Vasárnapi Ujság – 1854
1854-06-25 / 17. szám - Miklós czár 142. oldal / Életirások; jellemrajzok - A méregevőkről. Pompéry J. 142. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
142 A méregevőkről. Olvasóink emlékezni fognak dr. Tschudi nevére, kinek „Die Alpenweltu czimü nagyhírű munkájából egy kis mutatványt közöltek e lapok a „Havasi sas" ismertetésében. E jeles természettudós 1851-ben, a Wittelshofer Lipót pesti hazánkfia által Bécsben, nagy gonddal szerkesztett orvosi hetilapban, a méregevőkről egy igen érdekes és a természetvizsgálók figyelmét nagy mértékben foglalkoztató czikket közölt. Bennünket e tünemény szintén érdekel, miután a méregevők közvetlen közelünkben laknak. Ezért közöljük a jeles természettudós czikkét mi is. Alsó-Ausztria és Sziriának főkép Magyarországgal határos hegyvidékein, különösen a földnép között, az arzenikum-evés *) veszélyes szokása uralkodik. **) Az arzenikumot e méregevők Hedri (Hidri, Hidrich, — Husterrauch) nevezet alatt, vándorló fügyüjtök, házalók útján nyerik, kik azt a magyarországi üveggyárak munkásaitól, vagy baromorvosoktól, kuruzslóktól stb. vásárolják. E veszélyes élvezetnél két czélra törekszik a méregevő. Az egyik czél, hogy egészséges, fris külsőre és a testesség, a testkerekdedség bizonyos fokára tehessen szert. Ennélfogva, mint számtalan példa mutatja, e vidékeken a parasztfiúk és leányok, merő tetszésvágyból e módhoz folyamodnak a külső szépség emelésére, mert e vidék fogalma szerint a szépség a test teljével, hízásával kezdődik. És különös, hogy ép ez ifjú méregevőknél mutatkozik leghathatósb sikere e veszélyes szokásnak, miután külsejék a méreggel élés után a legvirágzóbb arczszinezetet s a legépebb egészséget mutatja. De mig a méregnek illy eredménye is van, hány élet esik áldozatul addig? a méreg-evéssel visszaélés hány ifjú életet dönt a sirba. A számtalan példa közül csak egyet emlitek. Egy egészséges, de sovány nőcselédet ismertem, ki szeretőjét virágzóbb külső által akarta magához szorosan kötni; az általa is ismert módhoz folyamodott s hetenkint néhányszor arzenikumot evett. A kivánt eredmény el nem maradt; néhány hónap múlva testesedni kezdett, orczái kivirítottak s nem sokára majdnem ugy nézett ki, a millyennek óhajtá öt szeretője. Hogy a hatást emelje, vigyázatlanul az arzenikumadagokat nagyobb mértékben szedte be s hiúságának áldozata lett. A megmérgezés legkínosb fájdalmai közt halt meg. És valóban az arzenikum-evéssel visszaélés áldozatai, főkép az ifjabb nemzedék között, igen gyakoriak. Minden lelkipásztor emlékezik e vidékeken a megmérgezés gyakori esetére, s a náluk gyűjtött tapasztalások nevezetes, sajátságos resultatumokat mutathatnak fel. Az arzenikum birtokát tiltó törvényteli félelem, vagy a tény veszélyességének ismerete miatt titkolják-e el a méregevők veszélyes élvezetüket? De míg egy részről a méreggel élés lehetőleg titokban fizetik, a megmérgezés által okozott halálesete is nagyon ritkán jelentetik fel. A hatóság figyelme nem lehet eléggé éber, főkép azok irányában, kik a méreggel tiltott kereskedést űznek. A másik czél, mellyel a méregevők elérni akarnak, hogy (mint ők magukat kifejezik) „légiebben válljanak, azaz hogy a hegymászásnál testök megkönnyüljön az elősegített kipárolgás által. Minden hegyi ut előtt, egy morzsányi arzenikumot vesznek be e hegylakosok. Ennek folytában, mint előttem többen álliák, a legmagasb hegyet a legkönnyebben másszák meg, midőn ez előkészület nélkül egyébkor, illy utat fárasztó lélekzetvétellel tehettek meg. Azon adag, mellyel a méregevők e veszélyes szokást kezdik, több méregevő vallomása szerint, mintegy lencse nagyságú, súlyra nézve tehát félszemernél kevesebb. E mennyiségnél maradnak egy jó ideig, azt hetenkint néhányszor éhgyomorra véve be, míg lassanként megszokván, vigyázva és fokonként nagyítják ez adagot, a mint t. i. az előbbi adag hamni megszűnt. E progressióban akként haladnak, hogy egy általam ismert 60 éves földmves, rendesen 4 szemet (gran) arzenikumot vesz be. Több mint 40 éve annak, hogy ez atyjáról öröklött életmódot követi, melly hagyomány kép maradand fiaira is. Meg kell jegyeznem, miként valamint ennél, ugy a többi méregevőnél sem tűnik fel a mireny-senyv nyoma, valamint hogy a chronikus mirenymérgezés symptomái olly egyéneknél, kik a méreggeli élést testalkatuk és a megszokás erejéhez mérik, soha sem mutatkoznak; azonban meg kell szintén jegyeznem, hogy a mint e méreggel élés arzenik-hiány vagy más ok miatt félbeszakittatik, olly kórállapot lepi a méregevőt, melly a kismértékbeni megmérgezés következéseivel egészen hasonló, u. m. nagy kedvetlenség, a környezet iránti közömbösség, félénkség, az emésztési szervezet megbomlása, étvágyvesztés, a teltgyomrúság lankasztó érzete, reggelenként hányásra kényszerítés, nyálkaömlés, a gyomor, száj és üreg égése, a nyeldeklő görcsös összeszorítása, csikarás és különösen lélekzeti bajok. E jelenségek ellen rögtön csak egy szer használ a méregevőknél, a méreggel éléshez visszatérés. A méregevés e hegylakóknál nem válik szenvedéllyé, mint a mákony (ópium) evés keleten vagy a betel-rágás Indiában és Polynesiában, vagy a coco rágása Peruban, hanem mint látjuk, ha egyszer elkezdetett, szükséggé válik. Sok helyt azonban, arzenikum helyett a méregevők más mérget használnak. Ez a higlialyag (sublim Merc corosivus, Quecksilber-sublimat) minek alkatrésze higany (kéneső) és halvány (chlor). Emlékezhetünk még azon brassai mákonyevőre,ki,mint ezt az angolkövet igazoló, mákonyával naponként 40 szemer highalyagot evett meg. Roppant mennyiség. A szokás hatalmát igazolja és eszünkbe juttatja Mithridates esetét. A perui hegyi lakosok nagy mértékben élnek a highalyaggal és Boliviában az e méreggel élés még gyakoriabb,még elterjedettebb, hol a highalvag az indusok piaczán az élelmi czikkek között árultatik. Még megjegyezhetjük miként az arzenikumnak Bécsben is sok fogyasztója van, és pedig az urasági kocsisok közt, kik lovaikat hizlalják e méreggel, s az annyira kedvelt zabolatajtékzást idézik elő. A lovak sebes hízása és rendkívül fényes szőre innen származik, mit mindenki könnyen észrevehet az illy lovak dús tajtékáról. A kocsisok e czélra egy kis vászondarabban egy borsónyi mirenydarabot kötnek a zabolára. Mint fent érintettük, a mireny a nyálka gyors képezését előmozdítja. A hegylakosok közt igen elterjedett azon szokás, hogy ha a lovakkal hosszú hegyutat tesznek, az utolsó ablakba egy bizonyos adag mireny vegyitetik.*) E gyakorlat űzetik éveken át minden káros következés nélkül; azonban ha a ló olly birtokos kezére kerül, ki a lótól e különös etetést megvonja, a ló húsát elveszti, kedvtelen, fáradt lesz s a legjobb tartás mellett sem veheti többé fel magát. **) Pompéry. *) Az arzenikum magyar neve : mireny, köznyelven : egérka. Erős méreg. A vegyészek egy része által az érczekhez, más része által a vegy-elemekhez soroltatik, miután részint az érczek fényével, specificus súlyával, meleg- és delejvezető tulajdonaival bir, részint pedig vegyrokonságaira nézve, az egyszerű vegyészi elemekhez tartozó villához (phosphor) hasonlít. A mireny a kék mireesben (Speisekobaltban) tisztán, minden vegyület nélkül találtatik, a mirkovandban (Arzenikkies) és mirkénegben (Auripigmentumban) azonban már más testekkeli vegyületben kerül elő. A horgany- (Zink-) és kékeny érezek (kobalterze) perkelésénél a mireny az úgynevezett méregfogókban száll le, előbb a lég oxygen részével egyesülvén. A mireny zöldfestékek készítésére használtatik, minélfogva előállítása mirkovanoból nagy mérvben történik. P. **)Tschudi megjegyzi, miként e balszokás elterjedésének határait nem ismeri, s hogy itt csak azon vidékekről szólt, hol e szokás létezését tapasztalá. Meglehet tehát, hogy hazánknak e vidékekkel határos hegyi tájain is nyomaira fogna akadni az észlelő természettudós, e veszélyes szokásnak. De míg tudósaink uj bogárnemeket gyártanak, lépek után futkosnak, vagy az Attila és Balambér sarkantyúján támadt rozsda oxydhydrátjáról vagy történeti becséről értekeznek, az illy nevezetes tünemények elkerülik rendesen figyelmöket. P. Rövid életrajzok. I. Miklós czár. Született 1796. június 25-én. Harmadik fia volt Pál orosz czárnak, és Mária Feodorowna czárnénak, egy würtembergi her .) A lócsiszárok, midőn a vásárra sietve s igy párolgó lovakkal érkeznek, „a párolgás szüntetésére" többnyire ólomsörétet használnak, mellyet a lóval % , 12 fontnyi adagban nyeletnek el. Úgy látszik, hogy az ennek folytában néhány napig tartó hatás, a sörét mirenytartalmától származik, miután mint tudjuk, a sörétkészitésnél az ólom 100 fehér arzenikummal (egérkövet) vegyitetik, hogy az ólom a csepp alak felvételére képesebbé tétessék.^ **) Igen tanácsos minden lótartó gazdára nézve, hogy minden uj kocsis ládáját és lehető rejtekeit motozás alá vegye. Sokszor nagy mennyiségben találhatni náluk arzenikumot, mi már sok kiváncsi és e mérget nem ismerő cselédtársnak okozó halálát.