Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 16. kötet (Budapest,1894)
VISSZAPILLANTÁS A LEFOLYT KÖZEGÉSZSÉGI ÉS DEMOGRÁFIAI KONGRESSZUSRA. Nemcsak Budapest fővárosra, hanem az egész országra nézve igen nevezetes esemény volt, hogy a VIII. közegészségi és demográfiai kongresszus fővárosunkban tartotta ülésezéseit. Erre kongreszszusra mind az öt világrészből jöttek kiváló férfiak, orvosok és más szakemberek, akik nem turista módra, felszínesen néztek meg bennünket, hanem hosszabb időt töltvén nálunk, alapos vezetés mellett bővebben megismerkedtek országunkkal, népünkkel és a magyar nemzet műveltségi állapotával is. Mi nem félünk ettől a megismeréstől, sőt örvendünk azon, hogy végre a művelt külföld tiszta, világos és igaz képet nyer rólunk. Különösen fontos ez most, amikor a külföldön oly sok hazug útleírás forog közkézen hazánkról, s amikor a nemzetiségi izgatók a külföld előtt hamis színben igyekeznek feltüntetni bennünket. A kongresszusnak külföldi tagjai élő cáfolatok lesznek e hazugságok és ferdítések ellenében s biztosra veszszük, hogy ez a kongresszus nagy mértékben hozzá fog járulni országunk jó hírnevének biztosításához a nyugat nemzetei előtt. A nyáron át majdnem kihalt főváros szeptember elsején mintegy varázsütésre hirtelen megélénkült. Nyüzsgő embertömeg lepte el az addig néptelen utczákat. A középületeket és házakat fellobogózták, s a mozgalmas élet elevensége terjedt el a fővároson. A pályaházakba robogó vonatok csupa kongresszusi tagokat hoztak, akiket előzékeny bizottságok fogadtak. Éjszak szőke fiai mellett ide jöttek kelet és dél nap barnította tudósai festői nemzeti viseletben. Valamennyit egy közös czél, egy nagy eszmény hozta ide, hogy előbbre vigyék az emberiség ügyét a tudomány, a czivilizáczió és a közegészségügy terén. A vendégek egyenesen a műegyetemre siettek, a kongresszus főtelepére, melynek fényes és czélszerű berendezése meglepte a világlátott külföldieket is. Az első emeleten rendezték be a nagy kényelmet nyújtó társalgót és e mellett a postatermet, a hol naphosszat fiatal fővárosi tisztviselők egész serege adogatta kézhez a kongresszusi tagoknak érkező meghívókat, jegyeket, leveleket és nyomtatványokat. A kongresszus végrehajtó bizottsága, e postateremmel ritka eredményeket ért el. A műegyetemen volt a kongresszussal kapcsolatos kiállítás, az olvasóterem s valamennyi hivatalos helyiség, melyekben, mint méhek a képükben, egész napon át rajzottak az emberek. A szolgálat mindvégig pontos és mintaszerű volt. A vendégek rendelkezésére állottak a városi szolgákon kívül a Károlyi, Festetich, Szapáry és Csekonics grófi családok franczia öltözetű inasai is, akiket uraik engedtek át a kongresszus vezetőségének. Az érkezés napján a vendégek ismerkedő estélyre gyűltek össze a nemzeti múzeum kertjében és nagy előcsarnokában. A kert bejáratait diadalkapukká alakították át, a kerítést fellobogózták és az Arany-szobor két oldalán sátrakat ütöttek. Hatalmas lobogók lengtek a főrendiház árboczrúdjain s a lépcsőcsarnokot pálmaligetté varázsolták. A klasszikus világ szoborművei és több ezeréves sarkophagok közt volt fölállítva a buffet. És hogy még nagyobb legyen az ellentét, az antik műremekekre a legújabb szabású villamos ívlámpák vetettek vakító fényt. Ragyogásukat a színes lampionok és gázlámpák ellensúlyozták. Az oszlopcsarnokban pazarul terített asztalokat csakhamar megszállották a nagy számmal összesereglett vendégek. A külföldi tudósokon kívül a főváros előkelő társadalmának csaknem minden számottevő tagja megjelent ez ismerkedő estélyen. Az ismerkedés könnyen történt. Elég volt egy koczczintás és kézszorítás. A jó kedv csakhamar általánossá vált és fokozta a vidámságot a 23-ik gyalogezred zenekara, mely fáradhatatlanul játszotta a szebbnél-szebb magyar nótákat. A múzeum-körútról és a szomszédos utczákról sok ezer kiváncsi nézte a vendégek tiszteletére rendezett szép ünnepélyt. A főrendiház társalgójában pedig Hieronymi Károly belügyminiszter, a kongresszus elnöke, fogadta a kongresszus nevesebb tagjait. Mintegy kétszáz hírneves tudóst mutattak be a miniszternek, aki mindegyikkel váltott néhány szíves szót. Hosszasabban beszélgetett Nothnagel bécsi orvostanárral és Faure Emillel, a párisi jogi egyetem híres tanárával. Faure különösen meleg szavakkal fejezte ki rokonszenvét a magyarok iránt s nagy elragadtatással szólott