Vasárnapi Ujság – 1854
1854-12-03 / 40. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 355. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
355 Utazás a föld körül. Anderson nyomán Dr. Hegedűs. VI. Elutazás — tengeri temetés — Otahatt — éghajlat — lakházak — létmód — Pomare királynő — bűnük ösvénye — kilátás. Ködös napok neheziték a hajózást s nagyíták a tenger egy formás ágát. Egy nap követé a másikat minden egyéb különbség nélkül, mint a mit szél s idő idézhet elő a végtelen korlátlan tenger sivatagon. — Bár milly sokáig merengjen is tekintetünk a szabad tengeren, hol hullám hullámot űz, — a nézlet maga nem untat, — mert mozgás élet, — a fellegek széltől különfélekép idomitva szüntelen változó alakokat tüntetnek fel, szóval a tengeri élet egy ezer változata nagy feladvány. — Az isteni tisztelet a legérezhetőbb különbség, midőn az Úr szelleme a vizek felett lebeg, midőn ihletett imák hangoznak a menny magasztos boltozata felé, mellynek védelme nélkül a töredékeny hajó, képtelen lenne a szilaj elemek ostromának ellentállani. — Temetésünk is volt, egy útitársunkat, kinek reményei hazáját visszontlátni, meghiúsultak, a hideg hullámsírba temetők. — A fedélzetre gyűlve hallgatók a lelkész, szónoklatát, melylyel halandóságunkra emlékeztetett, s itt, hol a halál százszoros változatú alakban környezi a gyarló halandót, — nem lehet elfogulatlan kebellel hallani, mint zuhan a nemzeti lobogóba takart hulla a hallgatag hideg mélységbe, — látni, mint omlanak össze a habok a hideg sir fölött, mellynek helyét ki sem fogja többé fellelhetni. De vigjelenetei is vannak a tengerész-életnek. Midőn vasárnap délután tánczvigalmat tart a legénység, s a jármű minden ingásai daczára javában járja dobszónál a keringőt, kedve annál szélesebb lévén, mennél nehezebb cseppekben csordul az izzadság viharedzett arczaikról. September 14-kén a láthatáron egy fekete pont tünt fel a habokból s föld! föld! hangzék az árboczkosárról. — Sebesen sikamlott feléje a hajó, a pont mindinkább nagyobbodott s nemsokára a „Csendes tenger csillaga" a gyönyörű, olly sokszor megénekelt Tahaiti tünt fel előttünk. Ragyogó paizs gyanánt reng e sziget mint tenger királynéja, a csillogó habok felett. — Keleti részén sziklafolt egyesiti a szomszéd Tajazalu szigetkével, mig közepén egy óriás kúp a felhőkig emelkedik, mellyről minden oldal felé éles ágak, mind megannyi megfagyott lávafolyam nyúlnak egész a tengerig, mély hasadéku völgyeket képezvén. — S mégis ez első tekintetre vadon, s meztelennek tetsző hegyek, nem olly kopárok mint Oceania sok más magasztalt szigeteié. — Csúcsig zöldelő növényköpenybe burkolva dúsan pompázó növényzettel lepett völgyeket képeznek — mellyek egyedül a trópusi erdőkhez hasonlithatók szépségben. A part hosszában lapály nyúlik el, mellyen mivelt szántóföldek, bambus nádból épült szellős lakok, kókus és kenyérfa berkektől felváltva a lakosok csendes munkásságáról szépen tanúskodtak. S e gyönyörű, a legnagyobb művészről alkotott kép csillogó kláris keretbe van foglalva, mellyen a szüntelen zajló habok törnek s mikhez hasonlítva emberi kezek által emelt bármi nagyszerű kikötő, parányisággá törpül. Kedvező széltől segitve hajónk nemsokára a keskeny nyíláson áthatva a Koráll sziget öblében Papiti kikötőjében horgonyt vetett. — Egy itt horgonyzó franczia hadihajót szokásos lövésekkel köszöntvén, harczias üdvözletünket csakhamar egy révtelep ágyúi dörögve viszonozták. E csendes, a koráll állatkák által képezett kikötő sima tükréből, ezt mintegy áttörve, kis korall-szigetkék emelkedtek, mellyek egyike, Motuta nevezetű, büszke pálmáktól árnyékolva, Pomare királynénak kedvelt nyári lakhelye volt. — Most a rajta épült sáncz a francziák ittlétét jelenti Ama keskeny róna, mellyen Papiti város elterül, e földrész termékenységének jellegét viseli; — A magas 7000 lábnyira felnyúló hegyormok a csodálatosan szép képnek gyönyörű előterét képezik. S mind e szépség, bármint vizsgáltassék, nem tünedékeny. — Holdvilágos éjen e házcsoportok között andalogva, halvány szelid fényét sürü setét lombozatok s kis házak felett rezgeni láttuk, — s az est langy üde legét szíva, a benszülöttek fesztelen csoportjaik közé vegyülni, mesterkéletlen kaczajukat s ártatlan csevegésüket hallgatni, — mindez olly élvezetet nyújt, mellyben a halandó csak itt részesülhet. A város legszabályosabb része a part hosszában terül el, mellyben egyes házak európai ízlésben ugyan, de alacsonyak s fából épültek. — Kivételt képeznek a franczia magtárak, sütőházak s laktanyák; — a többi lakok minden szabatos rend nélkül fesztelen csoportokat képeznek, árnyékolva hullámzó pálmákkal s kerítve viruló illatos cserjével. A belföldiek — kanákok — házai bambus-nádból vannak építve s pálmalevelekkel tetőzvék; — mi nekik nemcsak könnyü de ugyszólva légies külsőt kölcsönöz. — Olly tájra látja magát vetve az utazó, melly megáldva a természet minden bajaival s javaival, gondtalan életnek s az édes semmittevésnek élvezetére látszik teremtve. Itt hol az élet fentartásáért szüntelen küzdött tusa, nem emészti fel a test, s nem nyomja el a lélek erejét, itt ez örök nyárban és kéjes egyformaság között lehet leginkább érteni, mit tesz a természet kebelén nyugodva s gazdagságában gyönyörködve ennél sem többet, sem mást nem kivánni. A házakban csak kevés fényűzési czikk találtatik, mellyek ridegebb éghajlatok alatt a kényelem s jólét élvezetére szükségeseknek tartatnak. — .A padló fris levelek s virágokat van behintve, mik a különben szerény kunyhót kellemes illattal elárasztják; helyenkint lágy kákából font tarka szőnyegek teritvék, miken a meglehetősen gondtalan lakók, a nap s mondhatni életük legnagyobb részét elmélázzák; dagadó párnák, néhány egyszerű, de ízletes edény, kényelmes nyugágyak, hófehér függönyökkel egészítik ki a szerény bútorzatot. S mi is kellene több, hol az egész élet kényelmes étkezés s ábrándozó nyugalom között foly, csak ritkán felváltva az életszükségek könnyű foglalkozásai által. — A franczia kormányzó laka, emelkedett nyilt téren fekszik, mellyen a katonaság hadi gyakorlatait tartja; — csinos fasor vezet ez ízletesen épült erkélyes lakhoz, előtte virágkeretben csillogó szökőkutak locsognak. — A lak belseje azon pompa nélküli fényűzéssel bútorozott, melly egyedül e fenséges éghajlat kellemeinek élvezetére van számítva. A kormányzó, Page úr, termeiben olly nyugott méltósággal járt kelt, miszerint a gondolat, hogy ő az Ocean gyöngyének ura, önkénytelen szállta meg a gondolkodót. E kies laktól balra nyúlt el ama hires Pomare királynő laka, egyszerű s alacsony épület, — hol ö hivatalos tisztelkedésünket fogadá, mellynél azonban, hogy jelen nem lehetek, egyik kirándulásom okozá. — Ő felsége a zene iránti előszeretet emlitvén, parancsnokunk olly udvarias volt, hogy zenekarunkkal több estvéken a királynő udvarában vig táncznótákat húzatott, — mire nemcsak a körülrajongó nép, de maga a királynő s udvara is tánczra kerekedve, fesztelen keringőt kezde járni. Pomare ő felsége kerekdedebb termetű , mint a tahaiti nők rendszerint; kik a női termet természetes kifejlettsége által, sejtetik, millyen a természet remeke vagy legalább millyennek kellene lennie. — Setét hajzatuk, majd tömött repkénnyel körülfont fonatokban koszorúzza homlokaikat, majd pongyola tekercsben árnyékolja nyájas arczaikat, egyszerű morindu vagy málvavirág által diszittetvén. — A könnyű egyszerű öltöny festői redőkben ömlik le lábaikig s egész termetüknek természetes s mesterkéletlen bájt kölcsönöz; — minek veszélyességét csak az mérsékli, hogy szeretetreméltóságuknál kelleténél kevésbé becsülik önmagukat. A sziget belsejével vágyván megismerkedni, egy belföldit kalauzul fogadok, ki kényelmesen, mosolygó vidéken át vezető, bűnök ösvényén a hegyek felé. A maga nemében járatlan országut nevét eredetéről nyerte; az erélyes jezuiták ugyanis a hatodik parancs áthágását egy bizonyos hosszaságu ut csinálásával bünteték. Gyönyörű vadonok s illatos erdőségek szegélyén elhaladva, végre a hegyek aljához s innen kigyózó vonalban, tátongó *