Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-09 / 6. szám - Aczél harangok 45. oldal / Fontosabb apró czikkek - Az angolok a tengeren 45. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
45 „vizeletrekedés" bajban e vala első, ki a kőmetszési műtételt sikerrel kisérté meg, miről könyvében — a magyar forditást értve — 120—124 lapokon — két nevezetesebb esetet leirva, körülményesen értekezik is. Jelen munka sokkép különbözik az eddigi illynemü müvektől. Olly nyavalyák, mellyek egymással rokonságban vannak, vagy hol egyik a másikból fejlődik ki, vagy a mellyek különböznek ugyan egymástól, de többnyire egy bizonyos nemű baj egyes fokozatai és átmeneteinek tekinthetők, millyenek a belső lobos jellemű nyavalyák, lázas természetű bajok, például a bénaságok több faja, amellett, hogy egymás után fokozatosan és világosan előadvák, egyszersmind egy általános képet is nyerünk róluk. A bajok kórjeleit egyébiránt annyira értelmesen határozza meg a szerző, hogy a kevésbé avatott embert is majdnem kézzelfoghatólag a baj megismerésére vezeti. Orvosi tanácsai jelesek. Ugyanazon egy baj ellen csak egyféle gyógyszert vagy eljárást ajánl. Nincs itt kapkodás sokféle receptek után, hacsak a baj változatossága nem kíván a gyógyításban is némi módosítást. Leírja szerző a gyógyszer készítése, beadása módját is, és a mi fő, hogy az milly adagban, rendben és időben történjék. Gyógyszerei minél egyszerűbbek, nem költségesek és sok részben házi szereknek nevezhetők. Érintenünk kell még, hogy minden állatnem bajainak előadását megelőzi az e nemű állattenyésztést tárgyazó rövid vázlat. Sok hasznos útmutatásra találunk itt az állatok fölnevelését, ápolását, táplálását illetőleg. Minden állatot megellésétől kezdve élete minden szakain figyelemmel kísér a szerző, és sok jó tanácsot intéz a gazdákhoz a rétek minősége, kezelése, takarmánynyerés, és a marhák takarmányoztatása iránt. Igaz, hogy a magyar gazdának nem egy kedvencz gondolatát rontja le, de nincs abban nagy kár. Jó ha az előitéletektől szabadulunk. Csak kétszer meggyőződve mond le az ember előitéleteiről, s akkor sem örömest — de mégis lemond, ha hasznát látja. A forditás eléggé sikerült, s a forditó köszönetet érdemel, hogy a műszavakat népies kifejezésekkel igyekezett adni. Értelmet zavaró sajtóhiba alig fordul elő benne s kiállitása is csinos. Az angolok a tengeren. A politikai lapokból tudják olvasóink, hogy az öreg Napier Károly parancsnoksága alatt egy hatalmas angol hajóhad ment be a keleti tengerbe, az ekkoráig még jégtől övezett orosz flottát fölkeresni. Miután csak kevés magyar embernek van szerencséje a sík tengeren bámulhatni az ujabb kor roppant hadi járműveit, nem marad egyéb hátra, mint nézni, mit írnak róluk mások. Halljuk tehát egy svéd tudósító szavait : „Gothenburgba — így szól emberünk, akinek különben nem újság a tenger — márczius 17-én estve érkezett meg a hír, hogy jön az angol hajóhad. Mintegy 400 emberből álló társaság e hírre rögtön abban állapodott meg, hogy külön gőzöst fogadva, a nyílt tengerre száll, nemcsak hogy kíváncsiságát kielégítse, hanem hogy az angolokat egyúttal szívesen üdvözölje is. Ámbár az időjárás e helyütt márcziusban épen nem szokott kellemes lenni, mégis igen sok asszony is találkozott a gőzösön. A Wingasund nevű horgonyhelyen hét angol hajót találtunk, köztök a 91 ágyús „Princess royal" nevű sorhajót. Úgy látszik, az angolok jól hasznát veszik az időnek, mert ámbár csak a múlt este érkeztek meg, ekkor máris mintegy 33 ágyús naszád volt künn gyakorlaton. Miután több ízben körülúsztuk a flotillát, meghívást kaptunk, a sorhajót meglátogatni. Örömmel fogadtuk a szíves meghívást, s nemsokára az egész társaság a fedezeten volt, s a hajó minden zegezugába szélyedt. Alkalmunk volt, nemcsak a hajón uralkodó rendet bámulni, hanem, mivel épen ebédideje volt, a legénység étkezési módjával is megismerkedtünk. A brit királyi felség katonáinak valóban nem rosz dolguk van. Ott ültek ők a 48 fontos ágyuk közé sorba felállított keskeny asztaloknál , s kék és fehér kőedény tányérokról ették jól készített borsó levesüket disznóhússal, felséges sajtjokat, s búzalisztből készült finom , fehér kétszersültjüket. Minden asztal végén vizedény állott, mellyben egy katona, az evés végeztével, a tányérokat megmosta. A legények szabadon és könnyen mozognak, vidáman elfecsegnek, s ebéd után jóízűt dohányoznak kis krétapipáikból. Mindenütt a legnagyobb rend uralkodott. Még a sorhajón voltunk, midőn a távol láthatáron füst mutatkozott, s nemsokára egyik hajó a másik után bontakozott ki szemünk előtt. Ott jött ö, Anglia büszke flottája, elöl az óriási „Wellington," mellynek fedezetén Napier Károly admirál volt. Azonnal gőzösünkre siettünk, s mindkét részrőli éljenzések között a jövevények elébe úsztattunk. Midőn „Wellington" ágyúi közelébe értünk, vége hossza nem volt a kiáltásoknak, s a hajóóriás 48 fontosokkal mondta el az Adjon Istent. Napier Károly a hátulsó fedélzeten jelent meg, s midőn köszöntésünket viszonozta, megláttuk ősz fejét. „Wellington" nyomába a 101 ágyús „St. Jean d'Acre" jött, utána a 120 ágyús „Royal George" a többiek távolabb voltak még künn a tengeren. Midőn a „St. Jean dAcre" üdvözletünket viszonozta, matrózait az árboczokra parancsolták. Alig szólalt meg a tiszt jeladó sípja, egyszerre csak úgy hemzsegett a sok matróz az árboczokon, egy perez alatt sáska módra leptek el minden fát. Midőn elhaladtunk mellettök, épen olly gyorsan, amint felmásztak, tűntek el ismét. Midőn végre hazafelé indultunk, akkor már 24 hajó érkezett meg 1680 tűzokádóval." Eddig a svéd tudósító. Nem kérdezzük , hogy tetszik? Egyveleg. Aczél harangok. Mayer és Kühne, öntött aczél-gyár tulajdonosok Bochumban, Westfaliában, öntött aczél-harangokat hirdetnek, mellyeket 35 fontostól 70 mázsás nagyságúig olly tökéllyel készitnek gyárukban, hogy az előlegesen megrendelt hangot, vagy több harang közötti meghatározott harmóniát, ha nem találná tökéletesen gyártmányuk azt, minden kárpótlás nélkül visszautasíthatják a megrendelők. A hirdetményhez csatolt nyilatkozatai több egyházi elöljáróknak , igen kedvezőleg nyilatkoznak ezen uj fajta gyártmányról, s nagyon dicsérik tiszta, terjedelmes és ünnepélyes hangzatu öntött aczél-harangjaikat, mellyek semmikép sem állanak az eddigi bronz harangok mögött, s 2/3-al kevesebbe kerülnek (300 fonton alul 7%, ezen fölül 6 ezüst garas egy font ára). Hogy jelentékeny a találmány, leginkább kereskedik arról a belügyministerium ajánló körlevele, mellyet ez ügyben az illető egyházi elöljárókhoz bocsátott." A berlini egyetemi könyvtárnak jelenleg 50,000 kötet könyve van. Mult év folytán 10,000 könyv volt csak kikölcsönözve tudósok és tanulóknak. Ez aztán olvasó közönség. — Nálunk talán egész országban sem olvasnak el 10,000 könyvet egy év folytán, pedig bizony jó szokás ez az olvasás , mert ha minden tizedik könyvben talál is az olvasó egy-két sort, mellyből okulhat, tetemesen gyarapodik a közértelmiség. " Egy német lap (S. 111.) következő érdekes statistikai adatokat közöl legközelebbi számában : Oroszországnak európai tartományaiban középszámmal esik egy mérföldre 648 lélek, mig Austriában 3163, Poroszországban 2365, Fran•cziaországban 3723, Angolhonban pedig 4983 ember lakik ugyanekkora földön. Francziaországnak 10,096 •mid területén van 1600 városa, Nagy-Brittanniának 5554 • midön csak 980*), s a Német Szövetség, melly e tekintetben minden egyéb államokat fölülmúl, 11,800 • mfd területén 2395 várost számlál; ellenben az Orosz birodalom 95,710 • mfdön (Lengyelország kihagyásával) csak 613 várost s 1252 kis városkát (Städtchen) és népes telepet mutathat fel, a roppant Szibériának pedig épen csak 44 városa és vára, s 132 népes telepe (Ansiedelung) van. Az egész európai Orosz birodalomban és Szibériában összesen 291,377 földmives helység (bäuerliche Ansiedelungen), ebből 6950 Szibériában van; azonban csak 33,685 falu és majorság (Weiler) és 321 idegen gyarmat van közöttök. A többi tehát nem lehet egyéb mint afféle muszka csárda, tanya, postacsőszház stb. * Népsajátság. A montenegrói berczegi udvarról egy német tudós következő érdekes jegyzeteket közöl. A fejedelem elfogadási tereme egyúttal gyűlés, törvényszék, fegyvertár és tekeasztal (biliárd-) terem. A herczeg maga fekete nadrágban, lengyel kabátban és kiszakadt csizmákban jelent meg, fején a montenegrin sipka. A hozzáintézett német megszólításra azt felelte : nix táj is. Francziául tudott valamit. A herczeg mintegy 27 éves, alacsony barna szőrtelen arcza nem sok lelki tehetséget árul el. Oláh népmese. Olvasóink emlékezni fognak azon véres csatára. 4)De mekkorák ezek! Az első eminensbe magába beleférne egész Erdélyország népessége , mert egyre-másra ugyanannyi lakosa van Erdélynek mint Londonnak, körülbelül 2,000,000. ' Szerk