Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 2. kötet (Budapest,1887)

A gyepről, frankkal dotálva, betét és bánatpénz nélkül, ma az első helyen áll az európai turfok mérkőzései közt s fontossága a divat életére is kihat, mert a retour du (rand Prix szokott azóta a párisi divat évenkénti hivatalos bemutatóhelye lenni, ahol annak legszeszélyesebb alkotásai is szentesítést nyernek. A két évesek versenyében klassifikálva, azok a három évesek, melyek iránt tulajdonosaik elegendő bizalommal viseltetnek, hogy a nagy Derby-díjat elviszik, mint úgynevezett Derby-jelöltek, egészen különös gondban és előkészületben részesülnek. Minthogy a főversenyek különböző életkorokra vannak kiírva, s az életkorok megállapításánál egyedül a kalendáriumi év az irányadó, ennélfogva természetesen annál többek egy lónak az esélyei, minél korábban született a megfelelő évben, mert minden nappal kifejlettségben is előnyt nyer versenytársai fölött. A ma már a fővárosi állatorvosi intézetben örök álmát pihenő «Kincsem» hallatlan sikereihez, melyek annyira beigazolták jelszavát, hogy: «mindig az első!» — még azt az udvariasságot is csatolta, hogy épen az 1882-dik év első napján adott létert elsőszülött sarjának, amelyre épen e körülménynél fogva nem mindennapi várakozással néztek. Árgus szemekkel szoktak őrködni egy három éves fejlődése, gyorsasága és egyéb tulajdonságai felett is, melyek jó futóvá kvalifikálják, így mindjárt legelső sorban a Home-Trial-ekben próbálják ki, de ezek még nem elegendők s a start előtt minden trainer legalább egyszer a pályára hozza Derby-jelöltjét, hogy nyilvános trial-en győződjék meg esélyeiről a Derby-díjhoz. Egyes versenyek ebből a szempontból egész speciális jelentőségre tettek szert: így Észak-Németországon ritka kivételekkel a hoppegarteni Union-győző a legjobb ló az észak-német Derbyre, míg Ausztria-Magyarországnak a pozsonyi versenyek a S trial-starces-ei, melyek a győzőnek többnyire a Derby-díjat is prognostizálják. Angliában ismét a 2000 guineás stake szolgál erre a czélra, Francziaországban pedig a Derby a trial-je a Grand Prix de Parisnak. A német, továbbá az osztrák és magyar Derby- nél azonban ki vannak zárva az angol és francziak lovak, holott Angliában és Francziaországban minden nemzetbeli ló előtt nyitva áll a pálya. Ennek az az oka, hogy se nálunk, se Németországon nem áll meg a telivérlótenyésztés azon a fokon, hogy fölvehesse a versenyt a külföldi lovakkal, Angliával és Francziaországgal, mely a második császárság óta egyenrangba bírta magát e tekintetben is küzdeni Angliával. Igaz ugyan, hogy Baltazzi «Kisbérjének» diadala az angol Derbynél és a franczia «Grand Prix»-nél, a Blaskovics istálló «Kincsem»-jének csaknem legendaszerű győzhetlensége újabban a magyar lovaknak is elismerést és tekintélyt szereztek a külföld előtt, de ezek csak egyes esetek, s nem szabad belőlük túlságosan vérmes következtetést vonnunk ki. Ezt jól tudják az osztrák-magyar sportkörök és épen ezért mellőzték is eddig még azt az indítványt, melyet már a bécsi Jockey-klubb 1878-diki közgyűlésén tettek, hogy a mi Derbynket is nyissák meg a külföldi lovak előtt. Ellenben egyezményre léptek a német és osztrákmagyar jockey-klubbok, hogy úgy a német lovak az osztrák-magyar gyepen, mint ezek viszont a németen mindenkor egyenjogosultak legyenek. Különböznek nálunk és Németországon maguk a versenyek is azoktól, amelyeket Angliában és Francziaországban évről-évre megszoktunk látni. Ott a lóverseny nemzetgazdasági faktor, melyet a társadalom minden osztálya hasznára bed fordítani, s nagyon helyes érzékkel bírják megítélni a nagy előnyöket, melyeket a lótenyésztés emelése az államnak biztosít. Nálunk és Németországon is, talán az egyetlen hamburgi meetingek kivételével, melyek tökéletesen angol mintára vannak berendezve, a lóversenyek ma sem elég népszerűek, s inkább csak kizárólagos körök költséges szórakozásai, s jövedelmei elenyészően csekélyek a külföldiekéhez képest, úgy hogy a díjak csak nagyon jelentéktelen összegekben szerepelnek, s nem fedezik a versenylovak beszerzésének s idomításának költségeit. Pályáinkon a totalizátor is csak alig néhány év óta talált befogadásra, bookmakerekről pedig egész mostanig szó sem volt, pedig a külföldi versenyeken nem egy talál magának jövedelmező foglalkozást a fogadási rendszer ez intézményei után. Nem csoda ennélfogva ha a mi bevételeinknél csak ezerek állanak szemben a külföld százezereivel. A versenyre jelentkezések száma is elenyészően csekély, ha meggondoljuk, hogy Angliában a Derby-díjra 200, sőt harmadfélszáz nevezés történik, melyek közül 20—25 startol, míg nálunk 60—70 nevezés közül legtöbb, ha tíz. Ami végül a versenydíjakat illeti, tanulságos összehasonlítás fekszik előttünk, melyből megtudjuk, hogy Anglia évenként több, mint negyedfél milliót fizet ki a győzteseknek díjakban, betétekben és bánatpénzekben, míg Francziaország valami harmadfél milliót, Németország 500 ezeret és Ausztria- Magyarország alig 300,000 frtot. Ugyanez az arány a négy állam Derby-dijai közt is, melyeknek magassága nálunk alig üti meg a 15 — 16 ezer frtot, holott az angol 50—60 ezer frtra is felmegy, a párisi Grand Prix 140—150 ezer frank s a német Derby is ritkán marad a 27,000 márka alatt. Mind e számok igen ékesen beszélnek magok mellett, s eléggé jelzik azt a sok teendőt, mely ránk a lótenyésztés emelése körül még mindig vár.