bírálat alá vett, s így tetemesen hozzájárult a protestáns egyházi irodalom színvonalának emeléséhez. Ó-budai papságából Dobost 1844-ben Kömlődre vitték, Tolnába, hol Perczel Mór, Sárközy József s a két Pázmándy benső körében elég alkalma volt a kor mozgató eszméit társadalmi s politikai jelentőségükben fölfogni s tovább fejtésökre munkálni. De már 1845-ben Péczelre ment, a lláday-család s a gazdag Ráday-könyvtár körébe. Itt érte a forradalom. Azt megelőzőleg, az 1847/8-diki (utolsó pozsonyi) országgyűlésen mint a református rendek papja jelent meg s ott az ország első nevezetességeinek ismeretségébe jutott s megnyerte barátságukat. 1848/9-ben, az önvédelmi harcz alatt, s annak leveretése után, nehéz napokat látott a péczeli kastélyban; de hű barát maradt mindvégig, bár szenvednie is kelle érette. 1852-ben a Budapest fölötti szigetbe, Tótfaluba vitték papnak, hol egészen magányban, magának s benső örömeinek élve, nagyobbszerü irodalmi működés alapjait vetette meg. Bibliai történeteit, — melyekben költői kedélylyel világítja meg a gyermeki elme előtt a kijelentés rejtelmeit s olykor himnuszi emelkedéssel fejezi ki a tanulságot, — már előbb irta. De itt kezdte írni házi imáit, melyek a protestáns közönség DOBOS JÁNOS.