Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 16. kötet (Budapest,1894)

VISSZAPILLANTÁS A LEFOLYT KÖZEGÉSZSÉGI ÉS DEMOGRÁFIAI KONGRESSZUSRA. Nemcsak Budapest fővárosra, hanem az egész országra nézve igen nevezetes esemény volt, hogy a VIII. közegészségi és demográfiai kongresszus fő­városunkban tartotta ülésezéseit. Erre kongresz­­szusra mind az öt világrészből jöttek kiváló fér­fiak, orvosok és más szakemberek, a­kik nem turista­ módra, felszínesen néztek meg bennün­ket, hanem hosszabb időt töltvén nálunk, ala­pos vezetés mellett bővebben megismerkedtek országunkkal, népünkkel és a magyar nemzet műveltségi állapotával is. Mi nem félünk ettől a megismeréstől, sőt örvendünk azon, hogy végre a művelt külföld tiszta, világos és igaz képet nyer rólunk. Különösen fontos ez most, a­mikor a kül­földön oly sok hazug útleírás forog közkézen hazánkról, s a­mikor a nemzetiségi izgatók a külföld előtt hamis színben igyekeznek fel­tüntetni bennünket. A kongresszusnak külföldi tagjai élő c­áfolatok lesznek e hazugságok és ferdítések ellenében s biztosra veszszük, hogy ez a kongresszus nagy mértékben hozzá fog járulni országunk jó hírnevének biztosításához a nyugat nemzetei előtt. A nyáron át majdnem kihalt főváros szeptem­ber elsején mintegy varázsütésre hirtelen meg­élénkült. Nyüzsgő embertömeg lepte el az addig néptelen utczákat. A középületeket és házakat fel­lobogózták, s a mozgalmas élet elevensége ter­jedt el a fővároson. A pályaházakba robogó vo­natok csupa kongresszusi tagokat hoztak, a­kiket előzékeny bizottságok fogadtak. Éjszak szőke fiai mellett ide jöttek kelet és dél nap barnította tu­dósai festői nemzeti viseletben. Valamennyit egy közös czél, egy nagy eszmény hozta ide, hogy előbbre vigyék az emberiség ügyét a tudo­mány, a czivilizáczió és a közegészségügy terén. A vendégek egyenesen a műegyetemre siet­tek, a kongresszus főtelepére, melynek fényes és czélszerű berendezése meglepte a világlátott kül­földieket is. Az első emeleten rendezték be a nagy kényelmet nyújtó társalgót és e mellett a postatermet, a hol naphosszat fiatal fővárosi tisztviselők egész serege adogatta kézhez a kon­gresszusi tagoknak érkező meghívókat, jegyeket, leveleket és nyomtatványokat. A kongresszus végrehajtó­ bizottsága, e postateremmel ritka eredményeket ért el. A műegyetemen volt a kongresszussal kapcsolatos kiállítás, az olvasó­terem s valamennyi hivatalos helyiség, melyek­ben, mint méhek a képükben, egész napon át rajzottak az emberek. A szolgálat mindvégig pontos és mintaszerű volt. A vendégek rendelke­zésére állottak a városi szolgákon kívül a Károlyi, Festetich, Szapáry és Csekonics grófi családok franczia öltözetű inasai is, akiket uraik engedtek át a kongresszus vezetőségének. Az érkezés napján a vendégek ismerkedő es­télyre gyűltek össze a nemzeti múzeum kertjé­ben és nagy előcsarnokában. A kert bejáratait diadalkapukká alakították át, a kerítést fellobo­gózták és az Arany-szobor két oldalán sátrakat ütöttek. Hatalmas lobogók lengtek a főrendiház árboczrúdjain s a lépcsőcsarnokot pálmaligetté varázsolták. A klasszikus világ szoborművei és több ezeréves sarkophagok közt volt fölállítva a buffet. És hogy még nagyobb legyen az ellentét, az antik műremekekre a legújabb szabású villamos ívlámpák vetettek vakító fényt. Ragyogásukat a színes lampionok és gázlámpák ellensúlyozták. Az oszlopcsarnokban pazarul terített asztalo­kat csakhamar megszállották a nagy számmal összesereglett vendégek. A külföldi tudósokon kívül a főváros elő­kelő társadalmának csaknem minden szá­mottevő tagja megjelent ez ismerkedő estélyen. Az ismerkedés könnyen történt. Elég volt egy koczczintás és kézszorítás. A jó kedv csakha­mar általánossá vált és fokozta a vidámságot a 23-ik gyalogezred zenekara, mely fárad­hatatlanul játszotta a szebbnél-szebb magyar nótákat. A múzeum-körútról és a szomszédos utczákról sok ezer kiváncsi nézte a vendégek tiszteletére rendezett szép ünnepélyt. A főrendiház társalgójában pedig Hieronymi Károly belügyminiszter, a kongresszus elnöke, fogadta a kongresszus nevesebb tagjait. Mintegy kétszáz hírneves tudóst mutattak be a minisz­ternek, a­ki mindegyikkel váltott néhány szíves szót. Hosszasabban beszélgetett Nothnagel bécsi orvostanárral és Faure Emillel, a párisi jogi egyetem híres tanárával. Faure különösen meleg szavakkal fejezte ki rokonszenvét a magyarok iránt s nagy elragadtatással szólott

Next