Vasárnapi Ujság – 1854

1854-04-09 / 6. szám - Aczél harangok 45. oldal / Fontosabb apró czikkek - Az angolok a tengeren 45. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok

45 „vizeletrekedés" bajban e vala első, ki a kőmetszési mű­tételt si­kerrel kisérté meg, miről könyvében — a magyar forditást ért­ve — 120—124 lapokon — két nevezetesebb esetet leirva, kö­rülményesen értekezik is. Jelen munka sokkép különbözik az eddigi illynemü mü­vektől. Olly nyavalyák, mellyek egymással rokonságban van­nak, vagy hol egyik a másikból fejlődik ki, vagy a mellyek kü­lönböznek ugyan egymástól, de többnyire egy bizonyos nemű baj egyes fokozatai­ és átmeneteinek tekinthetők, millyenek a belső lobos jellemű nyavalyák, lázas természetű bajok, például a bé­naságok több faja, a­mellett, hogy egymás után fokozatosan és világosan előadvák, egyszersmind egy általános képet is nyerünk róluk. A bajok kórjeleit egyébiránt annyira értelmesen határoz­za meg a szerző, hogy a kevésbé avatott embert is majdnem kézzelfoghatólag a baj megismerésére vezeti. Orvosi tanácsai je­lesek. Ugyanazon egy baj ellen csak egyféle gyógyszert vagy eljárást ajánl. Nincs itt kapkodás sokféle receptek után, hacsak a baj változatossága nem kíván a gyógyításban is némi módosí­tást. Leírja szerző a gyógyszer készítése, beadása módját is, és a mi fő, hogy az milly adagban, rendben és időben történjék. Gyógyszerei minél egyszerűbbek, nem költségesek és sok rész­ben házi szereknek nevezhetők. Érintenünk kell még, hogy minden állatnem bajainak előa­dását megelőzi az e nemű állattenyésztést tárgyazó rövid vázlat. Sok hasznos útmutatásra találunk itt az állatok fölnevelését, ápolását, táplálását illetőleg. Minden állatot megellésétől kezd­ve élete minden szakain figyelemmel kísér a szerző, és sok jó tanácsot intéz a gazdákhoz a rétek minősége, kezelése, takar­mánynyerés, és a marhák takarmányoztatása iránt. Igaz, hogy a magyar gazdának nem egy kedvencz gondolatát rontja le, de nincs abban nagy kár. Jó ha az előitéletektől szabadulunk. Csak kétszer meggyőződve mond le az ember előitéleteiről, s akkor sem örömest — de mégis lemond, ha hasznát látja. A forditás eléggé sikerült, s a forditó köszönetet érdemel, hogy a műszavakat népies kifejezésekkel igyekezett adni. Értel­met zavaró sajtóhiba alig fordul elő benne s kiállitása is csinos. Az angolok a tengeren. A politikai lapokból tudják olvasóink, hogy az öreg Napi­er Károly parancsnoksága alatt egy hatalmas angol hajóhad ment be a keleti tengerbe, az ekkoráig még jégtől övezett orosz flot­tát fölkeresni. Miután csak kevés magyar embernek van szeren­cséje a sík tengeren bámulhatni az ujabb kor roppant hadi jár­műveit, nem marad egyéb hátra, mint nézni, mit írnak róluk mások. Halljuk tehát egy svéd tudósító szavait : „Gothenburgba — így szól emberünk, a­kinek különben nem újság a tenger — márczius 17-én estve érkezett meg a hír, hogy jön az angol hajóhad. Mintegy 400 em­berből álló társaság e hírre rögtön abban állapodott meg, hogy külön gőzöst fogadva, a nyílt tengerre száll, nemcsak hogy kíváncsiságát kielégítse, hanem hogy az angolokat egyúttal szívesen üdvözölje is. Ámbár az időjárás e helyütt márcziusban épen nem szokott kellemes lenni, mégis igen sok asszony is találkozott a gőzösön. A Win­gasund nevű horgonyhelyen hét angol hajót találtunk, köztök a 91 ágyús „Princess royal" nevű­ sorhajót. Úgy látszik, az ango­lok jól hasznát veszik az időnek, mert ámbár csak a múlt este érkeztek meg, ekkor már­is mintegy 33 ágyús naszád volt künn gyakorlaton. Miután több ízben körü­lúsztuk a flotillát, meghí­vást kaptunk, a sorhajót meglátogatni. Örömmel fogadtuk a szí­ves meghívást, s nem­sokára az egész társaság a fedezeten volt, s a hajó minden zegezugába szélyedt. Alkalmunk volt, nemcsak a hajón uralkodó rendet bámulni, hanem, mivel épen ebéd­ideje volt, a legénység étkezési módjával is megismerkedtünk. A brit királyi felség katonáinak valóban nem rosz dolguk van. Ott ül­tek ők a 48 fontos ágyuk közé sorba felállított keskeny aszta­loknál , s kék és fehér kőedény tányérokról ették jól készített borsó levesüket disznóhússal, felséges sajtjokat, s búzalisztből készült finom , fehér kétszersültjüket. Minden asztal végén viz­edény állott, mellyben egy katona, az evés végeztével, a tányé­rokat megmosta. A legények szabadon és könnyen mozognak, vidáman elfecsegnek, s ebéd után jóízűt dohányoznak kis kréta­pipáikból. Mindenütt a legnagyobb rend uralkodott. Még a sor­hajón voltunk, midőn a távol láthatáron füst mutatkozott, s nem­sokára egyik hajó a másik után bontakozott ki szemünk előtt. Ott jött ö, Anglia büszke flottája, elöl az óriási „Wellington," mellynek fedezetén Napier Károly admirál volt. Azonnal gőzö­sünkre siettünk, s mindkét részrőli éljenzések között a jövevé­nyek elébe úsztattunk. Midőn „Wellington" ágyúi közelébe ér­tünk, vége hossza nem volt a kiáltásoknak, s a hajó­óriás 48 fon­tosokkal mondta el az Adjon­ Istent. Napier Károly a hátulsó fe­délzeten jelent meg, s midőn köszöntésünket viszonozta, meg­láttuk ősz fejét. „Wellington" nyomába a 101 ágyús „St. Jean d'Acre" jött, utána a 120 ágyús „Royal George­" a többiek tá­volabb voltak még künn a tengeren. Midőn a „St. Jean dAcre" üdvözletünket viszonozta, matrózait az árboczokra parancsolták. Alig szólalt meg a tiszt jeladó sípja, egyszerre csak úgy hem­zsegett a sok matróz az árboczokon, egy perez alatt sáska módra leptek el minden fát. Midőn elhaladtunk mellettök, épen olly gyorsan, a­mint felmásztak, tűntek el ismét. Midőn végre haza­felé indultunk, akkor már 24 hajó érkezett meg 1680 tűzoká­dóv­al." Eddig a svéd tudósító. Nem kérdezzük , hogy tetszik? Egyveleg. Aczél harangok. Mayer és Kühne, öntött aczél-gyár tulajdonosok Bochumban, Westfaliában, öntött aczél-harangokat hirdetnek, mellyeket 35 fontostól 70 mázsás nagyságúig olly tökél­lyel készitnek gyárukban, hogy az előlegesen megrendelt hangot, vagy több harang közötti meg­határozott harmóniát, ha nem találná tökéletesen gyártmányuk azt, min­den kárpótlás nélkül visszautasíthatják a megrendelők. A hirdetményhez csatolt nyilatkozatai több egyházi elöljáróknak , igen kedvezőleg nyilat­koznak ezen uj fajta gyártmányról, s nagyon dicsérik tiszta, terjedelmes és ünnepélyes hangzatu öntött aczél-harangjaikat, mellyek semmikép sem állanak az eddigi bronz­ harangok mögött, s 2/3-al kevesebbe kerülnek (300 fonton alul 7%, ezen fölül 6 ezüst garas egy font ára). Hogy jelen­tékeny a találmány, leginkább kereskedik arról a belügy­ministerium ajánló körlevele, mellyet ez ügyben az illető egyházi elöljárókhoz bo­csátott.­­" A berlini egyetemi könyvtárnak jelenleg 50,000 kötet könyve van. Mult év folytán 10,000 könyv volt csak kikölcsönözve tudósok­ és tanulóknak. Ez aztán olvasó közönség. — Nálunk talán egész országban sem olvasnak el 10,000 könyvet egy év folytán, pedig bizony jó szo­kás ez az olvasás , mert ha minden tizedik könyvben talál is az olvasó egy-két sort, mellyből okulhat, tetemesen gyarapodik a közértelmiség. "­ Egy német lap (S. 111.) következő érdekes statistikai adatokat közöl legközelebbi számában : Oroszországnak európai tartományaiban középszámmal esik egy mérföldre 648 lélek, mig Austriában 3163, Poroszországban 2365, Fran­•­cziaországban 3723, Angolhonban pedig 4983 ember lakik ugyanekkora földön. Francziaországnak 10,096 •mi­d területén van 1600 városa, Nagy-Brittanniának 5554 • midön csak 980*), s a Német­ Szövetség, melly e tekintetben minden egyéb államokat fölülmúl, 11,800 • mfd területén 2395 várost számlál; ellenben az Orosz birodalom 95,710 • mfdön (Len­gyelország kihagyásával) csak 613 várost s 1252 kis városkát (Städtchen) és népes telepet mutathat fel, a roppant Szibériának pedig épen csak 44 városa és vára, s 132 népes telepe (Ansiedelung) van. Az egész európai Orosz birodalomban és Szibériában összesen 291,377 földmives helység (bäuerliche Ansiedelungen), ebből 6950 Szibériában van; azonban csak 33,685 falu és majorság (Weiler) és 321 idegen gyarmat van közöttök. A többi tehát nem lehet egyéb mint afféle muszka csárda, tanya, posta­csőszház stb. * Népsajátság. A montenegrói berczegi udvarról egy német tudós következő érdekes jegyzeteket közöl. A fejedelem elfogadási tereme egyúttal gyűlés, törvényszék, fegyvertár és tekeasztal­ (biliárd-) terem. A herczeg maga fekete nadrágban, lengyel kabátban és kiszakadt csizmákban jelent meg, fején a montenegrin sipka. A hozzáintézett német megszólításra azt fe­lelte : nix táj is. Francziául tudott valamit. A herczeg mintegy 27 éves, alacsony barna szőrtelen arcza nem sok lelki tehetséget árul el. Oláh népmese. Olvasóink emlékezni fognak azon véres csatára. 4)De mekkorák ezek! Az első eminensbe magába beleférne egész Erdélyország né­pessége , mert egyre-másra ugyanannyi lakosa van Erdélynek mint Londonnak, kö­rülbelül 2,000,000. ' Szerk

Next