Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-02 / 18. szám - Természettudományi különösség 153. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Szuvaroff halála 153. oldal / Történeti rajzok
153 a) A föld felső, vagy termő, tehát a légkör elemei s főleg annak vize által áthatható rétegének mélységétől, egybefüggési állapotától s szinétől. b) A földfajnak hő s vizfogékonysági s megtartási képességétől. A mondottakból világos, hogy már csak magának a légkörnek lehető felhasználása is, szükségessé tesz némelly, magán a termőföldön eszközlendő műtéteket is; illyenek : annak felső rétegébeni áthathatósága, hős vizfogékonysági képességének fokozása végetti mélyitése,porhanyitása skorhany részekkeli ellátása; ha ugyan a tapasztalás szerint ez utóbbi által a tápszer egyenesen nyújtásán kivül,azon czél is nagymértékben eléretik, továbbá ott hol haszonnal lehet, magának a földfajnak is czélszerü átalakitása, keverés, égetés s szinváltoztatás végetti felületes megtérités által. E munkálatok legtöbbje által a gazda czéljai más oldalról is mozdutlathatnak elő egyszersmind, mint ezt következő czikkeimben alkalmilag kifejtendem. Kerkapoly: Históriai rajzok. Mahmud életéből. Az ázsiai mohamedán dynastiák között nevezetes helyet foglal el a ghasnawidáké, melyet 975 tájékán Gbasni és Kabulban Sebegteghin alapított. Ennek fia volt Mahmud a hatalmas hóditó, ki a balki csatában (1009) annyi tatár törzset győzött le, s birodalmát Ispahantól Araiig s a Kaspi tengertől Indusig terjeszté ki. Rettegett fegyverének súlyát a hatalmas India is érezte. Az India elleni hadjáratban, midőn Guzeráte királyságig nyomult, ez állam öszves népessége öszvegyült, hogy legfőbb szentségét, a somnathi templomot, megvédelmezze. De mit használt minden öröködése Mahmud harczedzett fegyveresei ellenében? 50,000 hindu esett el a város védelmében, anélkül, hogy megmentését elérte volna. Mahmud végre az óriási szentség, a híres bálvány előtt állott. A papok mintegy százmillió forintnyi öszveget ígértek Mahmudnak, csak hogy bálványuknak kegyelmezzen. „S az utóvilág, mond Mahmud, azt mondja rólam, hogy bálványalkusz voltam?" S ollyat sújtott szekerczésével a bálványra, hogy ez öszveomlott. A rom belsejéből pedig olly tömérdek kincs hullott ki, hogy ezek értéke a papok által ajánlott öszveget jóval felülmulta. — Ugyanezen hadjáratban egy szegény hindu panaszkodott, hogy Mahmud egyik harczosa éjenként házára tör s nején erőszakot tesz. Mahmud parancsolá, hogy egy illy alkalommal hivja el őt. Harmadik éjjel a hindu Mahmudhoz szalad azon jelentéssel, hogy a bevádolt házánál van. Mahmud testőreivel körülveszi a házat, eloltatja a fáklyákat s a tetten kapott bűnöst rögtön lefejezteti. Meggyújtatja a fáklyákat, megtekinti a bűnös tetemét s örömkiáltással térdre borul s hálaimat rebeg. Végeztével a bámuló hinduhoz fordul s így szól : „Tudd meg, hogy azt hittem, mikép a bűnös fiaim egyike. Azért oltottam el a fáklyákat, nehogy atyai szeretetem kegyelemre bírjon. Isten megjutalmazta igazságszeretetem : a bűnös idegen!" S csak e meggyőződésre jutva, enyhítette éhségét három napi kínos böjtölés után. zS. Szuvaroff halála. Szuvaroff volt az orosz hadsereg leghíresebb tábornoka. Egyedül ő volt képes a győzelmes franczia fegyverekkel megmérkőzni s azoktól nem egy diadalt kicsikarni. Midőn visszatért Moszkvába, I. Pál czár annyira fel volt iránta lelkesülve, miszerint ünnepélyes ukázt adott ki, mellyben meghagyá, hogy Szuvaroff diadalmenettel vonuljon be a minden oroszok fővárosába. Az ünnepély nagyszerűen volt rendezve. Roppant lovasseregnek kellett mérföldekre a diadalmas vezér elé menni, s hosszú sorban kétfelől felállított gyalogsági rendek között kisérni őt a főváros kapujáig; minden háznak zászlókkal és zöld ágakkal kellett ékesítve lenni; minden harangnak meghúzatni a tornyokban, s az ágyuknak dörögni a Kreml előtt, a midőn a vezér megjelenend a császári diszhintóban a város falai előtt s onnan egyenesen az uralkodó palotájába vitetik s ott leend lakása a czárral egy födél alatt. A város legnépesebb piacza közepén emléket parancsolt emelni a czár Szuvaroff számára érczből és márványból, melly annak tetteit az utókor előtt örökitse. A vezér jól tudá mind e készületeket és elgondolás hogy illy magas tisztességben még egy orosz alattvaló sem részesült soha. Egy napon azon parancsot kapja Szuvaroff, hogy a visszatérés ideje alatt minden nap más meg más tábornokra bízza a napi parancsnokságot. Ez tisztán formasági kérdés. A fővezér azonban, minthogy tábornokai között egyedül Bagratim volt képes a sereget vezetni, az egész után mindig ő rá bízta a napi parancsnokságot. Ez csekélység, mondhatni : semmi. És íme a diadalmas Szuvaroff e semmiség miatt egyszerre megbukik, rögtön visszavezetnek a parancsok az ünnepélyes elfogadásra. Szuvaroff egyedül érkezik meg Moszkva falai alá, senkitől nem kísérve, senkitől nem fogadva, betegen, félholtan, innen egyenesen Pétervárba viteti magát édesanyjához; mindenki elhagyja, az udvarnál ki nem mondják többé nevét. Szuvaroffnak ismerőse sincs az egész országban, ugy elfeledték, mintha soha sem élt volna. Meg is halt néhány nap alatt. Midőn a czár megtudta Szuvaroff halálát, elfeledkezék haragjáról, és azt mondá, hogy e férfiú halála országos szerencsétlenség. És az udvaronczok rögtön utána mondák , hogy bizony nagy férfi volt Szuvaroff, és sajnálni lehet, hogy engedetlenségével bemocskolá babérait, különben kár érte, hogy meghalt. " M. , * Természettudományi különösség. Mint tanítja a fecske fiait saját mesterségére? E napokban egy ismerősünk sajátszerű természeti tüneményre figyelmeztetett bennünket, melly, mint tanúbizonysága az állatok okossága és leleményességének, méltó, hogy a természet titkaiban gyönyörködök számára feljegyeztessék. Padlásán ugyanis a fecskék laktak s barátunk számtalanszor gyönyörködött benne, milly gyöngédséggel ápolta a fecskepár pelyhedző fiait. E közben azonban feltűnővé kezdett lenni előtte, hogy azon a tájon, hol a fészek volt rakva, olly szerű döngést, zúgást hallott, mintha egész méhkas volna oda rejtve. Miután e zúgás okát sokáig ki nem birta találni, végre tudnivágyból felmászott a fészekig s bámulattal győzödék meg a fecskék leleményessége felöl. A fészek körül ugyanis a padlás deszkái finom lágy sárral voltak betapasztva s az anyafecske ebbe a puha sárba dugdosta bele félig a fiainak haza hordott mindenemü bogarakat, mintha egy egész bogárgyűjteményt szedett volna össze valami muzeum számára; az elevenen hagyott rovarok ugy voltak a sárba dugdosva, hogy szárnyaik kívül maradván, életük jelét adhatták, de ki nem szabadulhattak s ez okozá az említett zúgást. A fecske így akarta fiait az eleven bogarak elfogására kapatni, s a kicsinyek szorgalmasan látszottak tanulni az eléjük rakott feczkét. A madarak rendesen szájukból szokták etetni fiókjaikat, hanem ezzel sok idő eltelik; ki adhatá azt az eszmét ennek a madárnak, hogy illyen újítást találjon fel régi rendszerében, melly annál sokkal tökéletesebb? Török adoma. Magyarhonban történt, a török uralom korában, midőn a legutolsó török kalmár is megkívánta a nagyságos czimet, hogy egy szegény paraszt bevetődik egy illyen nagyságos török kalmárhoz. * — Nagyságos ur! egy mázsa kősóra volna szükségem. Beteg a tehenem s azzal akarnám nyalatni. Aztán házi szükségre is kellene.