Vasárnapi Ujság – 1854

1854-12-24 / 43. szám - Utazás a föld körül. Anderson után Dr. Hegedüs 390. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok

Utazás a föld körül. Anderson nyomán Dr. Hegedűs. VIII. Kanton — templom — népélet, vallás — papok — virághajók — családi viszonyok — kertek — népnevelés — európaiak kereskedése — a Csinbirodalom jövője.­ Érkezésünk utáni napon Kantonnak tartok. A hatalmas folyó, majd friss pázsittal boritott, majd virágzó gyümölcsfa­csoportokkal ékesitett partok között hömpölyög, mellyeken apály idején a meleg fekete iszapban csupasz bivalyok hasalnak, vagy félmeztelen alakok gázolnak, a hátrahagyott halak felsze­degetésével foglalkozván. Helyenkint nagy Josz­­­káruk (templomok) emelkedtek. Egyikök előtt megálltam, gránit s fövényköböl volt épitve, tor­nyának teteje, óriás sárkány és egyéb csodás alakokkal ékesitve, csucsosan nyúlt fel egész a felhőkig, mig több teremre osztályo­zott belseje telve volt furcsábbnál furcsább bálványokkal. — A pap egész egykedvűségben ült a templom szentélyében, dohá­nyozva s egy rizsadagot a másik után csendesen elköltve. — Valahányszor egy hivő belépett s bálványa számára tőle gyer­tyát, füstölő szert vagy aranypapirt vásárolt, dobjára egyet ütött, harangját kongatta s ismét előbbi mélázásába merült. — Az áj­tatos szines gyertyáit s füstölő szereit egy, a bálvány előtt álló fövénnyel telt korsóba helyezvén, s azokat arany papirosával meggyújtván, egy gyékényen hosszat nyúlt, a földet csókoló, néhány bűvös rovással rótt hasábkával a pallózatra ütött s a mint kopogásuk jót vagy roszat jelentett, majd áhitattal tovább imádkozott, majd haragosan felkelt, öklével a bálványt fenye­gető s hátat fordítva kiment. Mennél közelebb értünk Kanton városához, annál jobban látszott, hogy népes birodalomnak nagy városához közeledénk. — A kikötőben thé­dsonkok egész seregével találkozunk, majd pompás mandarin-hajókkal, majd hadi-csonkok mellett hajóz­tunk, mellyekbül óriás ágyuk torkolatjai ásítottak felénk , mig a mellettök horgonyzó virág-hajókból kábitó zene hallatszott. — Kígyó gyanánt sikamlott könnyű Sampanom a fel alá evező száz meg száz hajó között, mellyek minden pillanatban bennünket összezúzni látszottak. — Óriás gözösök sietve kavarták mellet­tünk a folyamot, mig szebbnél szebb mulató hajók egész kénye­lemmel úsztattak a folyó mentében. — Minden mit emberi lele­ményesség Neptun hatalmának leigázására feltalálhatott, tarka tömkelegben forrongott körülöttünk, soha nem fáradó nyugta­lansággal. Az itteni népesség egész osztálya kizárólag a folyamon tölti életét. Ezen hajón születtek, rajta élték gyermekéveiket, küz­dötték az élet tusáját, nyugodtak munka s izzadás után, s rajta fognak kimúlni. A folyó volt számukra a világ, hazájok a szük hajó, mit a szó legszorosabb értelmében éltük sajkájának lehet nevezni. Alig szálltam ki s egész sereg csinai vett körül, portugál, angol és csin szavakból gyárt érthetlen nyelven ajánlván szol­gálatokat. — Figyelemre nem méltatván őket, egyenkint elha­gynának, csak egy maradt nálam­ vezetőül, ki nekem jó szolgála­tokat tön. Egy szép, európai ízlésben rendezett kerten keresztül a régi csin-ulczába értünk, melly a házak zöld színezése s a közepéig nyúló ereszekkel ellátott tetők miatt, meglehetős homályos. Itt laknak az eu­rópaiakkal üzérkedő kalmárok, boltjaik selyem szövetekkel, elefántcsont faragvány­okkal, többnemű­ t­éne 1 s mindenféle különczségekkel telvek. — Töredezett angol nyelven szólitják fel a boltjaik mellett elhaladókat s ha egyiket becsalni sikerült, rája zárják az ajtót, kiszedik minden áruikat ezek jóságát, szépségét dicsérvén a mennyire tág torkuk csak enged­heti. — Hétszeres árt követelnek rendszerint, mint a mellyen átengedni szándékolják, s kelméik sőt önmaguk iránt is tett bármi ócsárló megjegyzéseket fel sem veszik. Csak azon keres­kedők, kik évenként milliókat forgatnak, képeznek némi kivételt, ezek szabott áron árulnak, de mind a mellett sem szükséges velük felette kényesen bánni. A népéletet egész erdetiségében látni óhajtván , az oldal­közök és sikátorokba kelle bocsájtkoznom, mellyek oldhatlan bom­lottságban szelik százszorta egymást, nagy változatosságuk által kábitva a sétálót. — Ezen közök felette szűkek s a tetők ereszei az utcza közepén egymást majdnem érvén, a nap sugarai csak gyéren eshetnek a félhomályban, hangyasereg gyanánt zsi­bongó embertömegre , s ezen szük utczákat a boltajtókból kiálló, s tarka betűkkel beirt veres czimtáblák, még keskenyebbekké teszik; — távolról tekintve, e fenálló czimtáblák színfalak­­ gya­nánt tűnnek fel, mi az itteni élet színpadiasságát felette emeli. Bár­mennyire hasonlítsanak is első tekintetre egymáshoz, közelebb vizsgálva, jó és rosz, nemes és aljas, szép és undorítólag csúnya arczokat lehetett különböztetni. A rendőrök szakadatlan kurjantásai fárasztók, kik majd egy nagyhasú mandarin (főúr) majd thé-csomagok számára rést csi­nálnak a néprajban, bámulatos ügyességgel jártatván hosszú bambuspálczáikat a zsibongó nép hátán. Itt egy hordható játékház előtt guggol egy pár csinai, figyelemmel kisérve a koczkák pörgését, ott egy vén jósló körül gyülekeznek, ki bűvös jeleket róva érczlapjára, fen hangon hir­deti a jövendő titkait. Jól jövendölhetett a sors papja, mert a kérdező arcza derült, szívesen rótta le néhány fillérnyi tartozá­sát, bizton nézvén a jövő elé, melly többé sem kétes sem borult. A nagy számban létező borbélyok, műhelyüket czukorsüveg alakú szekrénybe zárva, magukkal hordják, ha szolgálat­jukat valaki igénybe venni kivánja, ezt az utcza közepére leteszik, a szépítés után vágyó rajta helyet foglal, a borbély tükröt ad kezébe, egy kis szelenczét vesz elő a letarolt hajcsutakok szá­mára, mellyek itt igen keresett trágyanemet képeznek, s a szap­panozás után bámulatos ügyességgel végzi műtétét a sokaság tolongása daczára. A laczikonyhákban gyönyörű halak, aranyos fáczányok s egyéb zamatos illatú ételek mellett, füstölt patkányokat és zsinórra fűzött egereket láthatni, miket a csinaiak egyenlő étvág­gyal elköltenek. De nem csak a test, a lélek szükségleteiről is van gondos­kodva, könyvek majd sátrakban, majd az utcza közepén pony­vákon árultatnak, mind szilárd betűkkel s felette finom papírra nyomatvák, miért is a csin­k­ók felette elterjedtek s az irodalom terményei hallatlan olcsóságuak. Mintha varázsolt városban sétáltam volna, tekintetem száz meg száz érdekességen akadt meg; s mind ezen óriás termelés­nek megfelelő fogyasztás bámulandó. Valóban milly iszonyú fényűzésnek kell uralkodni ott, hol mind ez vevőre akad, minek csak hulladéka vándorol Európa gazdagainak s hatalmasainak termeibe. A csinai felette vallásos, a legkisebb csolnaknak, a legszegé­nyebb kunyhónak is van saját pohos vigyorgó bálványa, mellynek tiszteletére lámpákat gyújt, tömjénnel füstöl s arany papírt, arany fejében áldoz lakója. — Midőn reggel egyet for­dultam, számos csolnak lakóit láttam családi bálványaik elött leborulva, tompa érthetlen imákat mormolván. Nagyszámú papjaik kizárólag növény táplálatból élnek, minden testi lelki munkától tartózkodva, — a legcsunyább s legszennyesebb hadat képezik s legjobban hasonlitnak szem állatjaikhoz, a templom-udvar szegletjében hizó sertésekhez. Az uralkodó vallás Kon-fú-tsé tana, mellynek alapelve t tekintély s apai hatalom, mellyek egyszersmind a csinai államin­tézetek talpkövét képezik; — 2500 év óta uralkodik s ki tudja meddig fogja még magát fentartani. A keresztény vallást néhány század előtt a jezsuiták kez­dék terjeszteni, még pedig olly sikerrel, hogy maga a császár , egy herczegasszony megkeresztelkedett.­­Ők a legelső állán hivatalokat foglalák el, fényben s pompában éltek, de néhány tul merész tervek miatt az egész épület összeroskadott s azóta sok akadály és nagy veszély­ek között hirdetik a téritők az Isten igéjét. Van a Csinbirodalomban egy vallás, mellynek tanait ész­vallásának nevezik, de terjedése csekély, követőit veszélyes em­bereknek tartják, papjai pedig üldözéseknek is ki vannak téve Mint természet­vizsgáló, illeti, hogy a csinaiaknak ne csal önalkotó isteneik iránti viseletjöket vizsgáljam, de azt is, min

Next