Vasárnapi Ujság – 1854
1854-06-11 / 15. szám - Török rendetlen lovasok 15. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.) - Könyves Kálmán. Jókai 121. oldal / Történeti rajzok
122 hierarchia rendszabályai által, a breviárium helyett kardot von kezébe, a mennyei szent hit terjesztése helyett, a földiebb fogalmak, becsület és politicai hit védelmére. A szent-kereszt hadak, apja holta után őt szólíták fel vezérül a hitlenek ellen megindulandó keresztyén táborhoz. Midőn egész Európában a koldustól a királyokig, s a gonosztevőtől a szentekig, mindenki lelkesülve volt a szent sír miatt indítandó harcz dühétől, Kálmán volt az egyedül, ki e harczot nem helyeslé. A keresztes had, Európa egyéb országaira nézve, szükséges légtisztító zivatar volt azon időben; azon örök harczoknak, mik az apró birodalmacskákra eltördelt Németország herczegei, az egyes olygarchák, a föllázadt népek és uralkodóik, a polgári és lovagi rendek között folytak, csaknem lehetetlen volt véget vetni; e czéltalan tusák alatt annyira elszaporodott minden rabló és gonosztevő fajzat, annyira erőt vett minden nemesebb érzelmen a ridegebb pusztítási vágy , hogy e minden orgánumaiban megromlott világrészt, csak egy általános világrázkódtatás hozható helyre örök zavarából. E világrázkódás volt a kereszteshad. Valami egyszerű remete megpendité az eszmét, a szikra lángot gyújtott s a tisztábban látó egyházi és királyi főnökök jónak látták azt szítani, csak igy adhatva az egymás ellen fegyverzett népeknek egy közös irányt, melly ellen fegyvereiket fordítsák, csak igy tisztíthatva ki országaikat egyszerre minden törvényrontó, gyilkos és rabló hadtól. A pápa bűnbocsánatot hirdetett a szent föld harczosainak, a vétkeseknek nyitva volt az út a dicsőségre, az engesztelésre, a gazdag zsákmányra és a mennyországra. A tusakodó oligarchák előtt nyitva volt az út a legnemesebb, a legszentebb vetélkedésre. Néhány század alatt Európa ez úton három millió embertől szabadult meg, kik azalatt itthon egymást emésztették volna meg, s kik nagy részének romlottsága, érdemessé teendő e világrészt Oceania sorsára, az elsüllyedésre-E tünemény nem egyes emberek műve volt. A világszellem örökké következetes öszhangzó működése mig egyfelől útnak indítá keletről az ép romlatlan elemeket Európa felé, hogy itt új életet kezdjenek, addig másfelől egy ríj népvándorlást készített előre, melly nyugotról keletre hordva a megromlott tömeget, ott életét bevégezze. Ez a világtörténet borzasztóan nagyszerű symmetriája. Ezért nem ragadta magával e roham a magyar népet, bárha ez mindenik átvonuló hadseregnek közvetlenül útjába esett. Az első kereszteshad Walther vezér alatt minden akadály nélkül vonult keresztül az országon. Kálmánnak gondja volt rá , hogy a szent vitézek részesüljenek a magyar vendégszeretetben, de egyúttal arra is , hogy azzal vissza ne éljenek. Csupán Zimonynál történt , hogy tizenhatan félrecsapva a főtábortól, a városba bementek s ott kicsapongásaik miatt megfosztatva fegyvereiktől, meretlenül bocsáttattak vissza. Walther nem állt értök boszul. Ezek után jött nyomban a másik had, negyvenezer harczos, számtalan kísérettel, magától Remete Pétertől vezérelve. Ez a szent férfiú, tüzlelkü szavaival, sajátságos hadsereget gyűjte maga körül. Mindennemű, korú és állapotú emberek egy közös zászló alá gyülekezve, lovagok és mesteremberek, gyermekek és aggok, köztük hatezer barát teljes fegyverzetben, több mint ezer apácza, háromezer szekérrel fiatal nők, özvegyek és lelkesült szüzek, a szent harczosok mindennemű szükségeiről gondoskodandók, fegyvert ragadott asceták és megtért örömleányok, vérrel terhelt gonosztevők és köztiszteletben álló férfiak, egymással szoros, szent szövetségben, ugy hogy, mint a velők együtt járó Fulbert püspök mondá : „azon a helyen együtt lehete találni az új Jerusalemet az új Sodomával." Ez a csapat is békében keresztül vonult az országon Zimonyig, ott eszébe jutott a Walther katonáin elkövetett szégyent megtorolni, a várost ostrommal bevevő, a lakosokat legyilkolás azután tova futva, a szomszéd Bolgárországban hasonló balfogások miatt húszezer embert és kétezer szekeret veszte. A megmaradottak csontjaiból később a török zultán rakatott pyramist a nicaeai (nisszai) mezőn. Ezeket követte egy harmadik csapat, Gottschalk vezérlete alatt. Ez már csupán a nép söprőjéből volt összegyűjtve. Ezeknek is megengedte Kálmán a keresztül vonulhatást, de alig jöttek Mosonyig, ott elszéledeztek, szétmentek az országba rabolni, az ellenállókat leöldösék, egy ifjút elevenen karóba húztak, egy szóval egészen Palaestinában érezték magukat. De már ezek ellen fegyvert ragadott Kálmán, félretéve minden pietást a vállukon viselt kereszt iránt. A magyar sereg a szent hegy és a Duna között utólérte őket s ott úgy összetörte , hogy alig szabadult meg háromezer ember az egész seregből, melly nem volt méltó arra , hogy a megváltó sírjáért harczoljon. Alig szabadult meg ezektől az ország, midőn egy uj sereg jelenté magát a határokon. Kétszázezer gyalog és háromezer lovas. E gyülevész jöttét mindenütt megelőzte irtózatos kegyetlenségeinek híre. Fővezérük, Enrico, egy hazug apostol, azt hitette el népeivel , hogy Isten neki megjelent s kijelenté , hogy legelső tetteül a zsidókat irtsa ki. Alvezérei, Feik Tamás, Vandeuil Clarembald, Charpentier Vilmos és Hermán gróf, mindnyájan ismeretes gonosztevők voltak, kik a velük volt roppant népséggel Köln, Maincz, Trier és Wormsban több ezer izraelitát legyilkoltattak s a magyar határhoz érve, elvégezték magukban, hogy a magyarok is csak ollyan pogányok, mint a zsidók. Már ezeknek Kálmán egyenesen megtagadta az országán átvonulást. Óvárnál Gyula nádor várta őket egy figyelő hadtesttel, tudtukra adva a király és nemzet tilalmát.. Ez dühbe hozta a kereszteseket, Gyula nádort megölték, seregét elűzték s erővel törtek maguknak utat Mosonyig. Itt azonban maga a király állt előttük. Úgy fogadta őket, mint ellenséget. A túlnyomó tömeg ostrom alá vette a várost, a sánczárkokat faderekakkal hányták tele, a falakat hosszú hágcsókon kezdték megmászni, a faltörő kosok ütéseitől omlottak a bástyák; ekkor a király egy merész rohammal kiütve a roppant ostromló tömegre, azt neki szorítá a mocsárnak, a keresztes had támadóból támadottá válva, zavarba jött, a hadakat megfoghatlan rémület fogta el, elkezdtek szétfutni, s az előttük ismeretlen bánságok, erdőkkel fedett mocsárak veszélyes tömkelegeibe tévedve, az üldöző magyaroktól nagy részint kiírtattak, alig szabadult meg közülök egyéb, mint a lovasok, s a vezérek, kik seregeiket veszély idején cserben hagyva, maguk, ki Német, ki Olaszország felé szétfutottak. E győzelmének köszönheti Kálmán király , hogy a vele egykorú históriai irók, utálatos púpos hátú, kancsal szemű, sertékkel benőtt testű szörnyetegnek írják le, akinek lelke sem volt szebb a testénél. Mi azonban e tényben is az Istennek, a történetek világszellemének kezeit látjuk. Szüksége volt, és szüksége van a világszellemnek itt Európa közepében egy magyar nemzetre, közvetítőre a keleti ős erkölcs és nyugati miveltség között, csodás anomalonjára a szabadság és hűség érzeteinek. Ezért kellett akkor a magyar nemzetnek, melly később századokig volt védfala a keresztyénségnek, akkor, midőn a keresztyén világ minden nemzetei siettek keletre — meghalni, •— azoktól elmaradnia s föntartania halhatatlan életét, örök tényezőül Europa történeteiben. Ezért kelle Szent Lászlónak azon napon meghalnia, midőn a keresztes hadak vezérletét elvállalá, s utána a korát századokkal megelőzött Kálmánnak következnie, ki, lett légyen bár testileg kancsal, de lelkével annál tisztábban látott. De a világszellem számításai tökéletesek, csakhogy ő nem napokkal és emberekkel szokott számítani, hanem századokkal és nemzetekkel Azon vádat melylyel Kálmánt e fegyveres visszautasitásaért a kereszteshadnak terhelik, leveszi róla azon szives fogadás, mellyben az utánuk jövő Bouillon herczeg seregét részesité; e