Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 32. kötet (Budapest,1902)
TOLNAVÁRMEGYE MÚZEUMA. Tolnavármegye közönségének külsőségekben nem zajos, de a maga egyszerűségében annál lélekemelőbb örömünnepe volt a folyó hó 1-én. Ekkor adták át a nyilvánosságnak díszes új épületben azt a becses tárgyakban gazdag múzeumot, amelynek alapítása elsősorban két lelkes férfiúnak: Apponyi Sándor grófnak és Wosinsky Mór szegzárdi apátplébánosnak érdeme. Tervezték már a múzeum megalapítását még e század elején. Széchenyi Antal gróf főispán, a nagy apponyi könyvtár alapítójának fia gyűjtött is e czélra, a hetvenes években pedig dr. Novák Sándor paksi főorvos kezdeményezésére Perczel Dezső a régészeti egyletet is megalakította, majd Römer Flóris tett alapítványt régészeti ásatásokra, de az általa talált leletek, valamint Wosinsky Mórnak az 1895. év előtt való időből származó gyűjteménye a nemzeti múzeumba kerültek. Apponyi Sándor gróf is nem egy ritka műbecscsel bíró, tolnamegyei vonatkozású tárgyat ajándékozott a nemzeti múzeumnak, többek között a híres karolinistákat. Hogy a leletekben rendkívül gazdag Tolnavármegye régiségei összetartassanak s itt a vármegye területén őriztessenek meg, ezt az eszmét Wosinsky Mór támasztotta új életre s hogy ez a szép terv immár megvalósult, főkép az ő nyolcz éves szakadatlan munkájának, szívós kitartásának és áldozatkészségének köszönhető. A mai múzeum magját Wosinsky 8000 darabból álló régiség-gyűjteményén kívül Apponyi Sándor grófnak 15,000 darabból álló híres lengyeli gyűjteménye képezte. Ez utóbbi európai hírnévre tett szert, mert a neolith korszakbeli ember életét ily részletesen talán egyetlen egy gyűjtemény sem tárja elénk. Egész kis irodalom keletkezett róla. «Leletek a lengyeli őskori telepről» czímű két kötetes munkájában legelőször maga a szerencsés felfedező,Wosinsky írta le. Az Akadémia támogatásával egy három kötetes német mű is jelent meg róla. E mű előszavát Pulszky Ferencz, az embertani részről szóló függeléket pedig a nagy német tudós, Virchow irta s azóta is állandó forrás-munka a külföld tudós régészeinek. Ezt a nevezetes gyűjteményt ajánlja fel 1895-ben Apponyi Sándor gróf, Wosinsky kezdeményezésére Tolnavármegyének múzeum-alapítás czéljaira, a vármegye természetesen kész örömmel elfogadta s kötelezettséget vállalt, hogy elhelyezéséről és megőrzéséről gondoskodni fog. Csakhogy a 250 ezer forintot meghaladó milleniumi kulturális alapítványával teljesen kimerítette anyagi erőforrását, külön épület emelésére tehát egyelőre gondolni sem lehetett, így a gyűjtemény a főgimnázium három termében helyeztetett el ideiglenesen. S most mutatta meg Wosinsky Mór nagy szervező tehetségét s a gyűjtésben való fáradhatlan kitartását. Biztatott, lelkesített, járt-kelt, a kormánytól megkapta a régi iparművészeti múzeum szekrényeit és tárlóit, a nemzeti múzeum kettős példányaiból megalakította a természetrajzi osztályt. A néprajzi osztály érdekében bejárta az egész vármegyét. Gyűjtött, vásárolt. Egyes községekkel beszereztette az ottani festői népviseletet. Egyik fő érdeme, hogy a tőrűlmetszett sárközi magyar népviseletnek legalább emlékeit megmentette a végenyészettől. Mert már itt is pusztít az úgynevezett módi! Nem láthatod már többé a hét tülkű pártát, tele islanggal, gyöngygyel, ezüst fórissal, pillangóval kivarrva; a tekerőző bíbort, melybe haját csavarta a menyecske, pedig a bíbor szegélye, a «vég» egy-egy remeke volt a magyaros hímzésnek . . . Meg lett mentve a régi pásztorélet számtalan emléke is, a birkarovás száz meg GRÓF APPONYI SÁNDOR, WOSINSZKY MÓR.