Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 17. kötet (Budapest,1895)
ZICHY MIHÁLY: Messze tőlünk, az orosz fővárosban, néhány nappal ezelőtt egy magyar művészt ünnepeltek szeretettel, tisztelettel. A legelőkelőbb körök, az orosz tudományos és művészi testületek a birodalom minden részéből elküldtek üdvözletöket. Magyarország üdvözlete és tisztelete is megilleti ezt a nagy művészt, mert noha régen elszakadt tőlünk, azért soha sem szűnt meg igaz magyar lenni, s az ő félszázados művészi pályafutása mindig a legbensőbb érintkezésben maradt hazájával, s fényes képességével, előkelő szellemével hódolt költőinek. Zichy Mihályt, az európai hírű festőt ünnepelték Péterváron, hol oly régen él, hol a czárok udvari festője. Itt fejlődött ki tehetsége, itt letta festővilág sajátságos eredetiségű egyetlen alakja, oly önálló, hogy tanítványai sincsenek, mert az ő szellemét, sokoldalúságát csak hozzá hasonló képességek bírnák megközelíteni. Itt töltötte el csaknem egészen azt a félszázadot — rövid megszakításokkal, — melyben a geniális szellem pezsgett és forrongott szakadatlanul, játszian, kedvesen, elbájolan egyszer, hatalmas erővel, zordonon és izgatón máskor, vagy pedig elragadtatva a fantázia merészségétől, elmélyedve az élet bölcseletébe. Az epikumi élet vidámsága, a szerelem, a szépség bájai, az életismeret nagy igazságai, a lélek merész fantáziája, a világ keserű bölcselete és iróniája, uralkodó eszmék kritikája és megtámadása, eszmények és képzeletek szimbóluma és allegóriája, a história, a népélet, az emberismeret, a humor, a dévajság, a pompa, a vidámság és a drámai fenség, — a világfi, a történész, a moralista: ez mind alakot ölt Zseh Mihályban, aki még fölkeresi a nagy költői szellemeket is, hogy azok világba beleélje magát és kidomborítsa eszméiket, alakjaikat. Érez, tréfál, játszik, magyaráz, izgat. E csodálatos sokoldalúságában rendkívül termékeny, bámulatosan eredeti, s a mód, amint szelleme nyilatkozik, ismét oly sokféle, de elég neki a közönséges rajzoló ón, vagy a toll. Az ábrázolás, az előadás e legegyszerűbb eszközeivel is elragad, elbájol. Finom, elegáns,gyöngéd tud lenni ép oly mértékben, mint erős, elkeseredett és megrázó. Majd a fekete krétát, vagy szenet veszi elő, a karton-rajzolók szerét, melyhez azonban biztos kéz, nagy formaérzék kell. Gyakran még színeket is használ ezekhez, vékony vízfestéket. Hogy pedig a színek mily fényét és pompáját tudja kifejteni,mutatják aquarell-képei,melyekkel művészete legmagasabb fokát érte el. Ezeket őrzik mindenfelé a czári palotákban, a ragyogó albumokban, melyekben a czári udvar életét örökítette meg. Az olajfestményekben mindig a merészebb eszmékhez fordul, s itt inkább a rajz tisztaságával, a tartalommal, olykor a bizarrsággal kíván hatni, mintsem a csillogó technikával. A rajznak igazi nagy mestere Zichy. Mindent a legkönnyebb világossággal fejez ki: érzelmet, hangulatot, bájt és jellemet. A formaérzék csak ritkán egyesül egy művészben annyi igazsággal, mély tartalommal és vezéreszmékkel. Egy franczia műkritikus, Gautier Teofil, több mint harmincz évvel ezelőtt «monstre de genie »-nek, szörnyű lángésznek nevezte el. Ő ismertette meg először Zichy művészetét a világgal, mikor Pétervárott járt. Addig itthon sem tudtunk sokat Zichyről. A múzeum képtárában két ifjúkori festménye maradt meg, hogy mire vitte időközben, sejtelmünk sem volt róla, mert Zichy nem kiállítások számára dolgozik, képeinek nagy részét nem ismeri a világ, mert azok a czári család körében maradnak. Csak kevés képe fordult meg kiállításokon, kivált külföldön. Itthon több, s egy ízben a műcsarnok külön kiállítást is rendezett rajzaiból és festményeiből. A nagy művész 1827 okt. 15-ikén született a somogymegyei Zalán. Édes testvére Zichy Antalnak, az írónak és főrendiházi tagnak. Atyja Zichy Sándor az ősrégi Zichy-család nemesi Képes Folyóirat. XVII. 11