Vasárnapi Ujság – 1854
1854-08-06 / 23. szám - Hová vezet a részegeskedés 190. oldal / Elbeszélesek
190 kinek mi az erősebb, mi a gyöngébb oldala. Mellőzé a nagy csatákat s inkább kereste azt a harczolási módot, mellyben a török erős. Tudja, hogy az ozmán katona kitűnő az apró csatározásban (Plänkeln), mig a gépszerű muszka megbecsülhetetlen ott, hol nagyobb tömegekkel kell dolgozni, azonban csatározásokban, a kozákok kivételével, keveset ér. Tudja hogy a török katona nagy üggyességel tudja védeni a falakat és sánczokat, mig az orosz számos ízben bebizonyitá az illy helyek ostromlása körüli gyámoltalanságát. S ezen tulajdonságok tekintetbe vételével intézte Omer basa működéseit. Szakadatlan apró háborút folytatott, s mihelyt nagyobb tömegekkel találkozott, azonnal vagy körülsánczoltatta seregeit, vagy erős várakba vonta vissza őket. Beváró állásából semmi sem volt őt képes kicsalni. Azalatt a kis háborúzás elfárasztotta a muszkákat s ezer meg ezer emberöket küldé a más világra. Mindezt, mint mondák, sumlai középpontjából nyugottan intézte a török fővezér, hol készen volt azon esetre, haj a muszkák a Balkán hegységen akarnának áttörni ;<«íik illendő fogadására. Újra bebizonyult tehát, mit már fcMgi^M^nayígmlitének a hír hangjai, hogy Omer basa szeméW|f^^^^ól$l§annál fogva nem mindennapi ember. Az európai Szokásoknak, gondolkozási s cselekvési módoknak nem hódol ugyan föltétlenül, de nem is elfogult azok jó oldalai iránt. Annyi bizonyos, hogy fur"Megéneket alkalmaz seregében, ezt nem Szívbeli hajlamból, hanem kénytelenségből teszi. A törökök dícsért jó tulajdonságai : a hűség, nyíltság és önzetlenség, teljesen megvannak benne. Háza, mellynek rajzát mai számunk adja, egyszerű s belül európai módon, nem törökösen van elrendezve. A bort pedig, mellyet a török próféta tilt, minden tartózkodás nélkül megissza. Ujabb időkben felhagyott a háremmel is,, s egyetlenegy nővel él (ki erdélyi születésű). Neje az európai nők minden szabadságával bír s mint mondják, nem csekély miveltségü. Nem régiben egy harczi indulót közöltek a lapok (Omer basa indulója), mellynek zenéjét neje szerzette. Rajzunk azon perczben tünteti fel a török fővezér hadiszállását, midőn épen egy angol tábornok jön hozzá látogatóba leányával együtt. mHM! mMi Hova vezet a részegeskedem ? (Beszély.) I. tetem. Olvasóimat N. megye egyik kisded palócz falujába v.A falu házai tisztasága, bár azok igen egyszerűek, mutatja, hogy női szerények és munkások. Jelenleg az egyenes utcza, melly az egyház előtt tisztán és szélesen terül, zöld fűvel, fákkal és virágokkal van behintve; a fák között itt ott kisded oltárka látszik színes kendőkkel, szalagokkal felékesítve, közbül láthatni egy egy feszület mellett a szenvedő szent anya, Veronika és Magdolna képeit. Az utcza olly néma csendes, mintha az éjfél órája volna, pedig fényes nap világítja az oltárokon levő szent képeket és glóriát von sugaraiból a szenvedő ajstzok fölé. ' """t*i E csendet csak az orgona méla hangjai, vagy a pacsirta hangos dala szakitj feileg koránkint. Elhallgatnak végre e szent hangok is, a harangok öszvesirnak, az egyszerű egyház ajtaja megnyílik s elöl ősz öreg lelkész lép ki, utánna a falu tisztes arczu öregei, s ezek után mintha az ég nyílt volna meg, és angyalait bocsátaná ki, olly ifjan, szépen, szemérmesen jönnek a helység leányai, csak szárnyak kellenének, hogy mint gerlék repüljenek. E nap az ö ünnepök. Minden palócz leány dobogó szívvel várja az „űrnapját"; e napért fárad egész télen tavaszon a férjhez menendő hajadon, hogy ekkor minden, a mi rajta leend, tiszta uj legyen; mert hitök szerint csak ugy jő a kérő a házhoz. Illyenkor aztán repülnek a fehér szoknyingek, fehér kötény, királyszinü szalaggal felékesítve, kopogó piros csizma, magas sarokkal, térdig érő haj, szines hajfonóval s tövébe nagy bokrozóval ékesíti a főket, arany vagy ezüztuláris, szalag csokrokkal. Olly jól áll e tarka öltözet hajnal piros arczukhoz e fiatal, ugyszólva még gyermek-leányoknak! Valóban szép menet, de mint gyémánt kiválik az üvegből, olly igen feltűnik a szép Gergely Veron a lányseregből, az ő ruhája a legegyszerűbb, mégis legszebb , olly áhítatosan megy a menet közt, se jobbra se balra nem tekint, csak előre, mégis legtöbb legény szeme akad meg rajta, még a Kis Pistáé is a falu legderékebb legényéé. Legszebb bokrétája is van a kalapja mellett, mellyre olly büszke, mintha mindenkinek tudni kellene, hogy azt a szép Veronka kezei kötözték, s annak csillagszemei nyugodtak rajta. Könnyű Veronnak szép bokrétát kötni, mikor a kastélyból kapja a virágot — sugák az irigy nyelvek. Pedig csak rágalmazás, mert a legfehérebb fal alatt, a legszebb virágos kert van, a Veron kertje, onnan került a bokréta. Igaz hogy Veron sok jóban részesül, a kastély asszonya kereszt anyja, ott tanult a kis leány írni, olvasni, ott tanulta meg a csinos elrendezést, ami az ö házukat a többi tiszta házak felett is kityafifcekre. Agg anyja sem segíthet neki semmi dolgában, mégis az ő Karcsu' derekán áll legjobban a pruszlik, az ő kendője van legszebben kivarrva. Hej ! szerette volna Pista azt a karcsú derekat megölelni. ""de nem volt szabad. Hasztalan kacsingat most is a tejfehér arczra, a hosszú árnyas szempillák szüntelen a könyv betűire zárják a szende kék szemeket. A mise végezténél pedig nem áll meg pletykát hajtani a szomszédok előtt, csak a szép „Dicsértessék" hangzik ajkain és tovább halad keresztanyja után, piros kis imakönyvecskéjét vive hónya alatt. Pista csak távolról követi , de a mint a kastély asszonya a köfal-kerítés mögé halad, mégis meglassítja Veron lépteit. — Hiába, a szerelemnek nem lehet parancsolni. — Hadd érjen el ha akar szegény, hogy ne fáradt már eddig hiába — gondolá a kis leány. — Hej Veron, látom én már, más kérőre vársz, hogy egészen újba öltözél — sóhajtá a lihegő legény—pedig tudod hogy apám uram nem házasít még meg az idén. — Ugyan mért beszél már ollyakat? — mondá szerelmesen '---' Hát, hogy ne beszélnek, mikor még csak reám sem néztél a mai nap. — Hiszen csak nem bámulhatok kedve az egész világ láttára. Aztán anyámasszony haragudott , hogy mért jár Barna Petivel, azzal az iszákos verekedő legénnyel, azt mondják : aki kovácsot szeret, kormos annak az arcza, — tudja, én nem haragszom kedve, hiszen — s a tévedező szem egy perczig a bokrétán pihent meg. Pista elérte e czélzást és levéve kalapját mondá : — Az igaz az én bokrétám legszebb a faluban, de a legtakarosabb is az a ki adta : az én szeretöm. Veron arcza felpirult, s alig hallhatólag susogá : — Ugyan hogy tud már az egész világ hallatára illyeket beszélni. — Hát ugyan mért ne? Hadd tudja a világ, hogy szeretlek. Vétek az? Aztán ha az volna is, mégis szeretnélek Veron, ha a más világon kellene is égnem hét esztendeig, már én nem tehetnék másként. «ä— '' — Mégis azt mondta Boris r^if, hogy olly sokat tud beszélni a szivárendásnéval. — Csak konkolt akarnak a mi sziveink közé vetni, azért beszélik. Héj nem áldja meg azt a teremtő, aki elhagyja rózsáját. Veronnak köny, a boldogság könye szökött szemébe, aztán egyet mosolygott még kedvesére, mint búcsúzó nap, melly kibújva a felhőkből, megaranyozza az első cseppeket, mellyek áldást hintenek a szomjas földre; s elfordult, hogy a kastély dombjára felhaladjon. Az úrnő megsimogatá a piros arczot, megegyengeté a göndör dús szög hajat, megdicséré magaviseletéért, s igy rekesztő beszédét . • —Pista is derék legény, olly szépen illetek egymáshoz, csak az isten adná, hogy ö is mindig becsületes maradna; kérd öt Veron, ha szeret megteszi, ne járjon a korcsmába, még ő fiatal, épen ebben a korban szoktak a legénykék elromlani, mikor már érzenek egy kis erőt magukban. Azt még csak nem gondolod,