Vasárnapi Ujság, 1924 (5. évfolyam, 1-50. szám)

1924-08-24 / 33. szám

33. szám. VASÁRNAPI ÚJSÁG Kik írnak darabot a kolozsvári színház drámapályázatára? A napilapok megírták, hogy a kolozsvári Magyar Színház igaz­gatósága által kitűzött 20.000 lejes drámapályázat határidejét „töb­bek kívánságára“ október 1-ig meghosszabbították. A­ Vasárnapi Újság színházi referense a színháznál és irodalmi körökben érdeklődött a pályázat kilátásai iránt és bizonyosra veszi, hogy a nyert informá­ciók a közönséget is érdekelni fogják. A színháznál a legszebb reménységekkel tekintenek a pályázat sikere elé. A díj tiszteletreméltó summája és az a bizonyosság, hogy ezt az összeget feltétlenül oda is ítélik a viszonylag legjobb dara­boknak, most már komolyan ambicionálja az írókat, akik tavaly még kevés kivétellel visszatartották magukat a pályázattól. Viszont az a tény, hogy ezúttal az írók szép számmal állanak a starthoz, vissza­riasztja a dilettánsok nagy tömegét, akiket már a tavalyi pályázat rá­juk nézve negatív eredményei is meggyőzhettek, hogy ezen a téren kevés babér vár reájuk. Hogy kik pályáznak, erre nézve a színház­nak még biztos adatai nincsenek. Egyedül Pálffyné Gulácsy Irén „Valuta“ című parasztdrámája van a dramaturg kezei közt, amelyet az illusztris írónő még a tavasz folyamán, a pályázat ki­írása előtt benyújtott ugyan, de minthogy színre kerül, automatice részt vesz ez a darab is a pályázaton. Írók körében több kész darabról tudnak, amelyek a legtöbb va­lószínűség szerint a pályázaton is részt fognak venni. In­dig Ottó háromfelvonásos társadalmi drámát írt, melynek cselekménye egy kisvárosi nagyálmú asszony és egy világhírű művész szerelme kö­rül bonyolódik le. Az író. hír szerint, valamelyik budapesti színház­hoz is beküldte a darabot. Hallomás szerint Tabéry Géza is drá­mát ír, de erről bővebbet még nem lehet tudni. B­á­r­­ Oszkár­nak nem is egy darabja van készen, csak az a kérdés, pályázik-e velük? E tekintetben az információink eltérnek. Pap József ameri­kai drámát írt, izgalmas, szokatlan, üzleti életből merített témával. Felei-Fazekas Bertalan parasztdrámával készült el, most végzi rajta az utolsó simításokat. Már a felsorolt nevekből is láthatja az olvasó, hogy az idei pályázattól komoly értékek felvonulását lehet várni. Csak nővel ne!... Moly Tamás regénye a filmen Tá­­rayval. — Mik a Táray filmtervei ? — Beszélgetés a vendégszereplő művésszel. Táray Ferenc, a budapesti Renais­­sance-szính­áz tagja, négy napon ke­resztül szerepelt a kolozsvári Magyar Színház színpadán őszinte és meleg sikerrel. A művész csütörtök este ér­kezett meg Kolozsvárra, feleségével együtt és egyenesen a színház kiskapuja elé hajtatott, hogy rég nem látott ko­lozsvári partnereivel minél előbb ta­lálkozzék. A most meginduló színházi szezonunknak ő adott első lendületet azon a négy estén keresztül, midőn a „Balga szűz“-ben, „A Hattyú“-ban, „A Vasgyárosban és „A Csábító­"ban sze­repelt. ,­ Városunk Táray-rajongói azonban nemcsak a színháznál láthatták ked­vencüket. A művész vendégszereplése alatt a Lepage-könyvkereskedés szín­házi kirakatában egész sorozat Táray­­kép csinált állandó tömeget a „korzó" járókelőiből. A szűkszavú magyarázó szöveg csupán annyit árult el e szen­zációs képek felől, hogy ezek a mű­vész első filmfelvételéből valók, melyet a budapesti „Star“-filmvállalat csinált vele. Módunkban van erről a nevezetes filmről, mely bizonyára nem utolsó, bővebb részletekkel szolgálni közönsé­günknek. Hadd álljanak a művész sza­vai, aki a következőket mondotta: — Az egész világon legjobb üzlet a film. Mindenki filmezik, aki csak te­heti — tudniillik, ha tehetsége van — s a filmvállalatok hatalmas összegeket fizetnek egy-egy jó film főszereplőinek. Igaz ugyan, hogy meg is kell érte dol­gozni. Én teljes hatvan napig dolgoz­tam a filmmel, míg végre elkészült. Mint tudják, a Star csinálta. Egy jó filmnél három „kellékre" van föltétle­nül szükség: jó rendezőre, jó opera­tőrre és jó művészre, természetesen ... Az én rendezőm Gál Béla, operatőröm Kamasall János volt,a­­míg díszletein­ket a kitűnő Kovács Sándor tervezte, külön ehhez a filmhez. A film meséje egy igen kalandos história, Moly Tamás írta meg egy re­gényben. A címe : Csak nővel ne !... Egy férfiről van szó, akinek kellemet­len tapasztalatai vannak a nőkről s ezt társaságban is­ nyíltan hangoztatja. A társaság erre összeesküszik ellene, ka­landok, ezerféle változó és izgalmas helyzet, mig végre a hős — már mint én — letörik és a­­társaság ünneplése közepette megházasodik. Nagyon érde­kes darab. Partnerem igen bájos és tehetséges nő volt: Szokolay Olg, a Fővárosi Operettszínház tagja. — Mik a jövendő tervei a filmmel ? — Még sokat fogok filmezni és sze­retnék is filmezni. Nagyon meg voltak elégedve velem a „Star“-nál s való­színű,,hogy filmre fogok menni. — És szakítana a színpaddal ? — Na nem éppen — mondotta ne­vetve a művész — de nagy terveim vannak még a filmmel. Szeretnék én magam is apróbb, irodalmi filmeket csinálni, mint teszik azt mások is, pl. Mosjukin Párisban. Kis finomságokat kellene kihozni a filmből, irodalmi fi­nomságokat, a monumentális amerikai Griffith-filmmekkel ellentétben. Az ez­­­­aki Párisban a híres „Csatá” is fotografálta. KOMPOTHY GYULA és PALÁSTHY IRÉN a „Dorina és a véletlen" című operett­ben, melyet a budapesti Renaissance Színház mutatott be 13.

Next