Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 21. kötet (Budapest,1897)
DEÁK FERENCZ KIADATLAN ARCZKÉPE. (Képmellékleteinkhöz.) Deák Ferencznek ifjabb korából csak két arczképe volt eddig ismeretes. Barabás Miklós 1837-ben festette le Deákot Bártfay László részére, s ez a mellkép ma a magyar tudományos akadémiában van ; ugyanezt az arczképet használta föl Barabás 1848-ban, mikor az első magyar alkotmányos minisztérium arczképcsarnokát rajzolta. Deák másik ismert arczképét 1842- ben Eybel rajzolta kőre, ki a régi magyar országgyűlések nevezetes tagjairól készített arczképeket. Mindkét képet bemutatta lapunk régebbi évfolyamaiban. Közelebb Deáknak egy harmadik arczképéről nyertünk tudomást, mely Szvoboda festőnek igen sikerült aquarell-festménye a negyvenes éveknek későbbi részéből, a mikorról Deáknak más arczképe nem maradt fönn. Ezt az érdekes képet Deáknak egyik bizalmas barátja, gróf Festetich Bennó zalamegyei birtokos készíttette egy alkalommal, mikor Deák az országgyűlésről haza érkezve, Kehidán időzött. Köztudomású dolog, hogy Deák Ferencz szoros barátságban volt a megye kiválóbb családaival, igy a Zsivorákkal, Kubinyiakkal, Oszterhuberekkel, akik rokonai is voltak, továbbá a Zoltánokkal, Tolnayakkal, Hertelendyekkel, Kerkapolyakkal, stb., a kik mindnyájan örvendve várták haza az akkor már nagy hírre jutott államférfiút, midőn a pozsonyi országgyűlés kapui bezárultak. Mert Deák a megyében is népszerű volt, mintha e tekintetben is élő cáfolata lett volna annak a közmondásnak, hogy «nemo propheta in patria sua» (senkit sem tekintenek prófétának a maga hazájában). Őt, alig hogy haza került tanulmányai végeztével, mikor ügyvédnek is felesküdött Pesten, egymás után emelték a megye különböző tisztségeire ; s midőn az első (1832—36-ki) országgyűlésről, a melyen részt vett, pihenni tért Kehidára, ismét tapasztalhatta a közbizalom jeleit a fő- és köznemesség részéről egyaránt. Érdekes erre nézve, a mit Deák maga mond el Kossuth Lajosnak 1836 július 18-ikán írt levelében. Ekkor foglalta el az újonnan kinevezett főispán, gr. Batthyány Imre, főispáni székét, s a megyei főjegyző az esküformát a hahóti apátnak adta át azzal a felszólítással, hogy ő olvassa fel azt a főispánnak, mint a jelenlevők közt első rangú egyházi személy. A megyei rendek azonban zúgolódni kezdtek, hogy az polgári eskü és nem egyházi; s követelték, hogy a főjegyző olvassa azt fel. A zaj mind nagyobb és nagyobb jön. Végre is a főispán kivette az esküformát az apát kezéből s átnyujtá Deáknak, hogy ő olvassa föl előtte. «Ebben — írja Deák— a rendek is megegyeztek hangos közfelkiáltással, s én kénytelen voltam az új tisztet teljesíteni. Alighanem én vagyok az első hivatal nélküli polgári személy, ki főispánt magyarul eskettem hivatalának elfoglalásakor.» Mondanunk is felesleges, hogy Deák ekkor is élénk részt vett a megyei ügyek vezetésében. A föntebb érintett főispáni beiktatáskor tartott gyűlésen is három óráig tartó beszédet mondott, amiről tréfásan jegyezte meg egyik levelében, hogy hetet-havat összehordott, míg a szája el nem fáradt. Valahányszor valami fontos dologban kellett a megyének állást foglalnia, mindannyiszor Deákot kérték fel a főszerep vitelére, így, hogy csak egy pár dolgot említsünk, midőn Lovassy László és társai, Kossuth és Wesselényi ügyében kellett Zala megyének véleményt mondania s véleményét, ha lehet, tettleg is érvényesíttetnie, mindig Deákot állították az ügy élére. Bécsbe is elment Lovassy és Wesselényi ügyében egész küldöttséggel; sajnos, amabban sikertelenül járt, a király a küldöttséget sem együttesen, sem annak tagjait külön nem fogadta ; de em ebben az ügyben nem minden siker nélkül járt. Ugyanakkor történt, hogy Metternich fogadta Deák Ferenczet, s midőn Deák beszélgetés közben a magyar alkotmány követelményeire figyelmeztette, Metternich olyant talált mondani, hogy Deák Ferencz szóról-szóra ezt felelte reá: «Sokkal nagyobb véleménynyel , vagyok herczegségedről, hogysem ilyen frivolistás tanácsolására, vagy elkövetésére képesnek higyjem». Metternich, aki ilyen őszinte szót vajmi ritkán hallott, megbecsülte Deákot azzal, hogy komoly hangon folytatta vele a további beszélgetést. Deák Ferencz ez időben nemcsak országos politikai ügyekben vitt szerepet megyéjében, hanem a megye magán-, hogy úgy mondjuk, házi ügyeiben is. Például 1837-ben a «határozási és arányperben» mint helyettes alispán működött, a megyei törvényszékeknél pedig részint mint biró, részint mint elnök; de kivált mint az árvagyámi választmány elnökének köszönhetett neki sokat a megye, mert annak «négy esztendő óta nagy zavarba jött» dolgait rendbe szedte. Deák is örömmel tartózkodott szülőhelyén és szívesen látogatta meg olykor-olykor rokonait és barátait. Gyorsan teltek napjai a gazdaság körül, mikor huzamos távollét után ismét otthon lehetett. Három-négy hét otthon, mint maga mondja, oly rövid időnek tetszett előtte, mint Pozsonyban egy-két nap, ámbár ott sem volt ideje unatkozni. «Most — írja 1840 június 27-ikéről báró Wesselényinek — ismét parasztember vagyok; bátyám (t. i. Antal) holnap megy Füredre, egy hónapot ott töltendő, s én veszem 293