Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 16. kötet (Budapest,1894)

580 Justh, Zsigmond. cziklusban irt Justh, gondos megfigyelés műve, s a magyar paraszt filozófiáját elbeszélés vagy regény alakjában sokszor meglepőleg látjuk nyilatkozni. Ilyen a «Puszta könyve» eleven, jellemző rajzaival. A «kiválás genezisének» első regénye a «Pénz legendája» volt, mely a felsőbb társadalmi osztályba, az ideges, sápítozó arisz­­tokráczia körébe visz. Következett rá e « Gányó Julcsa», egy érdekes paraszt regény, az elhunyt író legjobb műve. Hátra maradt kéz­­­ iratban még a cziklusnak egy másik darabja : «Fuimus», mely még kiadásra vár. Terv szerint, nagy becsvágygyal dolgozott. Esze, hajlandósága, egész természete az irodalmi s művészi világhoz vonzotta, Írók, művészek közt érezte magát legjobban a vagyonos fiatal ember, s mint író kívánt a társadalomban állást foglalni. «Káprázatok» czimü kisebb rajzaival kezdte meg irodalmi működését, egy meleg kedély, egy ötletes elme csapongásaival. Ezt követte «Páris elemei», a világváros behatásának, a hazára való visszaemlékezésnek tarka, de színeiben igen élénk szüleménye. Majd regényei következtek; az említetteken kívűl még a «Delelem, ismét magyar falusi alakokkal, kik iránt nemcsak sze­retettel viseltetett, de a kikhez jobban közele­dett, hogy híven tükrözhesse vissza. Justh Zsigmond 1863-ban született Szent- Tornyán. Tanulmányai egy részét Németország­ban és Párisban végezte. Kezdetben nemzetgaz­dasággal foglalkozott. A nem rég elhunyt fran­­czia tudós író, Taine, azonban szépirodalmi munkásságra buzdította, s meg is fogadta a ter­mészetének és egész lényének megfelelő ta­nácsot. De a végzetes betegség már régen emésztette. Ezért fölváltva hol Budapesten, hol Szent-Tor­nyán, hol külföldön tartózkodott. Indiai tartózko­dásáról hosszabb úti rajzokat közölt egy napilap­ban. Ha itthon volt, festők és írók társaságában töltötte idejét. Ezek Szent-Tornyán is sokszor fölkeresték. Itt színházat is építtetett, egészen ró­mai amfiteátrum mintájára, melyben az ő pa­rasztjai játszottak magyar népszínműveket, klasszikus drámákat. Moliére, Shakespeare, Plau­tus állandó műsoron voltak, s néha­napján elő­adták az ő alkalmi darabjait is. Az előadásokra összegyűlt rendesen három határ apraja-nagyja , a jó falusiak elözönlötték a nagy parkot s áhí­tattal hallgatták az előadásokat, melyeknek ren­desen táncz lett a vége. Holttestét Cannesből a család hazaszállít­tatta, s Szent-Tornyán temették el nagy részvét mellett, JUSTH ZSIGMOND.

Next