Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 2. kötet (Budapest,1887)

A nemzeti színház régi jelesei: 349 ján. De mégis volt még egy foglalatossága: egyetlen Ida leánya hangjának kiképezése, kit már korán énekesnőnek szánt, s kinek első tril­lái és akkordjai a Svábhegy csalogányaiéval ve­gyültek össze. Mikor pedig már magasabb rend­szerű tanításra volt szükség, akkor leányával együtt Bécsbe tette át lakását, hol az első mes­terekkel képeztette leányát, hogy csak akkor térjen vissza, mikor már mint hírneves énekesnőt bo­csáthatta szárnyra leányát. Szemefényeként őrzött és dédelgetett lánya épen Szentpéterváron aratta diadalait, mikor a nemzeti színház szerződést ajánlott a már euró­pai hírű művésznőnek, ki azt elfogadva, már-már megvalósulni hitte az öreg Benza régi álmát, hogy még egyszer leányával együtt léphessen fel a színpadon. E tervvel foglalkozva rendesen be is járt ismét a nemzeti színház opera-előadásaira s Bartolo volt az a szerep, melyben hazatérendő leányával föllépni készült. Még a halála előtti szombaton is ott lehetett látni a földszinten a 60 éves öreg örök mosolyú arczát, de már vasár­nap hajnalban szívszélhűdés vetett véget éle­tének. Telepi György, (sz. 1797 . – 1885) Kis-Létán születettből apja lelkész volt, s fiát is annak akará nevelni, de az a theologiára nem mutatott hajla­mot, s inkább a polgári pályán kívánt maradni: a szatmármegyei főjegyzői irodába lépett s irno­­koskodott N­agy - Kár­olyb­an, a megye székhelyén. Ekkor fordult meg ott Megyeri Károly színtársu­lata s a fiatal írnok ellenállhatlan vágyat érte megmozdulni szivében a színészi élet iránt, s már 1821-ben Székes-Fehérváron meg is kezdé színé­szi működését. Az 1825-diki hires országgyűlés UDVARHELYI MIKLÓS.

Next